Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

említsünk : gyakorlati bizonyítékokkal is eléállhatunk, melyek hatalmas czáfolatot szolgáitatnak az ellenérvek megdöntésére. Lássuk csak őket! A szülő a gymnasiumba vezeti kis fiát, esetleg fiait. Legtöbb esetben maga sincs tisztában azzal, hogy mely pályán óhajtaná látni gyermekét, hogyan kívánhatnék tehát a 10—11 éves gyermektől, hogy jövő pályájának tiszta öntudatával bírjon. A szülő ilyen formán okoskodik : majd a fiu szorgalma és hajlama határoz, hogy mi válik belőle idővel. .S a kis fiu csakugyan egyenlő hévvel lát hozzá a vallástan, latin nyelv, földrajz, mennyiségtan sat. tanulásához. A sympathia egyik vagy másik tárgy iránt csak később ébred fel a gyermekben, mit a pályaválasztás csirája gyanánt tekinthetünk ; mely idővel erősödik s végre a gymnasiumi tanfolyam megtiltásával izmos fává növi ki magát. Boldog azon ifjú, ki ráakadt arra az útra, melyen legtöbb hasznot hajthat az imádott hazának. Boldog, ha ez az intentio s nem a hitvány anyagi érdek, melyet rationabilis embernek nem szabad ugyan számításon kívül hagynia, mert hiszen testből és lélekből állunk s csak amannak viruló ereje, épsége őrzi meg a lélek vidorságát a „mens sana in corporesano" közmondás szerint, de czélnak még sem kell tekintenünk, vezérli őt a pályaválasztásban. Amint a szülő észreveszi, hogy gyermeke e vagy ama tárgy iránt szembetűnőbb hajlamot mutat, iparkodik azt táplálni azon szakba vágó müvek megszerzése s olvastatása által; s ez igy van jól. Sajnos azonban, hogy kevesen vannak, kik eltalálják a modus procedendit; a táplálás közönségesen más tárgyak rovására történik, midőn legtöbb esetben a szegény antik nyelvek húzzák a rövidebbet, mint amelyeknek a gyermek ugy sem veszi semmi hasznát. Bocsánatot kérünk, ha nem értünk egyet a t. szülővel. Nincs az életnek egyetlen egy pályája sem — ezt nyilt homlokkal ki merjük mondani — melyen az ember tudománya után kapja kenyerét, hol a latin és görög nyelvnek, lia nem is közvetlen, legalább közvetett haszna ne mutatkoznék. Ne szóljunk a papi pályáról, különösen mi katholikusok, melyet a latin nyelv ismerete nélkül nem is képzelhetünk ; hanem forduljunk a határozottan reális alapon nyugvó mérnöki pálya felé s kérdezzük meg, vájjon nélkülözheti-e egy testtel, lélekkel e pályára készülő ifjú az antik nyelveket ? Categoricus válaszunk: nem nélkülözheti. S miért'? Mert a polytechnikumon előadott studiumok műkifejezései (termini technici) görög vagy latin szavak, melyeket vagy épen nem, vagy csak szajkó módra sajátíthat el az, ki előtt a görög és latin nyelv terra incognita. Nem pro domo beszélünk. Tekintélyes férfiú nyilat-