Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

kozata áll hátunk mögött. A polytechnicum egyik nagytekintetű professora után mondjuk, hogy szivesebben látott vendégek a műegyetemen a gymnasiumból, mint a reáliskolából kikerült ifjak ; mint akik értvén a terminus technikusok jelentését sokkal előbb betekintenek a legcomplicáltabb dolgokba, mint a realisták, kiknek e kifejezések értelmének kikutatásával kell előbb vesződniük scsak azután mélyedhetnek bele a dologba. A volt gymnasisták, folytatja tovább a tudós professor, kezdetben gyengébbek ugyan a mathematicában és rajzolásban, de a legtöbb esetben játszva utolérik a reáliskola volt növendékeit. így a tudós professor. De magunk is tudunk egy esetet felhozni, mely ecclatans bizonyítékul szolgálhat a nagyságos professor ur nyilatkozata mellett. Egyik korán elhunyt, szép tehetségű iskolatársunkkal történt, hogy a gymnasiumból némi jártassággal birván a rajzolásban egy vizsgálat után, melyet a ehemiából, mint amely a gymnasiumban kisebb körre szorúl, mint a reáliskolában, kellett neki kiállania, a második évre vétetett fel. Minő eredményt mutatott ? arról nem szólhatunk ; a kíméletlen halál kora ifjúságában letörte őt az élet fájáról. Orvos, gyógyszerész kénytelen tanulni az antik nyelveket. Mindkét tudományban nagy szerepe van a természettudományoknak, különösen a természetrajz- és chemiának. E két tudományág egyedeinek tudományos, a művelt világ által elfogadott neve latin vagy görög szó. A recipe hivatalos nyelve eddig a latin volt és valószínű, hogy az is marad ; ezt az orvos irja, a gyógyszerész elolvassa ; de nem elég csak elolvasnia, hanem értenie is kell. Már most, ha valaki nyolcz éven csak középszerű szorgalmat fejtett is ki az antik nyelvek tanulásában, sokkal könnyebben boldogul az orvosi és gyógyszerészeti tudományok elsajátításában, mint aki soha sem hallott róluk semmit. Talán a jogász megélhet nélkülök? Per absolittum igen ; de ha igazi jogász akar lenni, ha nem akar a romai jog elsajátításánál, mely a jogtudomány alapját képezi, óriási nehézséggel küzdeni, bizony-bizony nem válik kárára a kis jogászjelöltnek, ha minél szorgalmasabban tanulja a latin nyelvet ; "ha csak ugy nem akar járni, mint jártak már sokan, hogy kész ügyvéd korukban voltak kénytelenek pótolni azt, mit deák korukban elmulasztottak ; vagy pedig kipirosúlt arczczal mások ajtaján kopogtatni, ha egy porlepte acta kerül kezükbe ugy a harminczas, vagy negyvenes évekből. Életből ellesett példákkal állhatnánk elő; de tudván azt, hogy exempla sunt odiosa, hallgatunk. Hátra van még a tanári pálya. Ezzel igen röviden végzünk, miután nem akarjuk feltenni, hogy akadna oly szűkkeblű, oly el-