Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

tett, lépten-nyomon hangoztatott kérdés szellőztetése. Vajha sikerülne jobb meggyőződésre bírnunk a classicusok ellenlábasait! Vajha teljesen megdönthetnők életből merített, igy közvetlenebb okoskodásunkkal érveiket s a jövőben azon utasítással küldenék gyermekeiket a múzsák templomába, hogy kettőztetett szorgalommal lássanak ez igazán becsülésreméltó ereklyék tanulmányozásához. A tisztes ókor népei közül a művészetek és tudomány mezején kiválóan két nép vonja magára figyelmünket; az eleven eszű s találékony görög és a rendszeres romaiak. Amaz elleste a természet titkait s műveiben megtestesítette; a romaiak eltanulták a görögtől művészetét, tudományát; s amit amaz eredetibben ugyan, de meglehetős primitív formában állított elő, azt a romai rendező szellem tetszetősebb alakba öltöztetve adta a szemlélő, vagy olvasó elé. Elmondhatjuk ezt általában, el, különösen ha irodalmát tekintjük a két népnek; mely állításunkat támogatják Blair Hugónak, a nagy angol aesthetikusnak e szavai: „ Ha a görögöknél és romaiaknál a tudományos munkákat összehasonlítjuk, mindenütt azt a különbséget fogjuk találni, hogy a görögökben jelesebb elme, a romaiakban több rendszeresség és mesterség vagyon. Amit a görögök feltaláltak, azt a romaiak csinosabbá tették; az elsők eredeti s néha csinatlan irók, az utóbbiak mesterségesen utánzók."*) E két nemzet teremtett magának oly irodalmat, mely minden esetre megérdemli, hogy tüzetesen foglalkozzunk vele; mely minden bizonyítás nélkül maga megczáfolja azok állítását, kik a görög és latin nyelv hasznavehetetlensége mellett kardoskodnak. Hogy azonban azon váddal ne illettethessünk, hogy csak állítunk és semmit sem bizonyítunk, megkíséreljük érveink felhordását különösen a latin nyelvet illetőleg. Nem említve azt, hogy a classicusok és szívnemesítő művek ; hogy a modern nemzetek írói legnagyobbrészt a classicusok emlőiből táplálkozva váltak a tisztelet tárgyává ; hogy irodalmunk epigonjai közül egy Zrínyi Miklós a XYíl-ik századból Homerosés Vergilius tanulmányozása után állhatott csak elő, mint MinervaJupiter fejéből, oly váratlanul, minden előzők nélkül ugy conceptío, mint compositio szempontjából remek művével; Kazinczy Ferencz, nyelvünk megujítója görög és latin irók nyomán szerzette műveltségét ; Virág Benedeket, a magyar Horatiust, óda-költészetünk atyját Horatius nemzette; Berzsenyi Dániel a classicusok, különösen Horatius fényénél vált Berzsenyivé; Vörösmarty Mihály, a költőkirály, nagyon sokat köszönt a görög és latin Íróknak, hogy többet ne *) Blair Hugó „Aesthetikai és rhetorikai leczkéi I. k. 381. 1.