Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— 24 — kimúlt rabszolgákat. — Miután a XII. táblás törvény szigorú parancsa elhangzott, kezdtek a romaiak a városon kivül temetkezni, mikor is a Via Appia és Via Nomentana váltak legkedvesebb temetkezési helylyé. Itt emeltettek magoknak Roma legelőkelőbbjei pompás síremlékeket, melyeket képekkel díszítettek fel ; oltárokkal láttak el; kertekkel vettek körül ezekben ülőhelyekkel. Sőt nem ritkán lakások is voltak a síremlék körül a rabszolgák, vagy. liberóik számára, kik az emlék felügyeletére, tisztántartására rendeltettek oda. E síremlékek közt legnevezetesebbek a mausoleumok voltak, melyek nevőket Mausolustól vették, kinek neje Artemisia olyan emléket emelt, hogy a világ hét csodája közé számítatott. Aromái mausbleumok közt különösen hires volt Augustusé a Mars mezőn. Megtörtént az is, hogy több család együttesen emelt nagyobbszerü síremléket; melyet azután a legszebben felékesítettek. Az ékes rajzokon kivül, melyek gyakran egész jeleneteket, vadászatot, felvonulást iftutattak, elmés feliratok is voltak az emlékeken ; melyekből kiolvashatta az idegen az ott fekvőnek rangját, állását, nemzetségét, sőt még életkörülményeit is. Közönségesen a felajánlás bocsáttaték előre ilyen formán: D. M. (= dis manibus.) D. M. S. (= dis manibus sacrum). D. I. M. S. (= dis inferis manibus sacrum). E felajánlási mód a kereszténységhez is átszármazott, természetesen keresztény felfogással azaz D. 0. M. (— Deo "optimo maximo). A felajánlás mellett olvasható volt a temetés említése, mely mindig valamely ékes kifejezéssel érintetek. Erre a halott neve s utánna egy rövid, de elmés dicséret pl. a hasonlíthatatlan nő, ki férjét halálán kivűl soha meg nem szomorította. Ebez a kimúlás napja csatoltatok s az elhunyt életkora s egy megszólítás pl. az utashoz (lásd fönnebb Ovidius siriratát!) Végre annak neve következek, ki az emléket emeltette pl. Parenti optimo et bene de se merenti C. Crispus lilius hoc monumentum lubens lugensque posuit. • A temetés után. A temetés után még némi teendők vártak a gyászoló családra. Hogy teljesen megtisztuljanak, hazaérkezésük után újra vízzel hintették meg magokat; majd megtartották a halotti tort; mely szerintünk rossz szokásukat népünknél is feltaláljuk még ma is. — A következő napokon meg-meglájogatták a sírt, hogy ott teendőiket végezzék; hogy előkészítsék magokat a novemdialera azaz a ki lenczedik napon bemutatandó áldozatra, melyet azután coena novemdialissal kapcsoltak össze, Ezzel nem temették el az illető emlékét