Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— 11 — S most ezek megbeszélése után arra kérjük a tisztelt szülőket, szívleljék meg az itt elmondottakat; ne öntsenek olajat gyermekük, esetleg gyermekeik kedvetlenségének lángjára, minek is az a latin és görög nyelv-féle kérdésekkel; működjenek közre, hogy a gymnasium elme és szívképző feladatának minél sikeresebben megfelelhessen. Gondozzák gyermekeiket ugy, mint lelkiismeretes szülőktől megvárható. Szívleljék meg a ragyogó tollú, mély bölcseségü Kölcseynek e sokatmondó nyilatkozatát: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat; egyesült erőnek gyakran a lehetetlennek látszó is lehetséges." E mélyértelmű mondást mi akként magyarázzuk, hogy a gymnasium magasztos feladatának csak ugy lesz képes megfelelni, ha a t. szülők az intézet tanárainak jóakaratát és buzgalmát arányos, megfelelő jóakarattal támogatják. Igy biztos lesz a siker; megszűnnek a panaszok, hogy a gymnasiumból kikerült ifjak nyolcz évi fáradságos munka után még csak annyi gyakorlottságot sem visznek magokkal az életbe, hogy a könnyebb classicusokat megérthessék. Nem lesz okuk panaszkodni a rendszer, a tulterheltetés ellen. Mi rendszer elfajulást el nem fogadhatunk ; csak azt ismerjük el, hogy változott ; e változás is csak annyiban észlelhető, hogy ma philologiát tanítunk 'miniatűr kiadásban, mig hajdan az emléző módszerre fektették a fősúlyt. Megtanult a növendék deákul beszélni, tudott egypár fejezetet memoriter elmondani ebből a szerzőből is, amabból is, de nem voltak tekintettel az illető népek történelmére ; nem állami és társadalmi szervezetére, melyeket a mai philologiai oktatás a grammatica és syntaxis mellett a növendékek értelmi felfogásához mérten tekintetbe vesz és előad. Egypár szót még hozzátok hazánk reményei ! Midőn a kedvetlenség meglep benneteket s ha nem is a semmittevés daemona csábít, de azon gondolat kisért, hogy a classicus művek nem haszonnal járó iratok, gondoljátok meg, hogy előhaladott korunk mindenét az antik világ tárházából merítette, hogy műveltségünk, bármily magas fokon álljon is, a múlttal nem szakíthat. Legyetek ti a kapocs, mely a jelen és ókori műveltség között az összhangzatot fentartja ! Századunk az emberiségnek nem gyermekkora. Önismeretre kell törekednünk! De hogyan juthatunk erre, ha az emberiség legszebb korát, az ifjúkort nem ismerjük ? S honnan tanuljuk ezt megismerni ? A görögök és romaiak történetéből. E két nép reánk maradt szellemi kincseiben, irott műveiben látjátok megtestesítve ama küzdelmeket, melyeket kezdetben az államalakulás, — később a létfentartásért vívtak. írott műveikből olvashatjátok ki, hogy mi öli meg az államot. Azért az igazi hontí szeretetével kérünk