Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1882

— 10 — Messze vezetne czélunktól a rokonság ilyetén mutogatása; e néhány adat is meggyőzhette olvasóinkat a rokonságról; mi részünkről épen elegendőnek tartjuk ama következtetés levonására, hogy még az utilitarismus szempontjából is hasznos, sőt kívánatos a latin nyelv tanulmányozása. Még egy pár dologról akarunk szólani, melyek talán leghathatósabb érvek lesznek ellenlábasainkkal szemben. Nagyon szívesen hangoztatjuk, hogy a cultura terén előhaladt külföldet némely tudomány- és művészeti ágban megközelítettük ; sőt, s ezt még telibb torokkal kiáltjuk, el is hagytuk. Igaz,valljuk magunk is s ha szükségét látnók, példákkal is bebizonyítanék. De éppen ebből kiindulva nem szabad az antik nyelvek tanítása ellen kardoskodnunk, különösen nekünk, kik a latin nyelvvel annyira összenőttünk, kiknek ezredéves múltjából legalább is 700 évet a latin nyelv használata tölt ki. Máimaga e folytonosság elegendő ok volna arra, hogy az ellentábor sorompóját elhagyjuk ; ha ez nem elég, vonjon el bennünket a fennebb említett dicsekvés s el kell vonnia, a küzdelemtől, hacsak illusoriussá nem akarjuk tenni. Követnünk kell a külföld példáját, mely a latin és görög nyelvre annyi időt fordít. Bármely korban tekintsük meg Német- vagy Angolország leczkerendjét, mindig ugy találjuk, hogy amott 8 — 10 órával szerepel a latin nyelv, a görögnek, melynek tanulását az érettebb gondolkozású gyermekek kezdik, hetenkint 4—5 óra szenteltetik. A leggyakorlatibb irányú angolok nevelési rendszerében a hittudomány s az ókori műveltség a központ annyira, hogy a többi tantárgy igen is alárendelt szerepet játszik; némelyik nem is vagy legfeljebb mint facultativ tárgy adatik elő. Innen magyarázható meg a classica philologiának oly rendkívüli virágzása ugy Németországban, mint Angliában. Kedves ellenvetésül szolgálnak a fordítások. Mi a magunk álláspontjának védelmére csak azt hozzuk fel, hogy akkor a franczia és német nyelv is mellőzhető, miután a két nép legnevezetesebb classicus müvei minden modern, igy magyar nyelven is olvashatók. De kérdjük, nyújtanak-e a fordított művek annyi élvet, mennyit az eredetiek? Mi részünkről mindig bizonyos antipathiával nyulunk a fordításokhoz; mert a fordítók néha éppen azt ejtik el, mi az eredetinek essentiáját képezi. Azután csak gondoljunk a nyelvek sajátságaira ! Az eredetinek vannak, vagy legalább lehetnek kifejezései; melyeket a fordító legjobb akarata mellett sem képes ugy visszaadni, hogy éppen azt fejezzék ki, mit az eredeti. Minden nyelvnek meg vannak a maga idiotismusai, melyek más nyelven sokszor ki sem fejezhetők. E tekintetek minden esetre az eredeti tüzetes tanulmányozására serkentenek.