Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881

— 28 — IV. A szaporodás. Midőn valamely szerves lény növekedésének culminatióját elérte, akkor a fölvett tápanyagnak plus-sát, a fajföntartási ösztön sürgetése folytán arra fordítja, hogy magához hasonló utódoknak adjon létet; vagyis arra törekszik, hogy az ő élete az utódokban nyerjen folytatást. — Az állatok e törekvése folyamatának eredményét szaporodásnak nevezzük. A táplálkozás a szaporodással oly szoros nexusban áll, hogy a szaporodást nem tekinthetjük egyébnek, mint az individuum fokozódott táplálkozásának szakadatlan tovább folytatását az utódokban. Mert valamint a táplálkozás kötelességének teljesítése alól egyetlen egy lény sem vonhatja ki magát, az életfolyamat megakasztása nélkül: úgy a fajföntartási ösztön kielégítése alól sem mentheti föl magát egyetlen egy állat sem, az illető faj eltűnése bekövetkezése nélkül. Vagyis más szóval, a táplálkozási folyamatból indul ki a szaporodási, ha amaz kiapad, akkor nem csak az individuális, hanem egyúttal a faji élet is eltűnik a létezők sorából; szóval e két functió pontos végzése nélkül állati élet nem existálhat. Igen messze vezetne, ha az állatvilág minden szaporodási módját fel akarnám sorolni; azért tehát tárgyunk mellett maradva, csak az Infusoriák szaporodási folyamatának egyes főbb phasisait akarom itt röviden vázolni Az Infusoriák szaporodása háromféle módon történik, még pedig: a) oszlás, b) sarjadzás és c) az anyaállat belsejében létrejött, de ahoz nem hasonló magzatok képződése áltai. Miután ezen legutóbbi szaporodási módnál a nucleusnak jutott a főszerep; azért a nucleus itt, mint valóságos szaporodási orgánum tekintendő. Ép ezen oknál fogva mellőztem hallgatással annak fölemlítését ott, hol a test-parenchymájáról szólottam, jóllehet ugyan, hogy a belső-parenchymának kiegészítő része az, de minthogy a szaporodási functió egyik fő-factorának bizonyult be, azért erről e helyt szólani célszerűbbnek véltem. A nucleus a test-parenchymájához hasonló, de annál jóval sűrűbb, homogén, finom szemcséjű állomány, mely kívülről a hyalinszerű cuticula által van körülvéve. Alakja igen változó, lehet: gömb, bab, vagy félhold, továbbá olvasó forma, ha az egyes gömbök nem nagy távolságban vannak egymástól, s egyik a másikkal mintegy összefűzve látszik, pl. a Stentornál. — Stein szerint a Phascolodon, Chilodon, Scaphidiodon és a Spirochona genusnál a nucleusban ') Stein: i. m. 77. 1.