Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881

— 29 — többé-kevésbbé terjedelmes, gömbalaku vájulat mutatkozik, melyben az élesen határolt szemcsés szerkezetű nucleolus fekszik. Ebből tehát az Infusoriák és a növények nucleusa közötti analógia világosan látható. Ha a magzatok megtermékenyítés folytán fejlődnek ki, akkor „embryóknak" neveztetnek. A megtermékenyítés szálalakú spermatozoák által eszközöltetik, melyek eredetöket a nucleustól nyerik Azonban az ivadékok létrejövését a nucleus-ból, mindig a megtermékenyítési actustól tenni függővé, ez idő szerint talán mégis merész állítás lenne. Mert képződhetnek a nucleus-ból minden előleges fructificatió nélkül is ivadékok, melyeket Stein 2) a tágabb érteményben használt „rajzó ivadékok" (Schwármsprössling) névvel jelöl. Az Infusoriák leggyakoribb, s igy legismertebb szaporodási módja az oszlás, mely abban áll, hogy az állatka teste két ellenfekvő pontján befüződésnek (Einschnürung) indul, oly formán, hogy a két ellenes pont találkozása, összeérése által az anyaállatból, két meglehetősen egyenlő nagyságú új állatka leszen, a szervezettség oly fokára emelkedve, mint melylyel az anyaállat bírt vala. A befűződés kezdőpontjainak iránya s helyzete szerint az oszlás is különböző lehet; kezdődhetik ugyanis a befűződés a test hossztengelyének két végpontján, ekkor hosszirányú oszlás jő létre; vagy pedig ha a hossztengelyre fektetett függélyes irányú melléktengely szerint történik az, akkor ez kereszt-oszlásnak mondatik; s végre ha a hossztengelyre fektetett, hegyes szöget képező vonal irányában megy végbe az oszlás, akkor ez diagonalis oszlásnak neveztetik. — Bármely irányú legyen is az oszlás, azt mindig a test dimensionalis növekedése előzi meg; még pedig a hosszirányú oszlást, a testnek a szélességi tengely irányában való kiterjedése; s megfordítva a kereszt-oszlást a hossztengely irányában való nagyobbodása. Hogy a nucleus-nak lényeges szerep jutott az oszlási szaporodás folyamatában, abból következik, miszerint ez oly elhelyezkedést nyer, hogy a test leendő befűződése által meglehetősen két egyenlő részre válhassék, egy-egy esvén az új ivadékok mindegyikére. — Ha pedig két nucleus fordul elő valamely állatkánál, mint pl a legtöbb Oxytrichánál, akkor az egyik nueleust az egyik, a másikat pedig a másik új egyén Kapja meg, melyek mindegyikéből minden uj állatkánál két két nucleus származik, s pedig még az oszlási folyamat tartama alatt, hogy így az anyaállathoz hasonlólag az ivadékok is két-két nucleus-sal bírjanak. 2) Stein: id. m 95 1