Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1881
— 26 — Paramaecium bursariáuál a test hátsó végén, inig ellenben a Para maecium aureliánál a szájnyílás és a test hátsó vége közti középponton fordul az elő, pedig e két állatka közeli rokonsága kétségbe vonhatlan tény. Fölemlítem Stein nyomán 9) azon genusokat, melyeknél az alfelnyilás, szorosan a test hossztengelyének végpontjára esik; ezek a következők; Enchelis, Holophrya, Coleps, Colpoda, Cyclidium, Glaucoma, Loxedes, Trachelius, Nassula, Pleuronema, Blepharisma, Plagiotoma, Bursaria, Climacostum, Spirostomum, Halteria, Didinium; közel a test végéhez: a Chilodon, Dileptus, Amphileptus, Loxophyllum, Uroleptus és a Lacrymaria genusoknál. E szabály alól kivételt képeznek a: Stentorok, Vorticellák és az Ophrydinák; mert ezeknél az anus a test mellső végén van elhelyezve, még pedig a Stentornál mindig a baloldali részen, szorosan az „adorale" spirális vonala alatt, s közvetlenül a lüktetőhólyagocska mellett; a Vorticella- és Ophrydináknál pedig a csillószőrök által képezett „előudvarban" nyilik a szabadba. Végül meg kell még emlékeznünk az Infusoriákat annyira jellemző lüktető-üregekről (contractile Behálter), melyek a test belsőparenchymájában fordulnak elő, s mindig tiszta folyadékot tartalmaznak; időről-időre összehúzódnak, s tartalmukat kiürítik; de csak azért, hogy újból, ámbár sokkal hosszabb idő lefolyása alatt, mint a kiürítés történt, megtöltsék, míg előbbeni volumenjökre ki nem tágulnak. Dacára annak, hogy ezen lüktető készülékek elég élesen határolvák, mindazonáltal még eddig nem sikerült constatálni, vájjon bírnak e ezek saját falazattal ? Azért tehát — ez idő szerint — ezek oly üregeknek tekintendők, melyek a test-parenchymájába mintegy bevájva fordulnak elő, de természetesen oly formán, hogy azért a test-parenchymája által minden oldalról zárva vannak. Azon folyadék, mely a lüktető-készüléket a diastole alkalmával megtölti, soha sem tartalmaz semmiféle szemcsés állományú testecskéket, hanem csupán tiszta vizet, mely a lüktető-üresét minden oldalról körülvevő parenchymából szivárog oda, még pedig gyakran edény alakú csatornákon, melyek e készülékekbe nyílnak. A systole bekövetkeztében az ürese tartalmának egy része visszanyomatik a belső-parenchymába, más része azonban az arra rendelt úton a szabadba jut. Épen ezen oknál fogva mondja Stein 1 0) azt, hogy a lüktető-ürcsék és a velők communicatióban levő csatornák összege, nem tekinthető zárt körfolyamatú organumnak; dacára ") Stei: id. m. 85. 1. , 0) Stein: id. m. 86. 1.
