Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 21 — Véleménye kimondásában ingatlan. Csak az igazságot szolgálja. Megvetéssel fordul el a legcsekélyebb igazságtalanságtól is. Szavaiban, tetteiben nincs ellenmondás. Elveket vall, eszmékért harczol. Ábrándképekért nem lelkesül; ködképekkel nem csatáz. Férfiút legszebben jellemez a bátorság. Jól mondja Petőfi: Ha férfi vagy, légy férfi, Legyen elved, hited, És ezt kimondd, ha mindjárt Véreddel fizeted. Ha férfi vagy, légy férfi, Erős, bátor, szilárd: Akkor hidd, hogy sem ember Sem sors könnyen nem árt. A bátor férfiú legszebb diszét erkölcsi függetlenségébe helyezi. Nyilt, egyenes, őszinte lelkületével a bókolás művészete meg nem fér. Előzékeny, udvarias az illem korlátai közt; de hajlongáshoz nem ért, hízelgésre soha nem nyílik ajka. Kegyelmet nem koldul, nem vadász; ez csak gyávák tulajdona. Szépen jellemzi Rónay Jáczint a következő sorokban a kegyetvadászókat. „Ezek — úgymond — a magas polczon ragyogóktól mindent tűrnek, de annál kevesebbet az alantabb sorsuaktól; czéljaik elérésére, gyengeségük öntudatában, mindent másoktól várnak, s félve, remegve a kegy elvesztésétől , ügyesen simulnak az élet minden körülményeihez: önérdek a delejtű, mely sajkájokat vezérli az udvariasság síkos hullámain, mindig a nagyokat és hatalmasokat evezve körül." Életpályáján önerejéből törekszik magasabbra és magasabbra emelkedni a bátor jellem. Csak a félénk keres pártfogót, nem bízik önmagában. Nem a szó: a tett embere. Tudja, hogy: sok beszédnek sok az alja. A szájhőstől szánalommal fordul el. A reclámot megveti. Elhatározása előtt nem sokat hány-vet, nem nézi csak az akadályokat, gyorsan tesz. Az időt nem fecsérli el haszontalan tépelődésekkel, az alkalmat nem szalasztja el még akkor sem, ha veszélyekkel áll szemben. Önmaga alkotja elveit, meggyőződését. Bár az okos szó elől nem zárja el magát. Informatiókat szívesen fogad, de elhatározásában ment minden külső befolyástól. Vau elég erkölcsi ereje saját