Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 22 — belátása, saját lelkiismerete sugallata nyomán cselekedni s ettől nem téríti el semmi sem. Ismeri önmagát; ismeri a világot. Ismeri a szerencse forgandóságát. Ez az oka, hogy jó sorsában el nem bizakodik; balsorsában meg nem törik, kétségbe nem esik. Az anyagi vagy a szellemi téren ldvivott sikerei meg nem szédítik, el nem veszik eszét. Bukásában is férfiú, ki be nem adja derekát; ki emelt fővel jár. Járhat is, mert önérzete nyugodt. Egyáltalán ugy örül, ugy vigad, ugy busul, ugy szomorkodik, hogy az átmenet az egyik kedélyi hangulatból a másikba könnyű. A bátornak legszebb vonása a nemeslelkűség. A személyén elkövetett sérelmet megtorolni nem a legelső dolga. De meg ne sértsd az ügyet, melynek szolgálatában áll, mert felbőszíted, s kész lesz vérével szerezni meg az elégtételt. Különben megbocsát, boszút nem forral. A színlelésnek, a tettetésnek alapja a gyávaságban gyökerezik. Hányan vannak, kik mosolylyal az ajkakon közelednek feléd, köblökre szorítanak, legjobb barátjuknak neveznek s gonosz lelkökben romlásodra , vesztedre törnek ? Szemben dicsérnek, hátad megett gyaláznak. Ha velők beszélsz, csak erényeid vannak; hallgasd ki mono logját, csak bűneid légióit ismeri. Gyávák gyávája! Azért soha se légy más, mint ami vagy; soha se szólj, soha se tégy mást, mint amit meggyőződésed mond. Hidd meg hamar kiismernek az emberek, leesik szemökről a hályog rövid idő alatt s a megérdemlett megvetéssel magadra maradsz. A félelem okai a test és idegrendszer gyenge alkotásában, a szellemi művelés elhanyagolásában, de leginkább a féktelen képze lemben keresendők s találandók fel. Innen a nevelés feladata nemcsak a lelket gazdagítani ismeretekkel: hanem a testet is edzeni, mens sana in corpore sano; különösen pedig a képzelem szabályozása, kellő korlátok közé szorítása legyen a nevelés főfeladata. Önuralom nélkül jellem nem gondolható. Fortior est, qui se, quatn qui fortissima vicit moenia. Önuralom nélkül az ember csak indulatainak és szenvedélyeinek bábjátéka. Ki önmagán uralkodni nem szokott, csakhamar elmerül a zajgó élet hullámaiban; ki önmagán uralkodni nem tud, már elveszett, meghalt az erkölcsi életnek Azért szülők, nevelők fogjatok ideje korán munkához, nehogy elvesszen a gyermek, mielőtt még ízlelte az életet! Bátran elmondhatjuk, l i önmagán uralkodni képtelen , egyike a legszerencsétlenebb teremtményeknek. Nem a saját lábán jár; az élet árja sodorja jobbra, sodorja balra, mig elmerült. A gyermek közönségesen amit meglát, azt megkívánja; amit megkívánt, azt akarja. Kívánságának, akaratának kielégítésében óva-