Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

rest. A restség pedig — diabolus rotae. Megszokott restséggel fogy a munkaképesség, mig elvégre ama ponthoz ér, melynél már dologkeriilő lett, kötelességérzete kihamvadt s a durva erőszakosság rabságában fetreng. Neki tetszik ez élettelen élet; betű szerinti értelemben veszi a költő eme gúnyos szavait: Munkátlanság csak az élet, Van életem mert henyélek! A paraszté a dolog: Én magyar nemes vagyok. Jellem nem láván nagy észt sem. Járni a becsület, az erkölcsiség utain; hiven betölteni azt a helyet, melyet örök Istenünk számunkra kijelelt; lelkiismeretes buzgalommal tenni eleget elvállalt kötelességeinknek: ide csak józan ész, mely mindnyájunk sajátja, tiszta sziv, melylyel mindenki birhat, s romlatlan kebel, melyet mindegyikünk megőrizhet, szükségesek. Csekély tehetség jellem nélkül keveset árt; mig a lángész jellemtelensége a legnagyobb csapás — valóságos istenostor a társadalomra. Igaza van br. Eötvös Józsefnek, a „Gondolatok" halhatatlan írójának: „Nincs szerencsétlenebb, sőt néha alábbvaló teremtés a világon, mint a nagy ész, melynek a jellem nem felel meg." A jellem az erény rögös ösvényén halad; a dicsőség vágya nem tépi, nem marczangolja lelkét; nem keresi, nem hajhássza a hírnevet soha. Önszemélyét nem tekinti bálványképnek, annak érdekében nem tesz lépést. Amit tesz, csak azért teszi, mert lelkiismerete sugallja; ez az a bíró, melytől a tett előtt tanácsot kér s melynek a tett után igaz, őszinte számot ád. A jellem tudja, hogy: „Hírt és dicsőséget vadászni hiúság. A való nagyságnak épen ugy következése a dicsőség: mint jámbor életnek a becsület; kereset nélkül jön mindegyik." (Kölcsey.) A jellemet a hiúság vásárában haszontalanúl keresed; ő ott sem mint vevő, sem mint eladó nem szerepel. Becsületét nem mocskolja be soha; szenny, piszok nem tapad lényéhez; az igazság őre; megvesztegethetetlen biró. A jellemes ember őszinte, nyilt; véleménye kimondásában semmi tekintetnek sem hódol — önkárának sem ítéletét mellékkörülmények nem befolyásolják , meg nem ingatják. Az élet minden viszonyai közt önállóan, függetlenül, lelkiismerete s meggyőződése alapján eszmél, itél, cselekszik. Ha küzdött, megnyugszik az elért sikerben; érdeme szerint becsüli a kivívott győzelmet. Gőgös, elbizakodott, kevély nem lesz soha. Ellenségeiben is tiszteli az embert, azok bujíása nem kelt