Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

benne kárörömet. Nem fut délibábok után. Földi boldogságát a becsületességbe s nyugodt lelkiismeretébe helyezi. A valónak embere. Tűr rágalmat, tűr megbántást — megszégyenítést soha; ő maga nem rágalmaz, nem bánt meg senkit. Elvéért, hitéért vérhalált szenved. Adott szavának embere — a sirig. Jellemben bizhatol, jellemben nem csalatkozol. A jellem egyúttaí részvevő, jótékony, adakozó. Szive ridegen nem zárul el mások bajai, szerencsétlenségei előtt, panaszod nem talál siket füleket. Segít anyagilag, segít jó tanácscsal; csak élj vele. Ha jellemmel érintkezel, ha jellemmel társaloghatsz: csak tisztulhat, nemesülhet lelked. Lehámlik lassanként rólad gyarlóságod, emberi gyöngeséged. Előbb megismered, azután követed az igaznak, szépnek és jónak örök eszméit. A jellem a legéberebb kísérője, a leghűbb kalauza az embernek; tulajdonosának halhatatlanságot szerez. A jellem csak testileg hal meg, eszméi, elvei élni fognak az idők végéig. A jellem nem öröklött — szerzett tulajdon. Tagadhatatlan, hogy a nevelés igen sokat tehet, de nem mindent. Önmagunknak kell serényen közremunkálnunk, ha a jellem nevére méltók akarunk lenni. Önellenőrzés, önvigyázat, önuralom a tényezők, melyek leghatékonyabb befolyásuak a jellem alakulására. „Elveit s érzéseit mindenki megtisztíthatja, magát erénykövetésre mindenki szoktathatja napjait czéliráuyos tettekben eltöltheti. Ne hidd, mintha a terhektől és kötelességektől, mik reád háramlanak, tehetséged kicsiny voltának színe alatt magad felmenthetnéd.'' (Kölcsey.) A mondottak nyomán érthető Rothenak a jellem definitiója: „A jellem személyes életté lett erköcsiség." Pauer szerint a jellem „erkölcsi én-uralom." „Legfenségesebb alakjában a jellem azon egyéni akarat, mely a vallás, erkölcsiség és értelein befolyása alatt erélyesen működik." (Smiles.) És ezzel megkezdhetjük a jellemfejlesztés vázolását. II A jellemképzés alapját megveti az otthon, a családi kör; s ez otthonban, e családi körben nélkülözhetetlen tényező az édes anya. Az ok világos. Az anya legelső ápolója, egyetlen igaz gondozója gyermekének. Gyermekhez csak anya ragaszkodhatik tántoríthatatlan hévvel, nemes gyöngédséggel. Az anyai szeretetet nem pótolja senki, semmi; csak e szeretet önfeláldozó. Önfeláldozás nélkül pedig gyermeket nevelni hiú, kétes törekvés.