Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

Apró házi körülményeiben tanulod meg ismerni és tisztelni a jellemet. Családi tűzhelyénél elsimulnak homlokáról a redők; bú és gond messze szállnak tőle; a ház küszöbén belül apai és anyai kötelmeinek odaadó teljesítésében tündököl. Ha valamely téren, ugy e körben csodálhatod és bámulhatod a jellem ragyogó pompáját. Dicsőnek látod a jellemet a nyilvános élet mezején, dicsőbbnek barátok közt, legdicsőbbnek a családban. A sors csapásai meg nem rendítik őt; hite és bizalma sem Istenben, sem emberben meg nem gyöngül, cl nem homályosul. Megcsalatott reménye romjain — új reményre éled; az összeroncsolt, a széttépett, a megsemmisült küzdelmek újabb és erősebb küzdelemre buzdítják, serkentik. Minél sivárabb jelene, minél bizonytalanabb jövője: annál nagyobb hévvel fog dologhoz, munkához. A kétségbeesés szörnye nem nehezedik lelkére soha. Szenvedéseit nyugodt szivvel viseli, panaszra nem nyilik ajaka, mert ismeri azok diját, jutalmát. Lelkébe van irva, mit Kölcsey örökbecsű Parainesisében a szenvedések dijául fest: „Általok tanultam az emberiség becsét érteni, való nagyságot hiú ragyogványtól megválasztani, balszerencse tekintetét nyugodtan tűrni, kevés híveimhez kölcsönös hűséggel csatlódni, s mindenek felett érezni: miképen szenvedés és kebelszaggató áldozat tulajdon örömet hoz leikeinknek, és sorsunkon felülemelkedni megtanít," Ha egy jellem az élet küzdelmeiben magára marad támasz, rokonok és barátok nélkül: az erőt, enyhülést, vigasztalást és balzsamot Istenében, hitében keresi és találja fel. Keblébe van irva a költő e figyelmeztetése: S ha nincs egy ember is ezrek közül, Ki rajtad szenvedőn megkönyörül: Tekints az égre fel, ott áll maga, Ki megvigasztal — a hit csillaga. Jellem nem kíván vagyont, nem igényel kincset, nincs összeforrva gazdagsággal. A vagyon a jellemes ember kezében csak eszköz s arra szolgál, hogy vagyonával és vagyona által felismert életczélját, meglevő vezéreszméit valósítani törekedjék. Mig jellemtelen ember vagyon mellett csakhamar belesodródik a vétkek, a bűnök fertőjébe. Valóban a gazdagság az emberi hiúságoknak, gyengeségeknek egyik leggyakrabban előforduló istápolója; hány embert nem vitt már vagyona az elvetemültség legalsó lépcsőjére! Gazdag ember könnyen enged a divatnak, melyet fokról-fokra fényűzés követ s önromlás. Gazdag ember könnyen lesz tunya, tétlen,