Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— Ily körülmények közt, a dolgok jelen állásában önként felmerül a kérdés, van-e orvosság a beteg számára s hol kell azt keresnünk ? A legbiztosabb gyógyitószert a corruptió, a demoralisatió lelketölő mérge ellen a vallás-erkölcsös nevelés nyújtja, mely megtanít Istent ismerni és imádni, az erény utjain járni, az igaz, szép és jó magasztos eszméiért lelkesülni, ha kell — értök áldozni, a kötelességeket hűen teljesíteni, nem tenni soha mást, mint amit a lelkiismeret sugall, megenged; tehát ama nevelés, melynek czélja, eszményképe nyílt, egyenes, őszinte, becsületes, önfeláldozó, munkás egyéneket, szóval ingatlan jellemeket teremteni. Ez értekezés a jellemképzésről szól. Mielőtt azonban kitűzött tárgyunkra áttérnénk, szükségesnek véljük a jellemes embert a maga valójában lefesteni, hogy lássuk, minőnek kell az embernek lennie, ha a jellem nevére magát méltónak akarja tartani. * * A jellem az ember legsajátabb birtoka. Képmutatást, alakoskodást nem tűr. Tettetésre képtelen. A milyen belül, olyan kivül; ami a szivben, az a szájon. A jellem az embernek tiszteletet, méltóságot, fenséget kölcsönöz. Fényt és dicsőséget áraszt önmagára, környezetére s a társadalomra. „A jellem a társadalom lelkiismerete. " (Smiles.) A jellem legelső ismertető jele a kötelességek pontos és hű teljesítése. E tekintetben nem ismer nehézséget, nem ismer akadályt, rendületlenül mint szirt áll a vészek közepében. Czél nélkül nem tesz soha semmit; elvek eszmék, meggyőződés vezérlik, s ha élte útain gátra talál, növekedik ereje, fokozódik tevékenysége s győz vagy meghal, de gyáván meg nem adja magát. Jelleme a vasakarat. Jól mondja Horatius, a római költők királya: Si fractus illabatur orbis, Impavidum ferient ruinae. Az emberi méltóságot önmagában ismeri, másban tiszteli. Függetlenségét jólétért, kényelemért sem áldozza fel. Mint alattvaló rendtartó, hivatásának él, főnökének engedelmeskedik, szolgálatra mindig kész, de csak az erkölcsiség korlátai közt. Mint eliiljáró bizalmas, elnéző, leereszkedő, nyájas, engedékeny. Cselekvéseiknek egy esetben sem indító oka — az önérdek; az igaznak varázshatalma alatt állanak.