Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 27 — a léleknek a képzetekre való visszahatásából keletkezik; egészen lelkünk minőségétől, egyéni természetünktől függő. A kedély tükrözi vissza belső világunkat a maga valóságában; kedély a visszfénye „én"-link typusának. A kedély elhatározó befolyást gyakorol külső életünkre. Kedély teszi az életet széppé vagy zordonná. Szerencsés a kedély, mely minden eseményt kellemes oldaláról fog fel, minden dolgot a lelki nyugodtság, megelégedés szemüvegén át néz és lát. Kedélyünkben fekszik az alap-ok, vájjon édes örömben vagy keserű fájdalomban éljük e át ezt a rövid életet? Fény és árny váltakoznak, mint derű és ború. Kedélyes ember élete a legridegebb éjszakán sem nélkülözi a szivelégülésnek legalább csillámát. Jó kedély bámulatos összhangzatot teremt a belső és külső élet közt; ez egyezteti a szélső érzelmeket. Jó kedély nem roskad össze a maró fájdalom súlya alatt; s örömben nem töri szét a józanság korlátait Jó kedélylyel életünk örökös tavasz, melyben csak bájos madárdal zeng s illatos virágok pompáznak. Jó kedély mellett szellemünk a legkésőbb korban is megtartja fürgeségét, frisseségét, ifj uságát. Ha mi jót tesz az ember, legtöbb esetben derült hangulatban teszi. Ily állapotban az ember általán nagyobb részvéttel karolja át a küzdőt, a szenvedőt; közönségesen nyájasabb, őszintébb, bizalmasabb még azok iránt is, kik szivétől távolabb állanak. Derült kedély szülője és táplálója a szeretetnek; hamvaiból is életre kelti a reményt; a türelem fonalát nem szakítja el; a lelkesedésnek mozgató ere. Enyhíti fájdalmainkat, vigasztalást nyújt bajainkban, őrző angyalként véd küzdelmeinkben. Egyszóval a kedély játsza a leghatalmasabb szerepet az ember lelki életében. „Legtöbb esetben érzelmeinek befolyása alatt határozza el az ember magát cselekvésre, ezek tehát tetteink leghatalmasabb rugói. Felkelt érzelem nélkül nagyobbszerü tett alig lehetséges! Az érzelmek ha szabályozvák s nem emelkednek túluralomra. hathatósan elősegítik a szellemi tevékenységet, nélkülök holt, kopár az élet! Kiből minden érzelem kiveszett, ki fásult közönyösségében nemes, nemtelen iránt egy módon fogékonytalan, kinek rideg keblét az érzelmek heve nem képes felmelegíteni, az mindenkire nézve elveszett." (Pauer Imre.) Az elmondottakból könnyen következik, hogy a nevelésnek kiváló gondot kell fordítania a. kedély művelésére is. E tekintetben a legfőbb teendő megakadályozni az érzelmeknek indulatokká való elfajulását, Érzelmeink pedig nem fajulnak cl indulatokká, ha az észnek uralmát biztosítjuk minden viszonyok közt s az érzelmek felébresztésénél s ápolásánál azok belső értékének tudatos belátása