Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 28 szerint törekedünk eljárni. „Ápoljuk továbbá a gyermekben a liitet és reményt, ezen nagy, isteni erényeket, melyek a hamisság és csalódás világában ama magasztos lelki nyugalmat teremtik, melyet csak az Istenbe vetett horgony érzelemhajója élvezhet. Az ilyen kedélyű ember nyugodtan nézi a háborgó élettenger zajongó hullámait, s a társadalom viszonyainak áradata őt nem ragadja magával .... A kiből különösen hit, remény, vallás, szeretet érzelmei és ragaszkodás hangzanak ki: az kedélyes ember; az ily ember nem fog búkórosan csupán múltjában élni, sem a jövőbe nem tekint aggodalommal .... minden nap megteszi emberi rendeltetése parancsolta kötelességeit, minden mozdulatát üdvösen kamatoztatja a nemesb érdekek javára, miből aztán bőven kijut szellemi gyönyöre." (Lubrich.) Neveled a kedélyt — mondja Schmidt Ií. — ha nem engeded, hogy komorság verjen benne gyökeret, melyből az úgynevezett ingerlékeny jellem szokott kinövekedni; ha foglalkoztatod a növendék gondolkodását; ha hibáit nyugodtan és okosan igazítod helyre; ha általában szeretetteljes bánásmódban részesíted s vidám, kedélyes környezetben tartod; ha különösen magadnak is életöröm, vidám, összhangzatos lelki állapot sugárzik le arczodról. üröm, boldogság teszi alaphangját az életnek. Örömben és boldogságban mozog az egész mindenség. Örömet sugároz ki a nap, s a föld örömmel fogadja a napot. Örömet zeng a csalogány dallama, a fák virágtengere, a rózsa kelyhe, a kis féreg, a felhők felett repülő sas — mind örömet hirdet. Öröm az embernek is öröke, eleme. Tartsd növendékedet ezen elemben. Adj neki örömeket, fejleszd azon örömek iránti érzékét, melyeket az apa, anya, testvérek, jó emberek társasága, melyeket a természet szépségei kimeríthetetlen bőségben nyújtanak boldognak, boldogtalannak. Neveld gyermekedet vidáman, örömmel, öröm által, örömre. Hiszen a gyermek csupa öröm, vidámság, élénkség, s fajdalma könyeit gyorsan megszárítja az öröm napja. Ha így neveled gyermekedet: akkor oly alapot adtál neki, melyen állva bátran nézheti az élet viharait, az biztos menedéke leszen. Csak arra vigyázzon a nevelő, nehogy a gyermeket érzelgővé. ábrándozóvá tegye, ki minden csekélységnél könyekbe tör ki s a tettek mezején jómagával is tehetetlen. Végül tanuljon a gyermek megelégedett lenni sorsával, helyzetével; akkor megvetette boldogságának alapját; megelégedettnek lenni pedig nem nehéz, a nagy titok abban áll, hogy gonddal ápoljuk apróbb örömeinket annyival inkább, mert nagyobb terjedelmű gyönyör csak ritkán juthat osztályrészül. ~ —