Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 18 — Minden ismeret, minden tudás ujabb és ujabb ingerül szolgál az előlialadásra, a tökéletesedésre. A sors csapásai közt, a szenvedések viharában egyedül a szellemi munka nyújt biztos enyhülést, állandó vigaszt s óv meg a gyáva kétségbeesés rémétől. A munka e mellett a takarékosság szülőanyja. Csak az tudja megbecsülni igazán a munka diját, ki dolgozott és fáradott, sudavit et alsit. Az embernek is csak annyiban van értéke, amennyiben szorgalmas, dolgos, munkás. Vasszorgalommal a gyenge tehetség is a legfényesebb eredményt vivja ki; leküzd minden nehézséget, átgázol minden akadályt, a haladás utján áll. Elvégre megizmosodik értelme, megerősül Ítélete; tisztán és világosan lát a létezők mélyébe. A munkássággal szöges ellentétben áll a tunya, lusta, henye élet. A tunya minden dolgát felületesen végezi; csak szükségből s ekkor is a legnagyobb kényelemmel tesz mindent. Csak a liire, csak a neve legyen meg a dolognak. A lusta futja a munkát; a henye irtózik a foglalkodástól. „Ily emberek tenyésznek inkább mint élnek és terhére vannak a társaságnak; gyáva herék ezek, kik csak az álom lágy karjai közt élvezik az élet fő gyönyöreit." (Rónay Jáczint.) Munkával szerezzük meg az anyagi jólétet Az anyagi jóléttel együtt jár a függetlenség. Emberhez legméltóbb disz. Nincs lekötve senkihez, szabadságát élvezi. Nem vonszolják járó szalagon. Mig a henyeség minden rossznak kútfeje. Felemésztődik az öröklött vagyon. Nyomában az erkölcsi pusztulás, s összedűlt függetlenségének romjai alatt szolgaságban vész el; vagy bünt bűnre halmozva törvény itéli el. Igaza van Burtonnak: „Tétlenség a test és lélek mérge, a semmirekeliőség dajkája, minden bűn anyja, a hét halálos bűn egyike, az ördög párnaja, vánkosa s kedvencz pamlaga." A munka létezésünk egyetlen alapja. A tétlenség maga a halál. Mig az áldást, ez átkot hagy örökül — a két végletet. Szoktassuk azért a gyermeket ideje korán munkához, s ugy szoktassuk a munkához, hogy abban örömét, kedvét, gyönyörűségét lelje. Akkor ne féltsük jövőjét, a jég hátán is életet teremt magának. A munka kárpótlást nyújt az esetleg elvesztett, lehanyatlott boldogságért; a sivatagot is termékenynyé varázsolja. Megédesíti az életet, megnyugvást, megelégedést szerez — és tiszta, szennytelen lelkiismeretet. Mig a tétlen örökös aggódásban él, ha mégis tétlenségében aggódni ráér. A mult semmi vigasztalót nem nyújt számára; jelene sivár és kietlen, óriási kínnal nehezedik lelkére; a jövő csak rémes képekben jelenhet meg előtte. Elmondhatja

1". „Le pasáé in' a trompé; le présent me tourmente; I' avenir m' épouvante." (Ámult, megcsalt; a jelen gyötör; a jövő rettegtet.)