Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

Szellemi tekintetben is szomorú eredményei vannak a tétlenségnek. A lélek elveszti rugékonyságát, eb vénségét, üdeséget; az értelem veszti fogékonyságát, tompul; a tétlenségben a legszebb tehetség is elkallódik. A sziv, a kedély rideg, érzéketlen, közönyös lesz. Nagy, erős rnnnka kimerítheti, elbágyaszthatja a szellemet: a tétlenség széU'ombolja, megöli a lelket. A ím'11 kának is van hatása, melyet főleg a test egészségének koczkúztsiiása nélkül átlépnünk nem szabad. Szinte érzi az ember, a mint belefáradt a komoly, szellemi foglalkozásba. Keressünk ekkor üdülést, szórakozást az elbágyadt szellemi erőknek; ily üdülést, ily szórakozást nyújtanak az élénk beszélgetés, a müveit társalgás, kertészkedés, seH., testi gyakorlatok. Csak a helyesen beosztott munkásság terem meg a íegteljesb harmóniát két természetünk — az érzéki és szellemi természet közt. Sok gyermek magától is szorgalmas; sok gyermeket ellenállhatatlan vágy ösztönöz a munkára. Van azonban sok oly gyermek is, kik mintegy a természettől tétlenek, restek. Ezeket munkára ösztönözni, bennök a munkakedvet felébreszteni és ápolni, a házi és iskolai nevelésnek tiszte. „Helytelenül járunk el — mondja Niemeyer, — ha a természeténél fogva rest gyermekeket egészen elhanyagoljuk, azt vélvén, ugy sem lesz belőlük semmi sem. A tajW^íalr bizonyítja, hogy sok igen jeles ember ifjú éveiben érzéketlen, lustn álmodozó volt s későbben csodálatosan kifejlett." A ápolását már a legkisebb korban azzal eszközöljük^ fia a t> V

(>niek játékait is kellemes foglalkozássá tesszük. Aztán fokról-fukra hidász oktatjuk a szellemi munkához. Kezdetben inkább keveset kiv ul^őle, de amit kívánunk, azt jól tudja. Segítsük, gvámolítsuk, ,gy elmenetele kielégítő legyen „Általán ugy intéz zük a nevelést í

l növendék — mondja Lubrich Ágost — fáradságának édes gyümölcsét élvezhesse, örvendhessen a sikernek s ez úton kedvp- Kapjon a még hátralevő foglalkozásra is. Azért igen vigyázunk kell, nehogy a növendék -fáradsága gyakran siker nélkül maradjon, mert az a szorgalmat nagyon lelohasztja ... De az sem előnyös a szorgalom fejlődésére, ha a gyermek minden csekélyebb előmenetelét, sőt tökéletlen munkáját is helyeseljük, mert akkor önhitt, egykedvű lesz, megelégszik az ál-tökélylyel, a csekély, sőt értéktelen eredményeket jelentékenyeknek veszi s azt hiszi, hogy ő lángész, kinek erőlködni sem kell s nagyszerű dolgokat művel.

8 Az önbecsülésnek felkeltése szintén sikeres eszköze lehet a szorgalom ápolásának, valamint, az okosan intézett versenyzés is. Végül fődolog, hogy a tanító érdeket tudjon kelteni a tanulóban tárgya 2*