Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 15 — Nélkülözhetetlen kellék egy tanítónál a kötelességek lelkiismeretes teljesítése, a pontosság, a rend. Ordo est anima rerum. A jó tanító szivjósággal atyai szigort párosítson. Ha büntet, ne sújtson; az igazság vezérelje minden lépését. Mellékérdek ne befolyásolja. Fiat iustitia, aut pereat mundus. A tanító kegyét csak a jó viselet s a szorgalom érdemeljék ki. A szorgalmast kitartásra buzdítsa; a könnyelműt és hanyagot munkához szoktassa. Önbizalmat ébresszen. Ismerje ki a gyermek tehetségét. Kedveltesse meg vele tanulmányait. Szolgai meghunyászkodás helyett önérzetet teremtsen s e;.t minden eszköz felhasználásával ápolja. Ne legyen rideg tudós, ki erősen beburkolózik szakmájába. Mikor az értelmet fejleszti, a szivet, a kedélyt illetetlenül ne hagyja. A vallási és erkölcsi érzelmeknek gondos ápolója, hű őre legyen; különben nevelése czél és irány nélkül szűkölködik — homályba vész. A szülők, a barátok, a társak példájának hatásáról a gyermekre már megemlékeztünk. Általában a példának valami bűvereje van kor különbség nélkül minden emberre. Rossz társaságban a legnemesebb jellem is bemocskolódik, elkallódik; igazak közt az elvetemült is megnemesül. Igaza van Smilesnek: „Jó ember élete leghatásosabb dicsbeszéd az erény mellett, legszigorúbb feddő szózat a bűn ellen." Erélyes jellem erélyt ébreszt; erélytelenség félelmet, gyávaságot szül. Rokon jellem rokon jellemhez önkénytelenül csatlódik. E körülményben rejlik az oka e latin közmondás igazságának: Noscitur ex sociis, qui non cognoscitur ex se. Joggal mondja: Sainte-Beuve: „Mondd meg, kit csodálsz, és én kitalálom legalább azt, hogy értelem, izlés s jellem dolgában minő vagy. Csodálod a hitvány embert? ugy te is az vagy. Bámulod talán a gazdagot? a porhoz, sárhoz vagy kötve. Vagy tán fényes rang vakít el? akkor szolgalelkü vagy, kegyet vadászó a neved. Ha becsületes, bátor, derék egyéneket tisztelsz: magad is becsületes, bátor s nemeslelkü vagy." A tanító csak kedves kötelességet teljesít, midőn az ifjú szivében felkelti a bizalmat önmaga iránt. Szükséges, hogy a gyermek ismerje saját tehetségeit. Ez az első lépés az önismerethez. Önismeret nélkül habozó, félénk, gyáva lesz. Ha pedig ismeri tehetségeit s felébredt bizalma önmagában: elég bátor lesz a nagynak, az erény példáinak nyomdokait követni. „Állítson fel a tanító a gyermek fogékony lelke előtt oly képeket — mondja Rónay Jáczint — melyek felébresztik szivében ama nemes és emberhez méltó vágyat: nagygyá lenni. Themistocles ifjú volt, midőn Miltiades Marathonnál a perzsa hatalmat megtöré; a szép lelkű ifjú hallá magasztalni a szabaditót, s kerülve társait, kerülve mindent, mi