Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1880

— 16 — eddig örömre lievité, visszavonult; midőn barátai visszavonulása okát kérdezték: „Miltiades diadala elrablá nyugalmamat!

8 — lön a válasz. Thucidides könyezett, midőn Olympiában hallá Herodotust, történetírását felolvasni. Demosthenest Callistratus szónoklata tüzelte fel. Caesar a cadixi Hercules templomában megpillantá Nagy Sándor képét s elkeseredve sóhajtott fel: „ő e korban nálamnál nagyobb volt." És mi lett Themistocles, Thucidides, Dernosthenes, Caesar? íme a példa, íme a nevelés." Eszménykép nélkül el nem lehet az ember; életfeladatunkat is csak akkor fogjuk sikeresen megoldani, ha van eszményképünk s azt elérni vagy lehetőleg megközelíteni törekszünk. A nevelés szolgáltatja emez eszményképet, midőn az ifjú lelki szemeit az élet, a történelem nagy alakjaira irányozza; midőn kijeleli neki az utat, melyen a nagy emberek haladva teljes összliangzatot létesítettek emberi kettős természetük követelményei közt. Ismételve és ismételve szólnunk kell a példáról, annyira fontosnak tartjuk azt a jellem megalakulásában. A példának hatása egy életre terjed ki. A példának hatalmas befolyása van szellemi életünkre. Lebilincseli az értelmet, megragadja a kedélyt, leköti a figyelmet s az akaratot ellenállhatatlanúl űzi cselekvésre. Példa a lelkesedésnek szülőanyja. Hány nemünket bámulatra és csodálatra keltő esemény köszöni létét tisztán a példának? Sokszor öntudatlanul, többször tudatosan követjük a példát. Kisebb-nagyobb mértékben utánzók vagyunk. Teszünk valamit, mert mások is azt teszik. Lemondunk valamiről, mert más is lemond. Mint ok és okozat függ egybe példa — cselekvés és lemondás. Példa a haladásnak hatalmas rugója. Nagy férfiak, ingatlan jellemek eszméi és elvei az örök kapcsot képezik az élők és holtak között. A halál csak a testet semmisíti meg; a lélek, a szellem halhatatlan. Ép ugy halhatatlan a nagy elmék alkotása, a nagy jellemek példája. Századok és ezredek múlnak el, a példa örökké áll, magához int, követésre buzdít. „Codrus, Epaminondas, Miltiades, Themistocles, Aristides, Cimon, Pelopidas, a Curiusok, Canűllusok, Fábiusok, Graccliusok, Papyriusok és Scipiók hamvai rég szétszóródtak ; de az idők végéig dicső példái maradnak a tiszta honszeretetnek, önfeláldozásnak, törvények iránti engedelmességnek, egyszerű és takarékos életmódnak, öntartózkodásnak, igazságosságnak, közügyek iránti buzgalomnak, bátorságnak és vitézségnek és más erényeknek, melyeknek megfontolására, valóban, hogy egy életre való ifjú kebelben hason erényeknek tüze ne támadjon, majdnem lehetetlen." (Szepesi Imre.) „Minden nyom, mely a nagyok útját jelöli, minden alkotmány, mit építettek, minden tárgy, melyet megillettek, minden