Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

Megemlítjük itt évkönyveink magasztalása után Markovics István zala-megyei al-szolgabirót, ki a társház berendezési nehézségeivel küzdő tanárokat a szükséges bútorokkal, s jó ideig még élelmi szerekkel is bőven ellátta; sőt bőkezűsége annyira kiterjedt, hogy az intézetet az ifjúság használatára zeneeszközökkel is felszerelte. Jótékonyságát még halála után is éreztetni kivánta, de a körülmények mostohasága következtében végrendeleti hagyatékához mind a gymnasium, mind a társház csak két évtized múlva juthatott. Akadtak még az ifjúság neveléséért áldozni kész más Maecenások is, kik belátván, hogy az alapítvány 500 vfrtot tevő kamatja a tanári személyzet ellátására elégtelen, versenyezve igyekeztek a neveléssel és tanítással foglalkozó férfiaknak az élet gondjait megkönnyíteni. Mivel pedig mindjárt az első évben az ifjúság száma nem remélt nagyságra emelkedett, a tanári személyzetet is szaporítani vált szükségessé. így az igazgatóval öt egyén tiz éven át küzdött a legnagyobb nélkülözésekkel; vigasztalásukra szolgált azonban a vezetésökre bizott növendékek tanulékonysága s az uj intézet mindegyre gyarapodó hírneve. Nevezetesen az alapító nagynevű fia, a már említett kalocsai érsek, 1767. april havában, a rend tartományi főnöke, Orosz Zsigmond pedig 1769-ben látogatta meg az intézetet; amaz teljes elismerését nyilvánítá az intézet vezetőinek, emez pedig jobb jövő reményével türelemre s kitartásra buzdítá az anyagiakban hiányt szenvedőket. A rendfőnök e látogatása alkalmával tapasztalván azt, hogy kivált az alsó osztályok rendkívüli népessége miatt, ez évben az ifjúság száma 500-ra emelkedett, a tanítást egy egyén kivánt sikerrel eszközölni képtelen, még egy hatodik tanárt is küldött Brandeiszky személyében, kit névlegesen azért kívántunk felemlíteni, mivel ez volt egyszersmind a gymnasium legelső zeneoktatója. Az 1770 ik év az által válik az intézetre nevezetessé, mivel a kegyes-tanítórend semmi segélyt sehonnan nem kapván, kénytelen volt az előkészítő osztály tanításáról, melyet különben is önkényt vállalt magára, lemondani; mi által hosszú időn keresztül többnyire elégtelen készültségü növendékeket kapott, s így a gymnasiumba való felvételt megkellett szorítania. A zenetanító is elmozdíttatván, Kralik Ignácz, ki egyszersmind egyik nyelvtani osztályt is tanította, lépett az eltávozottnak örökségébe. Az intézetben az igazgatóságot 1773. Csan kai nyugalmaztatásával Krolik Yazul vette át, ki három évi dicséretes buzgósága után Lenkovits Fülöp utódjára hagyta diszes hivatalát. Ez azonban egy évi működése után Mária Terézia által a kegyes-tanítórendre bizott kolozsvári akadémiához helyeztetett át. Az 1777-ik év emlékezetessé vált a nagy-kanizsai társház történetében, a mennyioen a nagy királynő a nélkülözésekkel küzdő