Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

kanizsai társházat a tanulmányi alapból (fundus religionum), mely ekkor még csak az 1774-ik évben XIV. Kelemen pápa által eltörült Jézustársasági rend lefoglalt vagyonából állott, a helybeli sóhivatalnál négy részletben fizetendő 300 frt segélyben részesíté. Ugyanezen alkalommal az intézet igazgatója, Edegger Boldizsár a gymnasium czéljaira szintén 200 írtban részesült, mely összeget már az előbbi két évben kellett volna megkapnia, de a megszüntetett jezsuita-rend tagjainak nyugdija a tanulmányi alapot annyira megterhelte, hogy a fennemlített összeghez csak a mondott évben juthatott.*) A mi a tudomány ekkori állását illeti, szabadjon itt némi művelődés-történeti visszatekintést tennünk, mely mindenesetre tanulságos és nem kellemetlen. Nem említvén Hunyadi Mátyás uralkodását, melyet az egykorú irók mesés, mondhatni hihetetlen fénybe burkolnak, vessünk futó pillantást I. Leopolds különösen, mely történetünk keretéhez tartozik, Mária Terézia korára. Leopold alatt kezdett hazánk a török ellen vivott szerencsés csaták után némileg fellélekzeni. A török háborúk következtében egész vidékek elvalának pusztulva; a szellemi dolgok teljesen feledésbe merültek, s a törökök százados nyomása egész nemzedékeket elvadulásba taszított. A tudományok napja csak lassan tudott felsütni a halhatatlan emlékű Pázmány Péter bőkezűsége s SZÍVÓS kitartása következtében. De valamint minden nagy kicsinyből ered, ugy a megindult tudományoknak is kezdetben csekély vala látszatuk; mert hazánkban részint hiányoztak az eszközök, részint kevesen valának, kik a meglevő eszközöket kívánt sikerrel kezelni tudták volna. Eltekintvén itt a theologiai tudományoktól, az egész bölcsészetet Aristoteles tudománya és rendszere uralta, kihez a bölcselkedők, mint csalhatlan mesterökhöz esküdtek. Rendszerint szőrszál-hasogatással foglalkoztak s a képtelenségeket gyermekies együgyűséggel vonszolták a nézőtérre. Ilyen elhanyagolt állapotban volt a bölcsészet-tudomány Mária Terézia kormánya kezdetén, midőn Bajthay József, a lángeszű piarista, nem tűrhetvén tovább a bölcsészet szolgaságát, első volt Magyarországon, ki mély elméje hatalmával lerázta e felséges tudományról az aristotelesi rendszer igáját. Nem teszünk talán hálátlan szolgálatot a tudománynak, ha a haza e jeles fiáról az egykorúak feljegyzéseit napfényre bocsátjuk. Bajthay már ifjú korában rendkívüli tehetséget árult el; piaristává levén, fensőbb kiképzés végett Rómába küldetett, hol elűljárói vá*) Levéltárunk legrégibb irata Kónya Kristóf házfőnöktől 1777. márcz. 7-röl Ebben megköszöni az az utalványozott 300 frt. segélyt a kegyes királynőnek, valamint az igazgató részére engedélyezett 200 frtot; jelentést tesz egyszersmind Kónya a társház állapotáról.