Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1879

— 22 — » kanizsai piaristák számára utoljára a megélhetésnek más módja, mint ahoz nyúlni, a mit a szorgalmas elődök jobb időkben összegyüjtögettek. így történt, hogy a társház egykor terjedelmes szőlőbirtoka mindegyre összébb zsugorodott. Jenovay a terjedelmében megfogyatkozott birtokot még elhanyagolva is találta; gyakorlott gazda lévén, főgondját részint a szőlő javítására, részint az alapítványi rét hasznosítására fordította, mely utóbbit irtás által még területében is gyarapította. A társház e szerint, mely a mostoha időket valahogy keresztül küzdötte, reményteljesebb jövőnek nézhetett elébe. — Miután II. Leopold király a kegyes-tanítórendet 1780-ik évi állapotába visszahelyezte, első teendőjük volt a rend vezetőinek, hogy a tiz év alatt becsúszott szabálytalanságokat és visszaéléseket közös elhatározás utján megszüntessék. E végből 1790-ik évben Nyitrára tartomány-gyűlés hirdettetett, melyen Perez el Imre rendfőnökké választatván, főteendőjének tartotta a hazában szétszórt kegyes-tanítórendi telepeket személyesen felkeresni, hogy a tapasztalt hiányokat és bajokat gyökeresen gyógyíthassa. Midőn a rend szegénysége miatt dunántuli házait már-már elhagyandó volt, Batthyányi József, Magyarország prímása, kinek az elhagyásra szánt telepek fenntartása nagyon szivén feküdt, az ügy megbeszélése végett Perczeit magához Budára kérette s egyszermind reá vette, hogy szándékát, habár rövid időre is, halaszsza el. Ugyancsak az említett budai utazás után 1792-ben tiszteié meg látogatásával házunkat és gymnasiumunkat is az érdemes férfin, kinek hivatalos megjelenése Iionrádi látogatása óta első volt. Osztatlan örömmel környezték a tudós férfiút társházunk tagjai, mely alkalommal a tantermek falai között az ifjú gróf Festeti ch János fogadta üdvözlettel a ritka vendéget. Az említett év örömét azonban nem sokára megzavarta II. Leopold váratlan halála (márcz. 1. 1792.), ki rövid két évi kormányzata alatt valóban sok szép reményre jogosítá a nemzetet. Házunk is megsiratta a hosszabb életre érdemes jó királyt, ki rendünk iránt kegyelmét többször érezteté, melyet leginkább avval mutatott ki, hogy a kegyes rend minden szabadalmát és intézkedési jogát megerősítette, azon viszony kivételével, mely előbb a rend magyarországi telepét a római generálissal összeköttetésben tartotta. Habár József halála után Magyarország egybegyűlt rendei heves tusa után kimondották a nem kath. főigazgatók elmozdítását, melyet Leopold hiven teljesített is, de helyök, nem tudni mi okból, helyettesekkel töltetett be. Csakis három év múlva, 1793. jul. havában találkozunk a rendes kir. főigazgatók nevével; még pedig a pozsonyi kerületben főigazgató lett gr. Szapáry József, a nagy-váradiban, Tokody György és a mi kerületünkben Nóvák Crysosthom