Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

(Lubrich Á., Neveléstudomány, 1. k. 7. 1.) Evvel kimondottuk, hogy minden szerves egységök mellett is egyik a másiktól valóban különbözik. Az ismerés és akarás az én-től különböző, külső tárgyra vonatkoznak ; az érzés ellenben az é n -nek saját benső , azaz alanyi állapotára. De irányukra nézve különböznek egymásttói az ismerés és akarás is, amennyiben az elsőnek munkássága kívülről befelé, az utóbbié pedig épen megfordítva belülről kifelé irányul. Az emberi szellemnek e három rendszere ismét alsóbb rendszerekre oszlik. Az ismerési rendszert alkotják: a szemlélő erő, a teremtő képzelem (phantasia) , az értelem és az ész (mint eszmék tehetsége). Az elsőnek eredményei az érzéki világról szei'zett szemléletek és képzetek; a másodikéi az érzéki világban ilyenekül nem létező, de érzéki képekből alakult eszmények képei: képzelmek; a harmadikéi a fogalmak, ítéletek és következtetések; az utolsóé az érzékfölötti vagyis szellemi világban meglevők képei: eszmék. Mind az érzéki, mind a szellemi megismerésben és gondolkodásban a következő munkásságok fordulnak elő: észrevevés, képzelés, figyelés, képalkotás, megjelölés, a képnek és jelnek megtartása vagyis emlékezés, azok visszaidézése vagy visszajelenités, társítás, a sajátképi gondolkodás, elmélkedés. Amit az ember megismer, az által érdekeltetik is, akár kellemesen, akár kellemetlenül; s mig magát a tárgyat megismeri, az általa keltett érdekeltséget „érzi" : ebben áll az érző tehetség működése. Az ember tehát érzi: 1) önmagát, 2) a külvilág s 3) saját belvilágának reá hatása által való érdekeltetését. Az önmagának érzése önérzetnek, (sensio sui), a külvilág reá hatása által támasztott érdekeltség érzése érzetnek, a belvilág általi érdekeltség érzése érzelemnek nevezhető. Az önérzet önként keletkezik, de a külvilágnak reánk hatása s szellemi tevékenységünk körének szélesbülése által mindinkább tisztul, fejlődik ; végre szellemi természetünk tiszta tudatává emelkedik s mint ilyen öntudattá leszen. Az érzet mindig valami külsőt föltételez, ellenben az érzelem saját bensőnk észrevevéséből támad. Amaz mindig érzéki, ez lehet érzéki vagy szellemi. Legmagasabb szellemi érzelmek az igaznak, jónak és szépnek érzelmei. A jónak legmagasztosabb érzelme az erkölcsi érzület. Az Istennek, mint legfőbb tökélynek, megismerésén s minden létezőnek hozzá viszonyításán alapszik a vallásos érzelem. A hevesen kitörő érzelem indulatnak; ha állandóvá s az egész kedély világon uralkodóvá lesz, szenvedélynek neveztetik, mely a szüntelen s mindenek fölött érdeklő tárgy iránti vágyban nyilatkozik. Az akaró tehetség alsó foka az ösztön, amely az ember érzéki természetében leli alapját s abból indul ki. Ez minden ér-