Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

tal vitetnek végbe, bár csupán a testi élet fentartását czélozzák, mégis már átmenetet képeznek a testi élet köréből a lelki élet körébe. Ezekben nyilvánul e szerént az öntudatos lelki élet kezdete, melynek tetőpontjára emel a szellemi erő, az ész, mint olyan, mely egyedül az embernek sajátja s mely őt az állatok fölé emeli. Ezen erő által az emberben a lélek szellemmé, a lelki élet szellemi életté fokozódik. A lélek szintúgy szerves egységet képez, mint a test; azaz egységét oly különböző, de egymást minden ponton átbató és föltétező tehetségeknek, melyek mindegyike czél is eszköz is. A lélek tehát, a testi szervezethez hasonlóan, szintén az ingerek hatása által indíttatik életnek és fejlődésnek; de mint önmfíködéssel biró erő, azon inger hatására önmaga fejleszti magát. „A lélek — mint Schmidt K. mondja (Gymn. Padagogik, 55. 1.) — az ingerek által módosíttatik, de azokat úgy és azzá hasonltja át (assimilirt), amiből ő maga van." Noha pedig a szellem, mint legfensőbb erő, osztatlan egységet képez ; mégis háromféle nyilatkozási módjához képest, három főtehetséget különböztetünk meg benne; ezek: az ismerő, érző és akaró tehetség. Ismerő tehetsége által a lélek maga elé állítja, azaz tudatába veszi az ellenében álló tárgyat; érzés által saját benső állapotát fogja föl ; végre az akaró tehetség bizonyos határozott irányt ad a léleknek vagy valami bensőre, sez a benső akarat, elhatározás — vagy valami külsőre, ez a külső akarat, cselekvés. Mivel már az emberi szellem egységes szervezetet képez, e három tehetséget nem szabad a valóságban egymástól elkülönzöttekíil gondolnunk ; mert mindenik az egészben és egész által nyer jelentőséget és életet. A többféleség élő egysége : ez teszi minden szervezet lényegét. Ezen értelemben mondja Schmidt K. (Gymn. Padagogik, 56. 1.) : „Mivel a lélek egységes szervezet, azért rendszereinek egyike sem hozható működésbe a nélkül, hogy a többiek azonnal meg ne indíttatnának. Midőn tehát a gondolkodásnak, vagy az érzésnek, vagy az akarásnak képzése- s fejlesztéséről elkülönzötten szólunk, ez csak annyit tesz, hogy bizonyos határozott időben s bizonyos tanszakoknál a három szellemi rendszer egyikét állítjuk a tevékenység központjába; e mellett azonban a másik két szellemi irány közreműködése is többé kevesbbé megjelenik ama tevékenység körében (Peripherie). így a gondolkodás központi tevékenységénél megillettetik az érzés és akarás, az érzésénél a gondolkodás és akarás, az akarásénál a gondolkodás és érzés." A szellemi tehetségek közül tehát „mindenik a szó teljes érteményében bent van a másik kettőben, de a nélkül, hogy felemésztődnék, vagy hogy sajátságos jegyeit, melyek azzá teszik, ami, elvesztené"