Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

ilyenek : a lélekzés, emésztés és a vér rendszerei, melyek együttműködése eszközli a testi élet fejtartását. E működés, tehát a testi élet is, egészen önkénytelen, mert az ember szerves testére nézve nem egyéb, mint egy tagja a külvilágnak, a természetnek, melylyel a legszorosabb, úgyszólván benső szerves összefüggésben van annyira, hogy a természet határozottságai kicsiben egyszersmind az .egyednek minőségeivé lesznek. A testi szervezetnek tehát, mint a nagy természet egyik tagjának, élete csak úgy állhat fen, ha a külvilággal folytonos csereviszonyban , kölcsönös hatásban van ; mi az által történik, hogy bizonyos szervei segítségével a külvilági anyagot befogadja, feldolgozza, s ami saját czéljaira fölösleges, azt a külvilágnak ismét visszaadja. Ennél fogva a testi élet fenntartására szükséges, hogy a külvilág az életszervekre ingerlő hatást gyakoroljon, s ezek amarra visszahassanak. Ebből következik egyszersmind, hogy a külvilág hatásának az életszervezet minőségéhez, erejéhez mértnek kell lenni ; mert különben zavart okoz benne, vagyis beteges állapotot idéz elő. Az érzéki vagy állati élet oly munkásság, mely az állatot a csupán tengő élettel biró növény fölött kitünteti. Ennek tényezői az idegek és izmok, az érzés és mozgás rendszerei, melyek segítségével az állat a külvilág benyomásait megérzi s azokra önkényileg visszahat. E szerént az állati élet az érzésben és önkéntes mozgásban nyilatkozik. Az emberben eme két életrendszer (a tengő életi s az állati) szoros és elválaszthatlan egységet képez. Az állati élet rendszere csak addig állhat fen ós működhetik, míg a tengő élet rendszere fcnáll s működik, és viszont; egyik a másikat tehát a legbensőbben áthatja és feltétezi. Az élet munkásság, s minden munkásság erőből keletkezik. Ámbár az érzéki életrendszer is csak a testi élet czélszerü fentartására szorítkozik, mint ennek egyik tényezője : mindazáltal ezen életrendszer erőit nem lehet pusztán a testi szervezetet képező anyagnak tulaj donitanunk ; mert ha már a szerves életet sem származtathatjuk a puszta anyagi erőkből, annál kevesbbé az állati élet, magasabb nyilatkozatát. Az anyagi erőket teszik a gépi és vegyi erők ; ezek azonban a szerves test tengő életét megindítani s fentartani nem képesek, hanem ezt egy magasabb u. n. szervező ero eszközli , mely az alsóbb anyagi erőket is magában foglalja és czéljaira felhasználja. Az állati élet sajátságát ismét egy fensőbb erőnek köszöni s ez az u. n. érző erő, melynek működése az anyagi és szervező erőkétől különváltan szintén nem gondolható, hanem azokat is magában foglalván, velölc együttesen alkotja azt az erőösszeget, melyet állati léleknek nevezünk. Innen már láthatjuk, hogy az állati élet nyilatkozatai: az érzés és önkéntes mozgás, melyek anyagi eszközökkel, de lelki erők ál-