Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 4 — Nevelés tárgya lehet átalában minden élő lény, azaz olyan, mely önmagából belülről kifelé növekedik , fejlődik , érik ; mert amennyiben e növekedés, fejlődés, érés külső hatások és eszközök által idéztetik elő : annyiban a fejlődő élő lény iigy tűnik föl, mint egy őt fejlesztő, növekedtető, izgató, sarkaló idegen hatalom rá hatásának, munkásságának tárgya (objectum) — s minthogy a fejlesztő s növekedtető munkásság átalában annyi, mint 'n e

rv e 1 é s (educatio) — tehát nevelés tárgya. Ezen érteményben nevelni lehet nem csak az embert, hanem az oktalan állatot és a növényt is. Azonban ez utóbbiak, mint teljesen önállástalan, szabadság nélküli lények, a természet kényszerítő hatalma alatt állanak minden tekintetben ; köz vetetlen s tulaj donképi nevélőjök tehát a természet ; az ember csak közvetve, t. i. amennyiben hatalmában áll a természet erőit saját czéljaira felhasználni s ez által annak képződményeit is saját szükségeihez és kényelméhez képest idomítani s nemesíteni. Ellenben az ember, ki testére nézve természeti, de lelkére nézve szellemi lény, a puszta anyagi természetnek , mint olyannak, mely a mindenség fejlődési fokozatában nálánál alsóbb hatvány, vezetésével s nevelésével be nem érheti; mert ez legfeljebb csak a testet fejlesztheti, de az ember nemesebb felét, a szellemet, melyhez föl nem ér, nem nevelheti. Embert csak ember nevelhet s „emberek között lesz az ember emberré." Es itt ezen utóbbi értelembe vett nevelésről van szó ; melynek tehát eszközlője is, de meg tárgya is az ember. Lássuk már most közelebbről, képés-e az ember arra, s ha képes, van-e csakugyan szüksége árra, hogy neveltessék ? továbbá : mikor történjék és meddig tartson a tulajdonképi nevelés mások által ? Mind ezen kérdésekre maga az emberi természet ad s csak is ez adhat határozott feleletet. Az emberi természetet a szellemnek a testtel való egyesülete teszi ; vagyis az ember a szellem és tett élő egysége, kiben — mint ilyenben — sem a szellem test nélkül, sem ez amaz nélkül nem gondolható, mert mindkét esetben hiányzanék fogalmából egy lényeges jegy, tehát a fogalom hiányos volna, s a gondolat az embernél vagy alsóbb rendű vagy magasabb lényt jelentene, de embert nem. Ezen egységnél fogva az emberben a szellem és a test kölcsönösen és folytonosan áthatják egymást, s a kettőnek e kölcsönös hatásán és viszonyosságán alapszik az emberi élet. Az ember és az emberi élet egy egységes egészet képez ugyan ; mindazáltal három életrendszert kell benne megkülönböztetnünk, u. m. 1) a pusztán testi, úgynevezett szervi vagy tengő életet; 2) az érzéki s 3) a szellemi életet. A tengő életet közvetlenül a szerves test működése teszi. A testi szervezet, mint főrendszer, alsóbb rendszerekre oszlik;