Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 24 — az érzékiek- és mulandóknál; továbbá tanulja meg a szellemi hiányokat és bajokat nagyobb roszaknak tekinteni, mint a testieket. A külső becsület szeretete szintén nem írtható ki az emberi természetből, de nem is szabad azt kiirtani; mert sok nemes, nagy tettnek, sok jónak volt az már és leszen ezután is létrehozója. Csak arra kell tehát ügyelni, hogy azt a növendék tetteinek végczéljáúl ne tekintse; főképen pedig, hogy az benne kóros becsületvágygyá, vagy puszta külső és esetleges előnyökre alapított hiúsággá ne fajuljon. „A becsületszerető ember mindig legjobb akar lenni, a becsületre vágyó pedig mindig első." (Warga J. Nevelésés oktatástan kézikönyve, 1. k. 149. 1.) A becsületérzés élesztésére szolgáló büntetési eszközökül alkalmazhatók leginkább a m e g s z é gy enités és gyalázás; de ezek alkalmazása a növendék erkölcsi természetére való különös tekintetet és nagy ovatosságot igényel, nehogy a becsületérzést — a helyett, hogy emelnék — inkább végkép elöljék. Ugyanezen czélra szolgálhatnak némely jutalmak és kitüntetések is ; csakhogy ezekkel tanácsos inkább szűken mint pazarul bánni, s csakis a valódi érdemet kell jutalmazni és kitüntetni, nehogy végre a növendék elbizakodását eredményezzék. „Ha a gyermeket — úgymond Niemeyer — már igen kora éveiben példányszerűnek, nemesnek, deréknek nevezgetjük, mi marad fen az iíjunak vagy a férfiúnak ?" (Grundslitze der Erz. und des Unt. 1. Th. S. 214.) Azokból már, miket a gyermekfegyelmezésről, annak módjai- és eszközeiről előadtunk, mindenütt csak az tűnik ki, miszerént a fegyelmezésnek minden mozzanata határozottan oda utalja a nevelőt, hogy az emberi s különösen a gyermektermészetet alaposan és minden oldalúlag kifürkészni, megismerni törekedjék; mert ennek hiányában valódi fegyelemről szó sem lehet. Az eddig tárgyalt fegyelmezési módok és eszközök nélkíilözhetlenek ugyan, sőt főszerepet visznek a növendékekre nézve azon korban, melyben, összes testi és lelki erőik gyengesége- és fejletlenségénél fogva, minden lépten egy tőlük külön álló idegen hatalom és tekintély vezetésére szorulnak: mindazáltal csak úgy tekintendők azok, mint az akarat tulajdonképeni kiművelésének előkészítői. Az emberi tehetségek természetes fejlődési menete már más fegyelmi eljárást szab a nevelő elé a haladottabb korú növendékekkel szemben. Ugyanis míg a belátástalan s leginkább csak külsőségek iránt fogékony gyermekeknél a fegyelmezést a nevelő személyes tekintélyére s ez iránti föltétlen engedelmességre kell alapítani: addig a nagyobb növendékek fegyelmezésében a külső személyes tekintély s az okadatolatlan parancsok iránti vak engedelmesség mindinkább visszavonul ; ellenben a gondolkodó, érző és akaró tehetségek tisztulása- és nemesbülésével lassankint fokozatosan feltárul és előtérbe lép a legfőbb parancsoló: a z e r-