Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 23 — nemcsak a hibát, hanem annak gyökevét is ismeri; mert ettől függ a növendék erkölcsi betegségének gyökeres orvoslása. Ha égyátalában áll az, hogy a tehetségek ösztönzése- és szabályozására a nekik megfelelő azaz rokon hatások gyakorolnak sikeres és czélszerü befolyást: ebből következőleg a fegyelmi eljárásnál is mindenek előtt és leggyakrabban oly jutalmak és büntetések alkalmazandók, melyek a növendék erkölcsi állapotával legközelebbi vizonyban vannak, vagyis melyek úgy tűnnek föl, mint a cselekedetek természetes következményei ; miért is ezek természetutánzóknak nevezhetők. Ezek alkalmazásánál a nevelői önkény csak annyiban vesz részt, amennyiben a jó vagy rosz következmények beálltát gyorsítja, azok hatékonyságát fokozza, hogy ez által a növendékek előtt szembetűnőbbé tegye az összefüggést egyrészt az erények és hibák, másrészt azok természetes következményei között. Ilyen természetutánzó fegyelmi eljárás pl. az, ha a nevelő azt a növendékét, ki magát tisztán tartja s illedelmesen viseli, rá nézve kellemes társaságba vezeti, a tisztátalant és illemtelent pedig ilyenekből kizárja. Ily nemű fegyelmi eszközök azonban nem mindenkor és nem minden növendékre képesek elegendő hatást gyakorolni, meg a nevelőnek — kivált az iskolai nevelőnek — nincs is mindig módjában azok igénybe vétele ; ez okból sok esetben szükséges oly jutalmak és büntetések alkalmazása is, melyek tényleg s egészen a nevelő önkényétől függenek; mindazáltal ezek alapja is a növendék természetében rejlik, s épen eme körülménynek köszönhetik síkeres hatásukat. Ugyanis ezek az emberi, különösen az ifjú lélek két leghatalmasabb rugóját hozzák mozgásba, melyek a r em é n y és f é 1 e 1 e m ; ez utóbbiak pedig az érzéki és szellemi jólét és elégedettség, továbbá a becsültetés után való természetes törekvésben, valamint viszont az ezeknek ellenkezőitől való épen oly természetes idegenkedésben gyökereznek. Eféle jutalmak és büntetések tehát, jóllehet az őket fölidézett jelenségekkel semmi természetes összefüggésben nem látszanak lenni, mint ok és okozat; mégis, amennyiben a természetes törekvések élesztői- és szabályozóiúl szolgálnak, jogosultsággal birnak, sőt szükséges eszközök gyanánt ismerendők el a fegyelmezésben; de csakis annyiban és akkor, amennyiben és amikor a szükség kivánja; e szükség belátására és kellő méltatására pedig az emberismeret vezet. Lélektanilag hibás eljárás volna az, ha a nevelő növendékeiben az érzékiséget égyátalában s kíílönösen az érzéki jólét utáni törekvést, vagy az érzéki kellemetlenségektől való irtózást végkép el akarná nyomni ; ez anyit tenne, mint az embert természetéből kivetkőztetni akarni. A fegyelmezés föladata itt csak az, hogy a növendék lassankint tanulja — vagy a fejletlenebb korban inkább csak szokja meg a szellemi és maradandó örömöket többre tartani