Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 22 — szokkatná csak a közvetlen jó vagy rosz következményeket tekinteni cselekedeteinek indokául és szabályozójául. A fejledező emberi természet azon lélektani követelményén, mely szerént a nevelés jó sikere tekintetébó'l a jó vagy rosz cselekedetek közvetlen következményeit is szükséges olykor mihamarább szembetűnővé tenni, alapszik a jutalmak és büntetések alkalmazásának elmélete. Jutalmazás és büntetés nélkülözhetetlen segédeszközei a fegyelemtartásnak, kivált kisebb korú növendékekkel szemben ; mert sok esetben csakis ezek lehetnek a parancsok és tilalmak hathatós támogatói, főkép olyan gyermekek irányában, kiket a házi első nevelés rosz irányban szoktatott s kik másrészt természetesen még nem képesek belátni cselekedeteik szabályozásának mélyebb alapjait s távolabbi következményeit. Igaz ugyan, hogy a nevelési eszközök egyikéhez sem áll oly közel a visszaélés, mint épen a jutalmazások- és büntetésekhez : ebből azonban egyátalán nem következik, hogy egészen mellőzendők volnának ; mert okosan, a körülmények- és fenfogó szükségekhez mért tervszerűséggel is lehet azokat alkalmazni, csak ismerje föl jól a nevelő azon körülményeket és szükségeket, ismerje a jutalmazandó vagy büntetendő növendék cselekedeteinek erkölcsi beszámithatóságát; mire ismét csak az alapos emberismeret ad biztos útmutatást; továbbá legyen áthatva azon lélekben járó felelősség érzetétől, melyet nevelői tisztével magára vállalt. Sok bölcseségre és belátásra van annak szüksége , ki e téren a helyes módot és kellő mértéket nem akarja eltéveszteni; mert valamint a jutalmazások- és büntetésektől való túlságosan félénk tartózkodás közönyösséget és fegyelmetlenséget, úgy viszont azoknak mértékfölötti pazarlása könnyen azt vonhatja maga után, hogy a növendékek megszokják csak jutalomért tenni a jót s csak a büntetéstől való félelemből kerülni a roszat. Egyátalában nem kell addig igénybe venni sem a jutalmazást sem a büntetést, mig látjuk, hogy ezek nélkül is czélt érhetünk. Nem kevesbbé szükséges kellék itt a nevelő jó akarata, mit az által tűntet ki, ha mind a jutalom mind a büntetés kiosztását láthatólag részvéttel kiséri. A részrehajló jutalmazás, a büntetés alkalmával elárult káröröm vagy tán bosziivágy többet ártana, mint használna a gyermekek erkölcsi jellemének. Azért mutasson a nevelő a büntetésnél szánakozó és fájdalmas, a jutalmazásnál tetszési és örömteljes, mind a két esetben pedig atyai szeretettől áthatott részvétet. A kis korú gyermekre, ki még csaknem merő érzekiségből áll, természetszerűleg leginkább csak a külső érzéki jutalmak és büntetések lehetnek sikeres hatással; mindazáltal ezeknek is oda kell irányulniok, hogy végső eredmény képen a nemesebb önérzetet ébreszszék föl és szilárdítsák meg ; nevezetesen a büntetés ne csak a hibát hárítsa el, hanem egyszersmind vesse meg alapját a bekövetkezendő javulásnak. Ez utóbbi csak úgy eszközöíhetető, ha a nevelő