Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

— 21 — „A természet örök rendje az — úgymond Niemeyer — hogy a gyöngeség az erőhöz, az értelmetlenség az értelmességhez, a tapasztalatlanság a tapasztaltsághoz alkalmazkodjék." (Grundsatze der Erziehung und des Unterrichts, 1. Th. S. 195.) „Mit a fegyelemnek követelnie kell, az az engedelmesség, és pedig a szigorú s föltétlen engedelmesség; de a főczél még se legyen az engedelmesség, hanem magának a gyermeknek érdeke, hogy t. i. ez az engedelmesség által önmaga urává legyen s önmagát saját hatalmába kerítse" (Waitz: Allgemeine Padagogik, S. 148.) Hogy a fegyelmezés a gyermeket saját magasabb érdekének megfelelő engedelmességre vezesse, nem szabad sem lazának sem szolgainak lennie. Hogy az első a nevelő tekintélyének veszélyeztetésével jár, ez iránt nem lehet kétségben az, ki az emberi, különösen pedig a féktelenségre hajló gyermek -természetet ismeri. A második mód csak félelmet olt a gyermek szivébe, de nem egyszersmind nevelője iránti bizalmat és szeretetet, melyek pedig a valódi tekintélynek szükséges tényezői. A nevelő tekintélye csak úgy állhat fen sértetlenül, ha a fegyelem kellő módját és mértékét eltalálja, ha észszerttleg s következetesen követeli az engedelmességet, egyelőre ugyan — minthogy a gyermek annak alapját és czélját felfogni még nem képes — látszólag önmagáért, valósággal azonban azért, mivel szükséges alapja az elkölcsiségnek, a belső szabadság kiképzésének. Már pedig hogy tekintély nélkül az embert fegyelmezni nem lehet, annál kevesbbé a gyermeket, annak lélektani alapja van; mert ennek gyöngesége érzetében szükségképen ragaszkodnia kell az erőshöz, a felnőtthöz ; ezen szükségképes ragaszkodásból pedig természetszerűleg fejlődik ki a tekintély érzete. Amely nevelő tehát nem képes a gyermekben a tekintélyérzetet maga iránt fölébreszteni; evvel csak azt mutatja ki, hogy nem tudta annak természetes ragaszkodását a maga részére nyerni; ez esetben pedig lehetetlen, hogy nevelői munkássága átalában hatással, vagy legalább jó hatással legyen arra, ki tőle idegenkedik. A józan tekintély fentartásának s a gyermeki kész engedelmesség kieszközlésének nyitja abban rejlik, hogy a nevelő már korán kézzelfoghatólag tapasztaltassa növendékeivel — aminek (habár homályos) érzete úgy is természetükbe van oltva — hogy akaratok az övével szemben gyönge; ezen tapasztalás segítségéhez mégis csak akkor folyamodjék, ha nincs egyéb sikeres eszköz azok érzékiségének meghajlítására. Parancsait szelíd szigorúsággal adja ki s maradjon meg a mellett, mit egyszer kimondott; amit föltétlenül parancsolt vagy tiltott, az alól kisikamlást semmikép ne engedjen; a föltétes tilalom pedig maradjon tilalom mindaddig, mig a föltét fenáll. Olykor példásan is éreztesse a növendékekkel engedelmességük jó s engedetlenségiik rosz következményeit. Ez iránt azonban nagy óvatosságra int a könnyen félrevezethető gyermek-természet; mert hamar meg-