Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Nagykanizsa, 1876

13 — emberi mellett, megvan a maga egyéni sajátsága, úgymint : sajátságos testalkata, vérmérséklete, egyes érzékeinek élessége vagy tompasága, emlékezetének hűsége és terjedelme, értelmi, érzelmi és akarati erejének fokozata stb., melyek az u. n. egyéni különbségeket teszik. A nevelésnek, hogy czélszerű legyen, ezeket épen nem szabad figyelmen kívül hagyni; mert akkor vétene a természetszerűség ellen, ami pedig a nevelés egyik legfőbb követelménye. A nevelés csak úgy számíthat tartós és biztos eredményre, ha kivitelében a nevelővel együtt a növendék is a maga részéről közremunkál, a hatást megfelelő ellenhatással viszonozza; de ez csak ugy történhetik, ha a kívülről jövő hatás az ő tehetségeivel, hajlamaival homlokegyenest nem ellenkezik, sőt inkább a lehető legtökéletesebben öszhangzik. Ha a nevelő, az egyéni különbségeket tekintetbe nem véve, minden növendékét csupán átalános szabályok által egy közös minta szerént akarja alakítani; vagy épen a növendék természetével ellenkező hatások által akar eredményt kivívni: ezt megteheti, mert hiszen a még gyönge és fogékony gyermekerők egész a megnyomorításig idomíthatók: de akkor végre is nem embereket aszó valódi 'értelmében, hanem élő gépeket, vagy testileg és lelkileg kificzamitott szörnyetegeket fog kezei közül kibocsátani. Ellenben ha a nevelő, belátva azt, hogy egyes növendékei mind a testi, mind a lelki tehetségek fokai- és arányaira nézve különböznek egymástól, a különbözőségeket kellőleg tudja méltányolni : akkor az erők fejlesztéséhez nem fogja mindegyiknél ugyanazon eszközöket és egyenlő mérvben alkalmazni; hanem az átalános nevelési szabályokat az egyéniségekhez mért módosításokkal fogja érvényesíteni. Mindenek előtt a testi erők kifejlesztésénél tekintettel lesz az ily nevelő növendékeinek természeti alkotására, nemére, korára, életmódjára s egyéb többé kevésbbé befolyásos körülményeire; mert — mint Szilasy megjegyzi (A nevelés tudománya, 1. k. 49. 1.) — „a testnek természetes kifejlődését akadályoztatná az, aki minden növendéket, vagy ugyanazon egyet minden korban egyaránt akarna nevelni. Az egyik növendéknek természetes lehet az, mi a másiknak bizonyos környülállások miatt természete ellen vagyon." De nem kevesbbé követeli az egyéniséghez való alkalmazkodást a szellemi erők fejlesztése is ; mert ezek is épen oly különböző fokok- és arányokban mutatkoznak a különböző egyénekben, sőt ugyanazon egyénben is a különböző korok szerént, mint a testi erők. Aki tehát a szellemi természetek elütő sajátságait tekintetbe nem venné , az nem a növendékek eredeti szellemi természetét fejtené ki, hanem saját alanyiságát erőszakolná valamennyire. Minden embernek a maga egyéni természetében van kijelölve az az út, melyen ugyanazon egy végczél: az emberiség közös czélja felé legbiztosabban haladhat. Ki más úton jár, az eltéved ; s ki