Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-08-24 / 34. szám
1-'} Ki rí XXI. évfolyam. Ára 40 fillér. Nagykálló, 6819. augusztus 24. 34. szám. Megjelen minden vasárnap. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálló. Előfizetési díj, hirdetés, pénz ide küldendő. Hirdetések dija előre fizetendő. Nyilt-tér sora 80 fillér NAGYKÁLLÓ ÉS VIDÉKE Előfizetési ára házhoz hordva : egész évre 20 korona, félévre 10 korona, negyedévre 5 korona. — Egyes szám ára 40 fillér. — Eljegyzési vagy esküvői közleménynek dija 20 korona. — Gyűjtés vagy felülfizetések köz- § § lésének sora 40 fillér. § § Laptulajdonos : Sarkady Elemér. Felelős szerkesztő: Sarkady József. Főszerkesztő : Szentgyörgyi József. Oh, azok az idealisták! Akik szereplési visztegiiket kiakarták elégíteni a diktatúra alatt, magukat is, másokat is azzal ámították, hogy a kommunista áliamrená az ide- alismusból ered, s^apostolai mind idealisták. Hát már kezdjük is belátni, hogy valóban idealisták. És minél tovább folyik ez apostolok üdvözítő működése körül a rendőri nyomozás, annál vaskosabb lesz ideális működésűk lajstroma. Körülbelül ilyen idealistának tarthatták Rózsa Sándort is elvtársai, s ha Kun Béláék azok, akkor joggal igényelheti ezt a jelzőt Rózsa Sándortól, Kolompár Balog Tutáig minden rablógyilkos. Naponta n® ez »idealisták» bün- lajstroma, s minél többet tudunk meg felőlük, annál inkább teszik fel magunk és mások előtt a kérdést, hogy emberek voltak e ezek egyáltalán ? Hát ha azok voltak is többé-kevésbé külsőleg, de szörnyszülöttéi az emberi fajnak, — és közveszélyes lelkeknek keli tartanunk még azokat is, akik ezeket egészséges embereknek, különösen meg idealistáknak merik állítani. A rendőrség nyomozása valóban dicsfényt áraszt pl. Kun Béla körül — de azokból az aranyakból, melyeket einkostársaival együtt összerabolt és-tai T á r c a. fe- Régi barátság. — Irta : Róisika. — Délután négy óra. Mari néni, Pepi néni Zsuzsa néni gyülekeztek Tóni néni szalonjában. Két parcnyi időközökben pontosan érkeznak. Legalább négyszar hegenként ősz- szojönnek a régi leánykori barátnők. Együtt voltak fiatalok, boldogok, együtt voltak közös örömeik és együtt érték el példás ösz- szatartásban az öregkort is. Kedves, drága, ezüstfehér hajú, szörnyen ildomos nénik. Négyen négyféle természetűek, de azért igen jól megértik egymást, közős vonás bennük: a régen divatját múlta pruderia. Legszívesebben ós leggyakrabban Tóni néninél jönnek össze, kinél kényelmes, tágas lakás, jól fütött szalon és a régi jó világban illatosán párolgó erős kávé, nagy vonzerő volt. Kezükben a ridiküllei, élvezettel helyezkedtek el az ablak melletti sarokban. Mindeniküknek megvan a saját kedvelt karoissék«. csupa idealismusbál Berlinben értékesítve, az árát saját nevére biztonságba helyeztette. Amint olvassuk jul. 14-én 28 kilogram tiszta használatlan aranyat esempésztetett ki 50—250 grammos csomagokban Freund, Seidler, Kay- ser, Weiler elvtársakkai. Másik »idealista» elvtársát Lictenstein Leót esak 20 millió korona kékpénxzel, s még ennél is nagyobb értékű aranyóksze- rekkel, drágakövekkel fogta el & csen- dlrség. Robinovics elvtárssal szintén 20 millió koronát, még nagyobb ösz- szegü értékpapírt és 12 kiló aranyat küldött biztonságba. Ez még nem minden. Sok is velna mind felsorolni, de hiszen annyi arany, ennyi érték épen elegendő, hogy eszményi ragyogással vegyen körül valakit. Kát a másiárvjrtigy ideálista: Samuélly Tibor ! Ugyancsak fásult, aeél idegzete legyen, aki borzalom nélkül akarja olvasni ideális működésének egy-egy epizódját, amit gárdájával a 28 hóhérból álló pribékhaddal együtt elkövetett; El kell olvasni Szamuelly főhóhérjának a 22 éves Kkon ' Árpádnak a vallomását, aki már beismert egy »csekélységet» mely szerint 12 embert felakasztott, 4-et agyonlőtt s ha munkája nem volt, rabolt, fosztogatott és szinte nem is tudja hány eféle »apróságot» követett el. Tessék olvasni — oh, milyen ideális olvasmány ! — Klein Ottó elvtársMa Pepi néni érkezik legutolsóinak. Nyomban leül, mélyen felsó hajt : — Milyen megkönnyebbülve érzess magam. Ma a gőzfürdőben voltam, kivágattam a tyúkszememet. Zsuzsa néni: — Mit vágattál ki? Pepi néni : — A tyúkszemeimét. Zsuzsa néni : — Aztáa ki vágta ki ? Pepi néni : — Hát ki más, mint a tyuk- ízemvágó. Zsuzsa néni: — És as & tyúkszem vágó férfi f Pepi néni : — Persze, hogy férfi. Mi legyen raás ? Zsuzsa néni (összecsapja kezeit) — Jézus Máriám ! ! S te engedted egy férfinak, hogy megfogja a lábabat ? Pepi néni : — Eh, hagyj aiár békében,’ hiszen az nem férfi, as csak ®gy operátor. Zsuzsa néni: — Már az mégis csak férfi; akár igy, akár úgy nevezed. S az mégsem járja, hogy egy férfinak megmutasd a lábadat! Hova sülyedtél, Pepi ! Pepi néni: (szörnyen indignálódva) — Kérlek, ne sértegess. Ott nemcsak én, de más is kivágatja a tyúkszemét. Ismétlem azonban, hogy az, aki kivágja, egy operátor, egy alany, semmi több. Rak dicsé uralmát. Ez is szegény proletár volt, akinek mint a Fabank r. t. tisztviselőjének csupán 24,000 kor. fizetése és 10,000 kor. pótléka volt — de hát ő szabadabb pályára ment ós lett belőle az országos politikai nyomozó osztály főnök?, amely bürokratikus állásban súlyos milliókat szerezhetett. Vagy nem ideálismusról beszél az a sok-sok csalásnak indult hulla, amit az Országház, Battyányi-paloía, kórházak pincéjében találnak nap-nap után ? Hát nem ideálisták ezek, akik azokat az anyagias, önző betegápoló apácákat a kórházi pincék falába vert szegekre aggatják fel ? Oh, te csúnya lelkű reakcionárius, hát nem bírod belátni, hogy ezek az »idealisták» fogják aa igazságosabb, szociálisabb, humánusabb, boldogabb jövőt megalapozná ? Ezekért lelkesedni, ezekért családot, otthont, mihelyt elhagyni, ezekért élni-halni oh, mily ideális ! fi jSlihSz való ragaszkodás a magyar parasztság legkiválóbb eré- «ye. Ebben van nagy ereje és fölénye minden társadalmi osztállyal szemben, s ez nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értékű is. A földhöz és házh®z való raZsussa néni: — Én pedig azt mondom, hogy illedelcm szempontjából nem megy az efféle. Még az urának sem mutatja meg az amber a tyúkszemét. Ugy-e Mari ? Mari néni : (idáig buzgón kötött, most hirtelen lecsapja munkáját) — Ugyan, ae izetlenkedjetek és ne vitatkozzatok előttem’. Kíméljétek aa idegeimet legalább ti. És főleg ne kérdezzétek véleményemet. Zsuzsa néni : — Dehogynem te vagy, a múltad után ítélve, a legilletókesebb, ítélni erre. Mari néni:. (megbotránkozva) — Már miért lennék épen én ? Én mintaszerű ideális életet éltem ezegény megboldogult urammal ; fájdalem oeia hívhatom vi6sea, hogy igazságot tegyen állításom mellett.. Más férfival pedig soha életemben nem veit dolgom. Pepi néni: (gúnyosan) — Tudjuk,tudjuk ; épen azért kérdezlek téged. Mari néni : (fölesattanva) — ' Milyen hangon merészeled mondani ezt a »tudjuke-oL Talán bizony kételkedni mersz feddhetetlen múltamban ? Te, aki engem gyerekkorom óta ismersz. Pepi néni; — Isten őrizzen, kedves Mari. Hiszen csak rád kell néani, épen élég, hogy tisztában legyen akárki veled. Itt nem
