Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-08-24 / 34. szám

i gaszkodás, ragaszkodás a hazáhűz is. A hazaszeretet a szülői ház szeretet«« alapszik. A gyermek- és ifjukeri em­lékek százféle szála köti a férfit ah­hoz a helyhez, ahol született, nevel­kedett, ahol az anyai szeretet melegét érezte, ahol minden fűszál, minden fa, minden göröngy és kődarab, minden tárgy arra emlékezteti, mikor az élet­nek csak a kellemes oldalairól volt fogalma, a természet rendje szerint a hazai földhöz való ragaszkodás sok­kalta mélyebben gyökeredzik annál, aki szülői házának lesz folytatólagos bir­tokolja, mint annál, aki egyik bér­házból s esetleg városból a másikba kénytelen vándorolni. A magyar földművel© ritkán köl­tözik el szülőhelyéről, s ha a kénysze­rűség idegenbe sodorja is, visszavá­gyik és vissza is jön arra a földre, ahhoz a házhoz, ahol nevelkedett. Ez olyan tulajdonság, amelynek értékével semmi sem vetekedhetik. De ha a föld kizárólagos szeretet« a magyar pa­rasztság minden tagját következetesen fogva tartja a földművelői foglalkozás mellett elszaporodása esetén — mert remélhetőleg még csak ezután fog megsokasodni, végre is kevés lesz a föld. A nagybirtoknak bizonyos mér­tékig való eldarabolásával lehet ugya« a kisgazdák számát szaporítani, de a kisgazda is nagyobb gazdaságra vá­gyódik ; s valószínű, hogy idők múl­tával a kisgazdákból fognak kinőni a középbirtokosok, ezek [fogják az el­gyengült nemesség helyét pótolni, s a* uj magyar középbirtokos osztályt meg­teremteni. Csakhogy az megint egyoldalú s a bomlás esiráit magában hordó fejlő­dés lenne. A magyar paraszt egészsé­ges vére nem járhatná át az egész magyar társadalmat, s a kizárólagos földművelői foglalkozás a birtok még­is arról van szó, csak mint legidősebbnek, véleményedéit óhajtottam hallani e tárgyban. Mari néni: (ismét fölháborodva érdes hangen) — Én azt tartom, kedveseim, hogy egy korrekt aseaonynak, aki tisztességesnek; nevezi magát, nem is lehet véleménye az ilyen dolgokról. Tehál mégegyszer kérlek titeket, kíméljétek az idegeimet, amelyek amúgy is eléggé ki vannak szolgáltatva e nehéz idők borzalmainak minden tekintetben. Tóni néni : (idáig egy szót sem szólt) — Jól mondod, kedvesem, minden tekintet­ben. Mert, hogy milyen romlott a világ i ap- jainkban, arról nekünk idősebbeknek, csak halvány a sejtelmünk, de valódi fogalmuak nem is lehat. Higyjétek el, most örvendek annak az eddig sajnálatosnak tartott tény­nek, hogy nincsennek leányaim. Mert ha gondolkozásban nem haladnának a mai kor­ral, vary csak egy hajszálnyival kiválnának kortársaik közűi, föltétlenül kiközösítetnének a társadalomból; ha nem mással, a gúny fegyverével. Ha pedig a tömeggel egy csa­páson haladnának, úgy nekem kellene, hogy lemondjak gyermekeimről. Zsuzsa néni : — Milyen jól beleélsz, édes Tóni. Ilyen dotidolkozásu vagyok én is. Emiatt nem is mentám soha fárjhec. Pepi néni; (félhalkan súgja Mari néni­nek^ — Persze, hogy nem ment, ha nem vitték. Zsuzsa néni: (meghallva a suttogást) — tartása érdekében megint csak a gyer­mekek számának mesterséges korláto­zására vezetne. Ennek a veszedelem­nek elkerülése céljából a magyar pa­rasztságot rá kell bírni, hogy gyerme­keit taníttassa. Egyik fiát tartsa meg a gazda­ságban, de ezt sem a régi tanulatlan- Ságban, hanem neki való tudással föl­vértezve. Ez a fiú örököltté megosz­tatlanul a földet, s folytatója lenne atyja foglalkozásának. A leányokat ki lehetne elégíteni a birtok jövedelméből, a többi fiút pedig úgy, hogy a tanítá­si költségeket kapnák örökségül. így nem aprózódnék el a birtok, s azok a fiuk is megszereznék a megélhetés eszközeit, akik kitanultak. Másik fiát adja iparosnak vagy kereskedőnek, s a harmadikat vagy bármelyiket a középosztály számára taníttassa ki, hogy a falu papja, taní­tója, jegyzője, orvosa, ügyvédje, szó­val intelligentiája az ő véréből szár­mazzék, hogy gondélkodását megértse, vele együtt erezzen, boldogulását szi­ve szerint előmozdítsa, és segítsen át­hidalni azt az űrt, amely most megvan & különböző társadalmi osztályok között. Ilyen irányban kell megindulni az uj honfoglalásnak, s ezen az alapon kell megvetni az uj középosztály alapját. Dr. Zs. 6y. _________ti Vidéke ____ Xo rmányváltságok. Kun Béla várva várt bukása után már a negyedik kormány alakulásának is meg jött a hire. Kunék a Peid- féle kormánynak adták át a hatalmat. Ebben a kormányban azonban az any- nyira meggyötört polgárság nem lát­hatott garanciát még arra sem, hogy Drága Pepim, kár sugdosódni és olyan Kí­gyókat mondani, mert még elég jól hallok, bála a Teremtőnek. Volt bizony nekem ké­rőm bőven, de drágán tartottam magam, nem mint Te, aki azonnal az elsőnek kar­jaiba rohantál. _ Pepi néni : (merengve néz a levegőbe) — És nem bántam meg. Boldog voltam. Igaz, hogy mindennek vége már, de még mindig jobb így elmerülhetni a múltban, mint akinek nincs ie miben elmerülnie. Zsuzsa néni : — Tévedsz, annak ide­jén tőlem többen megkérdezték : „Hova me­rült el szép szemed világa ?...“ Mari néni: — Hja, szép és jobb idők voltak azok I Fiaim, ha elgondolom, meny­nyi poézis, báj volt bennünk, fiatalokban ! ! Nem mint most ; hissen ma már nines is fiatal lélek ! Tóni néni : — Még a gyerekekben sincs ElrémUltem a kis unokámtól. Mióta itt a ssemben levő palotából kórház lett és kato­nák tanyásnak banne, rémes milyen dolgo­kat lát és hall ez az ártatlan gyerek. Per­sze, hogy cl is tanulja. És a szomsnód kis­fiúkkal a kertben, a kerítésen át, hasonló társalgást folytat, mint ahogy hallja a kato­náktól, akik lekiabálnak az ablakból az utcára. Zsuzca néni: — Már ha nekem gyerme­keim lennének, úgy nevelném őket, hogy az ilyesmit meg sem hallanák. Msgvádném, megóvnám mindentől lelkűk tisztaságát. augueuMM 14. a kommunismua pusztításának végett tudjon vetni, a bűnösökkel szemben a közvélemény igazságérzetét kitudja elé­gíteni, nem hogy a nemzeti fejlődés és regeneráció útjára tudja az ersaágot vinni. A felébredt, felszabadult közvé­lemény első férfias megnyilatkösása el is távolította helyéről. Ezután jött a József királyi her­ceg, mint kormányzó által kinevezett hivatalnok Ministerium Friedrich István elnöklete alatt. E kormány hivatását abban jelölte meg a kormányzó, hogy a kommunisták által feldúlt jogrendet és Jogfolytonosságot helyre állitsa s a tisztogatás munkáját megkezdje. Alig kezdte meg azonban ez a polgári ala­kulás munkáját, a politikusok is meg­kezdték egyezkedési tárgyalásaikat, melynek eredménye a hivatalnok ka­binet lemondása és politikai kormány alakulása lett. Az ismét csak Friedrieh István elnöklete alatt alakult uj polgári kor­mány már alakításánál arra törekedett, hogy kebelében helyet találjen az or­szág minden rétegének jogos képvise­lete, hogy az ország ujjáalkotásának nagy munkáját minden osztály igénye­inek figyelembe vételével kezdhessék meg. Ez a kormány megakarta tartani a választásokat is, hogy az összeülő nemzetgyűlés mielőbb megállapítsa az ország az államformáját. Mint ahogy egy Pestről aug. lt. kelt jelentés mondja, most már József főherceg az uj kormány is lemondott. Mi pedig naprél-napra fokozódó isga- lommal várjuk, hogy a felszínen ver­gődő politikusok neveinek hányadik variatiéja fogja más kiadni azt a kor­mányt, amelyben az entente is meg­bízik s amelyektől ez a*raegkinzott or­szág is remélheti uj életre vezető kor­mányzását. Tóni néni : — Szép és ideába elv, de kivihetetlen. Próbálnád magad egy gyerme­ket úgy fölnevelni, hegy ne lásson, ne halljon semmi rosszat meg. Ha hét sárkánymodra őriznéd, úgy is hlában lenne, különben in a nevelési elvek, csak teóriában jók, kivi­telben nem sokat érnek. SsületUnk mindenre, a nevelés legfőlebb irányit, de alapjában nem sokat változtat rajtunk. Mari néni: - De szörnyen unalmasak vagytok ezzel as örökös filozofálással! Hagy­játok már abba. Inkább beszéljünk meg egy pár sürgős árvaházi és csecsemő-védelmi ügyet. Ez utóbbinál holnap gyűlés lesz és nekem referálnom kell egy fiatal anja pa­naszáról. Leírja levelében, hogy az általunk nála elhelyezett dada a Lánehiáon nem akart átmenni a gyerekkel. Hiában kapacitálták, egyre azt hajtogatta, hogy ő a hidra nem teszi a lábát, inkább abban a seent pereben elindul gyalog és msg sem áll a falujáig. Már csődület támadt körülötte, nem volt mit tenni, két férfi, aki velfik volt, karon csípte és igy vezették át a hídon. As állatkertien pedig azt a megjegyzést tette : milyen ssép itt minden, de akkor lehet még csak igazán nagyszerű, mikor ezeket az állatokat mind szabadon engedik. A fiatal anyának komoly aggodalmai vannak : ha ilyen csökönyösen buta ez s dada, vájjon aa ő gyerekére nem lesz-e ká­ros hatással, ha tovább táplálj ? Nehé« kér-

Next

/
Thumbnails
Contents