Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)
1919-04-06 / 14. szám
XXI. Nagy kálié, 1919. április 6. 14. szám Előfizetési árak: Egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyed évre 2'50 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Kiadólaptulajdonos : SARKAE3Y JÓZSEF. Meg jelen mi'" n Szerkesztőség és ki Sarkady József Vény papírkor esked ész j fi bősök emlékének megörökítése. Irta : Görömbei Pét*r. Igaz ugyan, hogy a háborúnak még nincs vége; de mártírja áldozata már van miliő ! . . . S ez elég fájdalmas főleg azokra nézve, kik kedveseiket, a keiayérkereső férjet, a gondos jó apát, a feledhetetlen kedves gyermeket vagy jo barátot elvesztették. S ha az életnek sok oldala van, én tébb- nyire az érzékenyebb oldalt szoktam nézni. Többnyire a szivem után megyek. Most meg talán, hogy jó vömet kedves leányomnak férjét, aranyos kis unokáimnak kenyérkereső, gendos, jó, édes apját elvesztettük, s magamnak is ereznem kell, hogy életem napja alkonyodik s maholnap reám is rám borul a halál sötét éjszakája, talán azért esik meg velem mostanában gyakorta, hogy magános, ©röwatelen óráimban olykor-olykor ellágyulok, eiár- zékenyülök és emlékek után sóhajto- zok, áhitozok. Ez az érzés költötte fel »álam a gondolatot, hegy ideje volna már az elhunyt hősök emlékének megörökítése, megbecsülése, megtisztelésérel is intézkedni. Mert legyen bár akármilyen felfogásunk, véleményünk az ötéves háború kezdetéről, indokairól, elnyuj- tóiról s végezetéről, az elhullott hősök felől csak egy véleményünk lehet : a tisztelet, a hála, a kegyelet s a jó emlékezet ! . . . Emlékjelekkel tisztelni m*g az elhunyt hősök önfeláldozását és mártírhalálát. Megtették ezt már eddig is számos helyen ; sőt legközelebb a közoktatási miniszter is sürgette a vármegyéken ezt a szent ügyet! így volt ez a régi népeknél p. azokori görögöknél is. A thermopylaei ütközetben p. 1200-an voltak görögök, spártaiak, kik közül 300 spártai, — a persák részéről 20,000 áldozat maradt a csatatéren. A spártai hősök emlékére állított oszlopon ez a feiirás diszlett : «Vándor! beszéld el Spártaiakéinak, «Hogy hatszor ötven spártai hamvad itt; «Akik megértve a törvény parancsát, «Hősi halált haltak a Hazáért? ! ... Nem is kell épen olyan messze menni a példáért! Akik 1809-ben az Insurrektaióban Szabolesvármegyéből résztvettek, azok nevei Szabolesvárme- gye levéltárában, egy külön Emlékkönyvben mind össze vannak Írva. Még ennél közelebb is találhatunk egy emlékoszlopot, itt a város főterén, a református templom előtt annak emlekére, hogy I. Rákóczy György fejedelem itt Nkallában bocsátotta ki kiáltványát a magyar nemzethez 1044-ben a vallási és polgári szabadság kivívása s megvédése érdekébe» , . . Azután, a minap említettem, hogy az épen most megrepedt nagy harangon Csontos István salétrum inspektor, Oszlányi István, Szoboszlai János, Kondor István, Hunyadi Mihály senatarok ; tehát olyan nevek vannak felírva, akiknek ma már utódaik sincsenek a városban ; de azért példájok, tisztes nevők és emlékezetűk látására, hallására aaa is felmelegszik szivünk s kivetésre indítanak. »A nagy káliói református egyház történeti« c. munkában is (irta : Gő- römbei P. 1882.) sok áldott emlékezetben élő városi polgár nevével találkozhatunk, akik a maguk korában sok szép és közhasznú munkával s közjóra világló életűkkel tették magukat halhatatlanná ! Éppenigy megérdemlik azok is, akik a korunkban lefolyt és soha hírből sem ismert világháborúban hunytak el haltak hősi halált a harcmezőn, hogy neveiket feljegyezzük s emlékűket az utókor számára megőrizzük !... Fel lehetne jegyezni ezen hősök neveit az egyházak jegyzőkönyveiben, a városi jegyzőkönyvben, a templomok tornácaiban egy-egy márvány táblára, arany betűkkel, s e szerény lapok a (»Nagyhallá ésVidéke«) hasábjain. Hogy mennyire megmarad egy ilyen emlék, erre nézve felemlítem azt a fekete táblácskát, mely a nkállói református templomban ma is látható s mellyen ez a felírás olvasható : „Itt nyugszik teste (ti. a templomban. A karzat középső oszlopánál csontjait 1886-ban a karzat építésekor meg is találtuk) Tiszteletes Tudós Békési Ar Jr.ái ír ik, ki is minek utána a* Kállai S nt Ekklésiában 25 esztendők arait hr msen szolgált volna. Lelkét reegr iiüséges Teremtőjének, életének €/ > :T: észténdejében, Bőj telő ha vár •T> dik napján, estvéli Ü-órakor 1738 “ így gondolkodonn én a jelen :;á világháború hőseinek, az Uzsoki, Dúld A Vereczkei szorosokban, a Kárpátot bércein, a Psemislit Lemberg;, S/.ts rí auraál, a Wolliniában, a Doberöón r" stb. elesett hősök névéinél; mr ’ ;e felől is. Igen ! de talán clffb írének a hadi özvegyek — és árvá mondjálc fülemhallatára némely e mberek! ?!... Csakhogy az ellen ve FT ,r : talál fedezetlenül ; mivel én a b: d vegyek — és árvák sorsának felkart* áráról már írtam egy sürgető ciki el. gényház« címer: : " : ! eredménytelenül ! . . . De r.r ' vagyok az aka ! . . . Vajha ! e> szerény szavak, a hősök neveinek megörökitése felől, ne lennének purr.;. 1 n elhangzó szavak ! . . . Majd megválik! . . . UJ TAVASZ. Lelkemre tűz a szelíd tavaszi nap ragyogó sugara s átaljárja enyhe melege egész testemet. A kezemben toliam remegve ir . .. lelkem szárnyai magasra röppennek . . . képzeletem sejtelmei megsokasodnak s agyam nem képes követni a gondolatok sokaságát, ha a mai világrengető eseményeket csodálom ! Mert irae csoda, rettentő esoda történt ! A régi gyom uj virágba hajtott, a királyság meddőit r> az elhullottak véréből klsarjadrott a tiszta, szabad, független tanáé-köztársaság. A nép megmozdult, ltötéből jött áramlatok sokasága bevilágítót-t a. sötét éjszakába s a proletár öntudatra kelt ! Felébredt s lerázta r;>ól hosszú századoktól rányomott hu és elnyomatás sokaságait. Sok évvel ezelőtt, mikor álmodni merészeltünk a mai c CC fordulatról, vájjon mit tettek volna v ' nlc a zsarnok tömegek ezrei? R ’ :ij:a fűztek volna, elhurcolva bebörtönöztek volna, csak az eszme hulljon a mocsokba !
