Nagykálló és Vidéke, 1919 (21. évfolyam, 1-46. szám)

1919-03-16 / 11. szám

m rtbifMB. Magyfcállá, 1916. máfóitis 16. 1,1. sna. •Előí'izetósi árak: Égése évre 10 korma', félévre 5 koron*, negyed évre 2 '50 kor. Egyes szám ára 20 fillér. Xiadóiaptulajdonos : SAfl&ADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkadig József könyvnyomdája és papír kereskedése Nagyhallá. Közös bankó - magyar bankó. Irta : Balkányi Béla. A gazdasági önállóság hívei Ma­gyarország évtizedeken át az önálló jegybankban látták isindeaekelött a füg­getlen Magyarország szimbólumát. Az önálló magyar bank ideálját nem any- nyira gazdasági szempontok vezették, mint inkább az az óhajtás, hogy ezzel is nyilvánvalóvá tegyék Ausztriától va­ló különállásunkat. Justh Gyula korá­nak nagy kOadtlm* az önálló jegy­bankért is es osztrák igából szabadul­ni akaró magyarság álsó r«hai«t*ma- dá»a volt aa •InytmójÁval izemben. Amikor Ausztria szétbomlása és az októberi forradalom az évszázado­kon át ránk kényszerűéit közösséget megszüntette ás a magyar nép forra­dalmi utón szerezte ismét vissza ón- raadslkicést jégét, msgszünt ft\Mk a szüksége, (tégy Ausztriától való f8g- getlcnaégttnk dokumentálására, mintegy nyilvános tüntetés céljából akarjuk a bankkapcsolatot egyik napról a másik­ra megszüntetni. A bankközösség meg­szüntetése alkalmas mód lett volna ar­ra, hogy gazdasági önállóságunkat a külföld előtt bemutassuk, amig az ural­kodó személyek a közös hadsereg, a közös külképviselet és a közös elnyo­más nem igen nyújtottak más módot függetlenségünk igazolására. Mihelyt azonban mindez a kényszer megszűnt, midőn a volt monarchia elemeire bom­lott szót és az ausztriai ház tekintélye és hatalmi köre nem terjed túl többé egy vidéki kastély parkjának kerítésén, akkor sincs szükségünk rá, hogy pusz­tán demonstratív okokból olyan elha­markodott lépéseket tegyünk, Amelyek hátrányos befolyásnak tehetnek a pénz­ügyi kibontakozásnak. Szende pénzügyminlstef kezdettől fogva azt az álláspontot foglalta el, hogy kellő megalapozás nélkül nem ál­lítja fel az önálló magyar bankot. Az ellenséges megszállás következtében beál­lott helyzet teljes mértékben, igazolta a kormány prlitihijét, amennyiben a megszállás időtartama alatt önálló bank utján «em «került Tolna rendezett va- lutáris viszonyokat teremteni, az önál­ló bank felállítását csakis arra az időre várhatjuk, amikor a külföldi helyzet tisztázódik, amikor az adóreform ke­resztülvitelével sikerül az államháztar­tás egyensúlyát helyreállítani és sike rül módot találni az óriási bankjegy- forgalom apasztására. Nem a közös­séghez való szívós ragaszkodás, ha­nem nagyon alaposara átgondolt pénz­ügyi szempontok szólották a bankkö­zösség időelőtti sraegszüratetésQ ellen. Most a kormány, amint az utób­bi napokban nyilvánvalóvá lett, olyan intézkedésre készül, amely egy lépés­sel közelebb visz a bankőraállóság fe­le. Az osztrák magyar bank jegyeit fogják nálunk ts -lebélyegezni. Minden bankjegyre reá kerül a „Magyaror­szág“ bélyegző, ahogy német-osztrák területen »Német-Ausztria« felülbélyeg­zést tesznek majd a bankjegyekre. A kormánynak ea az intézkedése védeke­zés, amire Jugoszlávia, Cssbauszág ca Néfliet-Aüsztria hasonló iatézkadéaai kényszerítik. S téren nem a magyar kormány volt a kezdeményező. Mihelyt azonban mindazok az államok, melyekben ko­ronapénz van forgalomban, a területe­ken levő koronákat falillbólyegilk és kimondják, hogy ezután náluk osak aa ott lebélyegzett korona bir fizetési vei, magától értetődik, hogy a külföl­dön ; NémeUrszágban, Svájcban, Hol­landiában és a többi idegen államban levő keroraa mind abban az egyetlen országba vándorolna, ahol a le nem bélyegzett korona is elfogadott fizetési eszköz. Ilymodon a nálunk forgalom­ban levő 10 vagy 15 milliárd korona papírpénz értékét a legnagyobb veszély-#1 T á r c a. te­€ailékezzfink ßMréről! Ifj. Radványi Sándor. II. Bámulatos termákenységggel fo­gantak meg akkor szebbnél szebb költeményei, melyekben az érzék sze­relemtől, a pénz, a dicsőség vágyától szétrongyolt lélek sírta el borongó szivmarta dalait, — fájdalmait. A hivaíalo« kritikának »indez is- tenkárémlás volt * Adynafc volt elég réssé türnt a «xóláaak maró gunyzé- porától ! D«, — egy volt a baj ! Nem is­merték, vagy nem is akartak reá is­merni ! Vagy talán hem is értették meg ! Igen, — nem, mert keményen és ostorozván haragsó «savai mögött sehogyse akartak ráismerni fajtájára »& büszkefára, — magyarfára, — iharfá­ra !«• Adynak a forradalom volt az ideálja; de mire a tény valóra vált, a költő már csak élőhalott volt! Elejé- től-végig égő élete teljesen kiégett. Meghalt . . . Megszűnt végre egy lángoló köl­tői szellem, egy osodás misztikum, egy viaskodó forrongó lélek, egy életerős reménység, egy kesergő kuructároga­tó ! Negyvennégy éves volt mindössze, de az a rövid negyvennégy év elég arra, hogy neve .örök legyen az iro­dalomban ! Messzi korba/i kell az esi tlckiaft keresni, mess«! ige« !*e«szi karban alt Tttatol at láncok és a rögösök között, akiket msgfeszitattek, | mert csak pogányái akartak énekelni ! Ilyen volt »S« is, mikor kikiáltot­ta, hogy : »Szabad-e Dévénynél beton nőm, uj időknek uj dalaival !«r hát ak­kor jött haza a csodái meseország fő­városából, a modern Párisból, — ott nevelkedett ő a erősszivü költő Bande- laira és Verlaine szellemén, onnan hoz­ta eredeti tehetségéből fáradó uj, mo­dern, ostorozó, de tősgyökeres magyar hangjai. Kevesen értették meg, de ké­sőbb egyre több lett tábora ! Ott lel­kesedtek körülötte a megértő, lánglel- kü ifjak .egész serege ! Végre is része­se lehetett annak a szent győzelemnek amit ki akart vinni! Célja volt, nemcsak értetni, de éreztetni is verseinek ólomsulyos sza­vait. Célja volt felrázni vérzőén terpe- dő *»«iEetét a helye« útra ttralraj. Da hiába ... a langlelkő sáiv kaítétfrt. Megs'/.tint dohogni! De, -* amiért Vívott, harcéit, mint az uj Magyarország, a jövőbeli mesehon népéért — nem érhette el ! Miként Mózes se Klent be az »igéret- földjére,« úgy ő Í3 megtorpant annak csodás kapuja előtt ! Fűtőin olcsón kaphatók a nyomdában.

Next

/
Thumbnails
Contents