Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-06-03 / 22. szám

XIX. évfolyam. Nagy kálid. 1917. június 3. társadalmi és tfSzgazdasági A&éílap, Előfizetési árak : Kiadólactulajdonos : Megjelen minden vasárnap. jEgéig évrt 8 korona, félévre 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. SAR&MBY JÓZSEF. Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykálló. Fölvételi hirdetmény a nyíregyházi ág. h ev leányközépis- keiába. A nyiragykázi ág. h. sv. leánykö- aépiskola az alsó tagozat I. osztályával és a felső tagozat V. (gimnáziumi és felsőleányiskolai) osztályával f. é. szep­tember hó 1-én megnyílik. Az I-ső osz­tály nyilvánossági jelleggel, az V. osz- tálf agyaiéi'« magántanfolyaraként mű­ködik, de az utóbbiban' vesgső leányok biianyitványa is minden vonatkozásban egyenlő érvényű lesz a nyilvánassági joggal felruházott intézstak növendékei­nek bizanyitYányaíval. Tájékoaásul meg­jegyezzük, hogy a középiskolai éltalá­nos műveltségen kivttl a leánykézépis- kola felsőleányiskalai tagozatának (I-VII osztály) elvégzésével »statt záróvizsga képesít: a) további egy évi tanulás- és gya­korlás után a nevelőnői vizsgára ; b) különbözeti vizsgálat letételével a tanítóképző intézet IV. osztályába lé­pésre ; c) az országos raj a tanárképző fő- isk@la I. évfolyamára ; d) rendes hallgatóul a kereskedel­mi akadémiára és a színművészeti aka­démiára való beiratkozásra. A leányközépiskola leánygimnáziu- mi tagozatának (I- VII osztály) elvég­BBsamgassaaar «gagasapaKaamaawaeaggggsffl i»ivnnTtgpwiwnj»ii zése után letett érettségi vizsga pedig képesít: a) a tudományegyetemeken a nők előtt megnyitott fakultásokén, a palgárt iskolai tanítóképző intézeten, az orszá­gos rajztanárképző főiskolán, a keres­kedelmi akadémián, a sfiinmüvésseti akadémián s a nők részére megnyitott más iskolákén a tanulmányuk folyta­tására ; b) míndaion közhivatali pályára, a melyek a minősítésről szóló törvény értelmében középiskolai érettségi bizo- nyitványhos vannak kötve és a nlk számára hozzáférhetővé téve. továbbá, hogy ax intését a jövő 1918 — 19 tanévtől kezd­ve a II. illetve IV. osztállyal, azután pedig fokozatosan a többi osztályokkal fog kibővülni, úgy, hegy a* 1920—1921 tanévben mind a nyolc osztálya műkö­désben lesz. A tandíj 240 korona, a fölvételi dij 20, egyébb dijak (nyugdijíntéxotí illeték-, könyvtár, értesítő gtb.) összege 30 korona, mely díjakból a beiratko­zás alkalmából a tandíj folt és a többi dijak égésiben azonnal lefixetoaddk, a tandíj másik f#le február hé 2-én oso- dékes. Az I. osztályba rendszerint 10 éves életkor és a népiskola alsó négyositá- lyának jó sikerrel elvégzéséről széló bizonyítvány felmutatása mellett, kivé­fi haladás útján. Természetes, hogy megint a nőről lesz szó. De most az egyszer csak igen röviden. Lapunk hasábjain és más al­kalmakkor többször hangoztattuk, hogy vívja ki magának a nő : a függetlensé­get. Na elégedjék meg azzal a szégyen­letes helyzettel, hegy a férfi hódol ne­ki, mert szép és csak azért, mert szép. Jöjjön el már egyszer az ideje annak is, hogy elismerhessük egyenrangú fél­nek, Éhez pedig a diploma vezet. Dia­dalérzettel látom, hogy a nő a haladás útjára lépett az egész világon. Tanul­ni vágynak és tanulnak. A menet el­indult Méltóságosan és határozottan. Visszaíérithetstlenül. Hiába áll a menet útjába Nagyhatalmú János és hiába prüszköl, gúnyolódik, siránkozik körülöt­te Törpe Pista — a menet halad. Utjá- faól ki nem tér. Az idők jelét mutatja, hogy amíg a bölcsek még ma sem tudtak Nyíregy­házára egy második középiskolát be­állítani, addig erőskezü és a haladás zászlaját lengetők megteremtették a leánygimnáziumot. Ennek felhívását itt közöljük. A hírek között pedig útmutatást a p®lgá- riból átlépendők számára. TÁRÓ A. Menekültjeink hazatérése. Irta: Káiyáni Ferenc. III. Amikor másnap (27-én) reggel felébred­tünk vonatunk a gyulafehérvári állomáson állott. Előttünk feküdt a város, a háttérben a hárma« fallal körülvett vár a Károly kapu­val, a XIII. századbsli székesegyházzal, a szép főgimnáziummal é* a «ok kaszárnyávai. A székesegyház meliett szürke épülettömb ran a várfal déli szögletén ; hajdan aa erdé­lyi fejedelmek lakóhelye volt, most püspöki palota. Majláth püspök és kánonokjai lakják' Hálái szívvel emlegették menekültjeink fő- pászteruk téli látogatását s a látogatást kö­vető kösvetlsn és közvetett támogatást. Fél­órái ottidőzésutén Tövis felé folytattuk utunkat Tövis állomásnál elágazás van. Keleti irányban van a küküllőszög-parajdi, küküllő- stög-segesvári, észak-keleti irányban a szé- kelykocsárdi vonal. Faraid Tövistől 135 ki­lométernyire van. Az itthonról való elindulásunk előtt kapott miniszteri rendelkezés végállomásui Parajdot jelölte meg. Parajdtól azonban még hosszú ut állott volna menekültjeink előtt. A Buosin hegységen át szekereken kellett vol­na átmsnniék Csikba; igy egyik-másik me­nekültünk lakóhely* (Parajdtól) 60-70 km.- távolságra lett volna. A parancsnokságtól megtudtam, hogy a szekereken való hazaszállítás — atrén el­foglaltsága miatt — csak későre és részi el­tekben történhetnék mag. Kellemetlennek, sőt a kis gyermekekre épen veszélyesnek ta­láltam a hazajutásnak e módját. Kértem te­hát a parancsnokot, hogy uj irányítással a székely körvasuton hazáig mehessünk vona­tunkon. A helyset s a körülmények alapos értékelése után a parancsnokéig megadta ax engedélyt. Ezen az állomáson kiegészítettük kony- hakésxletünkst is. Kenyeret, burgonyát, kecs- kehust kaptunk, ezeken kívül féligfőtt „rossz- bűzű“ bablevessel töltötték meg konyhánk egyik üstjét. A bablevesben nem éppen friss kecske meg birkahús főit. Az étel szaga undorító volt. Nerc tudtuk elfogyasztani; ki­öntöttük. Helyette konyhánkról frissen készült székelygulyást kaptak embereim.Ételkiosztás alatt vendégaink is jöttek. Sóvárgó tekintettel nézegették a párolgó ételt. Ezek is mexekül- tak voltak, vezető nélkül. Máaodik napja vol­tak már az állomáson ; diaiammal sem voltak kellőleg ellátva. Szívesen teljesítettem kéré­süket ; vonatunkhoz csatoltattam kocsijukat. Ebédünkből is juttattunk nekik. Ebéd után elégedettem indultunk el at állomásról, hiszen az uj irányítás követkex- tében megszabadultunk a fáradságot, hosszú szekerazéstől. Naplementekor értünk Székelykocsárdra. E vasúti gócponton is van tápállomás ; fel­ügyelője a járási fősaolgabiró. Épen útban volt hazafelé. Szerencsénkre még visszatérít­hettük. A legnagyobb készséggel adott cuk­rot, hagymát, lisztet, kenyeret és burgonyát, sőt — a hazaérkezés utáni kiosztásra — 1 zsák babot és 1 mázsa sót. (Kocsárdtól 4 km.-re van a kincsekben gazdag Erdély sóbányáinak egyike: a marosujvári.) Kam­ránk tehát megtelt a szükségesekkel. Aggo­dalom nélkül csatoltathattam vonatuakhos itt is 3 kocsi menekültet. Közvetlen elindulásunk előtt egy máv. mérnök kapaszkodott föl mozdonyunkra. Útközben védőangyalunk lett. Marosludas áilomyshoz közel egyszer-

Next

/
Thumbnails
Contents