Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-06-03 / 22. szám

1917. juniús 3.

2

H«.®?káíiá é* Vidéke

telesen pedig külön felvételi vizsga

megállása mellett lehet beiratkozni; az V. osztályba pedig vagy más leány- középiskola negyedik osztályáról szóló, legalább elégséges jegyű bizonyítvány felmutatása mellett, vagy a polgári leányiskola negyedik osztályának legalább elégséges eredménnyel elvégzéséről szóló bizonyítvány felmutatása mellett és a két iskola tanítás tervének külömbözetéből a tanári testület által megállapítandó körű fölvételi vizsga sikeres megállása mellett lehet beiratkozni.

50-néi több növendék fel nem vehető. Fölvételre előzetes jelentkezéseket elfogad az intézet igazgatósága, ideiglenesen: Geduly Henrik püskök,

Nyíregyházán.

Kelt Nyíregyházán, 1917. május hó 20.

A nyíregyházi ág. h. ev. hány középiskola igazgatósága

A jegyajándék.

Azért, mert valakit Szerencsés Győzőnek matrikuláztak be a nagy vastagkötésü anyakönyvbe, életében lehet még szerencsétlen is.

Győző barátunk története legalább ezt mutatja

Úgy. a hogy kitaposta a gimnázium hat osztályát, s lett belőle dij- nok, majd időhaladtával a járásbíróságnál írnok is.

Hja ! kérem, nagy szó ez : írnok, valóságos írnok len»! ! — tekintetes úrnak titulázni! Igaz, egyebet ss csinál! : csak körmöké, kapargálta a különbféléknél különbféle végzéseket,egész

napon át ott görnyedt az Íróasztalnál, — legfeljebb tanulmányokat tett : ebből az aljegyzőből mért lett hamarabb jegyző, mint a másikból ? A járásbiró úr miért visel egész héten olyan túra, pepita nagyrágot és miért csak szombat délután oly kékeszöldbe játszó a kimondhatatlanja ?

E mellett Győző csak olyan békés ember volt, mint más ember fia, aki ezerkétszáz korcnányi keresményéből funigálta le ezt a ml földi nyomorúságunkat.

Kollégái szerették. Pontos vele, mint a ketyegő vén óra, amelyet még a nagyapja felejtett itt ezen az árnyékvilágon.. Mikor a minap megtörtént, hogy nyolc óra után öt perccel állított be az Íróasztala mellé, óh, kérem

I

jnem a járásbiró ur, (ez csak kilenc jfalé szokott bekukkantani) — hanem a véletlenül jelen levő aljegyző is hallhatta csendes mentegetőzését:

— Az órám elállt tegnap este, kérem szeretettel.

De — volt egy szenvedélye is.

Ne tessék ijjedt arcokat vágni ! Sem asszonyok, se színésznő. Ezeket hagyja az aljegyző uraknak, azok tehetik.

Nem, neki kétségtelenebb a pasz- szlója. mely évről-évre növekedett. Nagy Kossuth tisztelője volt.

Ha valami hir befutotta a Kos- suthról a világot, azt negyednap a Taj- tos krajzelerostól kölcsön kért újságból szépen kivágta, — elfértek azok együtt azokkal a .Kossuth bankókkal, különféle honvédrelizósákkal abban a kis ládafiában, melynek ékességét az a tollszár (valóságos lúd tollszár !) képezte, melyet abból a mozgalmas évek“T*”

re hirtelen, nyílt pályán megáll a vonatunk. A kocsim előtti mozdonyról lármát hallok. Leszállók és oda sietek. A moxdonyvezotő és mérnök borzasztóan feremtettéznek, mossák a tejét a szerencsétlen váltóőrnek, aki a váltóra dűlve aludt. Ha aam veszik éssr«, könnyen végzetes lehetett volna ez az alvás nemcsak a váltóőrre, hanem reánk is. A Szerencseden még a megfelelő váltóbeállitós előtt elaludt ; a mellékvágányokon meg mindenütt katonai felszerelésekkel megrakott teherkocsik.

Már a ludasi állomáson megtudtam, hogy Maros-Vásárhelyen 16 vonat vár elindításra. Biatosra vettem, hogy a mienk — a tizenhetedik — nem fogja a katonavonatokat megelőzni s így jóidéig fogunk ott várni az indulásra. Éjjel 11 óraker — miután megárksztünk — a vonatok rengeteg tömkelegén átvergődve, az Expo3iturába mentém.

Neaa nagyon biztattak az elindulást illetőleg. Homályosan valami olyasfélét jósolt a parancsnok, hogy „talán" 24 óra múlva tovább mehetünk. Nó még csak ez hiányzik. Próbáltam szép szóval, próbáltam kormánybiztos- és belügyminiszterhez menesz- tendő sürgönnyel hatni rá. Egyelőre kevés eredménnyel. Beláttam magam in, hogy a nagyon igénybevett körvasuton nem lehet könnyűszerrel, várakozások nélkül, beállítani egy újonnan irányított vonatnak a menetrendjét. Annyit azonban végtére megígért, hogy mihelyt lehet, azonnal elindíttatja vonatunkat ; lehet, hogy már nehány óra múlva elindulhatunk.

Zuhogó esőben csaknem félóráig kerestem különvonatomat. Más vágányra tolatták. Jobb foglalkozás hiányában lefeküdtem. A helyzet — részben -— kedvező volt az alvásra. A pályán levő nagy ivlámpa teljesen bevilágította kocsimat a így a sötétben, garázdálkodó élősdieknek leáldozott a napjuk, így hit volt világításunk, de nem volt fűtésünk, mert mozdonyunkat elvitték. Pedig jólesett volna a meleg; a hideg szál és az eső nagyon lehűtötték a levegőt. Szibériai fagyokról álmodva átkinlódtuk az éjssakát. Az eső másnap reggel is kitartóan hullott. Többen szerettünk volna bemenni a gyönyörű városba, de a kellemetlen idő és az elindulás idejének bizonytalan volta ott tartottak bennünket. Különben is dolgunk akadt 9 óra körül. A kirendeltségtől konyhánk részére tartaléknak kenyeret, burgonyát, húst es zsírt kértem. Hoztak is a városból annyit, hogy akár még 5 napig is eléldegélhetrünk voln* sz úton. Zsirkészletünket azonban itt nem tudtuk gyarapítani, pedig már fogytán volt.

Tizenegy órakor végre elindulhattunk, de már a szomszédos állomások egyikén — Sáromberkén — két órás pihenőt tartottunk, mialatt jöttek-mentek a katona vonatok. A várakozás alatt ebédünk is elkészült. Kényelmesen nekiülhettek az ebédhez. Ebéd alatt egyszerre csak megszólalnak a közelben az ágyuk és gépfegyverek. Nagyot néznek székelyeim.

! Tán csak nem az oláhok?! Óh nem! Gyakorlatozó katonáink voltak.

. E vonaltól keletre néhány kilométerre hét hónappal ezelőtt ellenséges ágyuk dörögtek. Most nyugodtan végzik tavaszi munkájukat a vidék lakói.

(Folytatjuk.)

bői még az édes apja mentett »eg a semmisülé&től. (Evvel a tollszárral irt egykor valami kinevezést U, Kossuth, egy szegedi alházban !)

' De azért békés volt a természete. Csak ábrándozott. Oh, nem volna világrengető eszmékről. Egy járásbíróság! írnok kevéssel beéri- Mindössze jóravalö, aranyos, kis, ici-pici feleségről.

Hja ! Neki is volt azive !

Mennyit is elábrándozott már arról, ha majd egy kicsi, gondos feleség . . . Eh, Győző, mibe töröd is azt a bozentés, nagy fejedet . . . inkább arra néznél, amit csinálsz . . . nézzed, annak az O-nak megint olyan girbegurba szakállat kanyarintottál, mintha nem is a tollad, hanem a törvényszéki elnök fabrikálása alúl került volna ki.. Ugyan, ugyan, hát illik ez olyan kis emberhez, minő te vagy ? Mit mond erre a járásbiró wr, aki múltkor is egy végzésedet dobta vissza, mert az 6 koncepciójában ez a szó volt : éles, s azt úgy adta a te tollad : eles. Hát érdemes volt ezért a vonásért olyan patáliát galyabitani ?

Különben ma valahogyan semmi ee sikerül neki. Minden úgy bántja, minden oly visszatetsző. Ah, ez a légy is hogy íngerkedik vela. Most az orrára szált, most megy a füle mögé, most meg pláne a homlokát tűzte ki céltáblául. Istenem! milyen jó volna, ha e helyett az unalmas délután pépi- cselő unalmassága helyett egy gondos, ki», szerető felesége kedvderitő csicsergését hallgathatná . . . Ejh, nem Írnoknak való ábrándozás . . .

De azért nem tett le róluk.

Mint a pók a szobája sarkában, 6 is szőtte az brándozás hálóját tovább. Ét kit venn el ? Kit ? Talán a Dalosék Évikéjét ? Eh, nagyon is a magasabb régiókban jár. Egy Írnoknak pedig nagyon is olyik kell, aki a földön csússzék. Talán e Kudassiék Elizáját ? Eh, ez mindig Elizának hivatja magát, pedig Uram bocsá’, még Örzsének, vagy Pezsának is beillenék ! N®s, tán a Tálosék Amalkáját? Hisz ez minap is egy kettesben somfordoltát a katonatiszttel . . . Az, mit tartozik ez reá? Még utoljára is emberszólásra is ráadná a fejét! . . . Végre is egyszer csak megbicsaklott a sarcegő toll egy pillanatra . . . Talált mér; Igaz, ez lesz jó. Nem játszik ' valami nagyot, nem üt mgy szelet, igénytelen kis teremtés az egész. Nincs is nagy igénye, nem valami talantumos emberre vágyik, egy írnokkal is megelégszik. Legalább tekintetes aszonynak hívni innentul. Pedig csak leányasszonynak hívták őt eddigelé. Az atyja becsületes szabóságon kezdte, azzal is végezte, amijük van. Egy két dűlő a plányában, meg egy három ablakoa eserepes ház az alvégen.

Aztán nem is kell hezzá sok teketória. A leányt úgy is ismeri régtől, most csak komolyabban kell forgolódni kürölötte, ha ideáljának megfelel, megkéri. S aztán . , .