Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)

1917-05-27 / 21. szám

XIX. évfolyam.

Nagykálló, 1917. május 27

^ájrsoctalmx és Ijszacizdaadai hetilap.

Előfizetési árak:

Égése évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed, évre 5 korona.

Egyes szám ára 16 fillér.

XiadólaptulajdoHos :

SASt&AOY JÓZSEF.

Megjelen minden vasárnap. Sserkesstőség és kiadóhivatal: Sarkadig József könyvnyomdája és papirkereskedése Nagykcdló.

Javaszi dal.

Béla, amint illik agy gimnazistának Amint hátat fordít iskola falának Nagy lépéseivel rója az aszfaltot Hol látni gondolja a kicsi Marfitot

Anyuka kitekint s már messziről látja Hogy utcán feltűnik lánya ideálja.

Úgy tesz, mintha semmit, semmit se

látna ő —

Hisz lánya évszáma még nincs tizenketté.

De mégis azt súgja az anyai szive Örvtndjen a szép nap lelkének kicsinye Benéz a szobába s már felcsendül hangja: „Gyere az ablakhoz kis leányom Manga.

Nézd mit miveit egy nap a tavass virága Tegnaptól mennyit nőtt az akácz virága Mintha a fán miljom hépeiyhek válnának . . .

Gyere örvendj te is önnek a csodának.“

Manga az ablaknál és rögtön meglátja Hogy ép a fánál megy szive ideálja Arcza lángba borul, nem szól csak

mosolyog

Két fekete szeme hamisan felragyog.

Kapok telnek igy el s mikor egyszar

Manga

Szép meleg délután ott ül az ablakba Amint ott kitekint, as utea szegleten Nyúlánk férfi alak egyszerie megjelen.

Kis Manga felnevet $ már készen % terve:

Anyukám — szélt be é — hamar ide

gyere

Nézd, már mind kinyílott az akácz virága Ide érzik a virág édes iliat árja.

Anyuka már ott van a kis lánya mellett Kitekint: s egyszerre a szive megremeg S mint az akáczfának sok fehér virága Olyan hófehér lesz, anyuka orczája.

Nem haragjaik az éi okos kis lányéra Hangjában olt remeg egész lemondása Amint felcsendülnek ajkain a szavak :

„Kis leányom már csak te néked nyíljanak."

M- Sz. né.

„A három ezer“.

Kettős tüzes nyelvek jelentek meg egykor a tanítványoknak ! . . . Azóta aok, sok minden történt. Az emberiség sok bajon és keserven mont keresztül, a történelem lapjait pir®$, véres, fekete, gyászos hetükkel nem egyszer irta tele, mig eljutott oda, hogy beírja a legWrzahuasabbat — magát az emésztő világháborút, hogy beírja lángbettikkel az elvérzett vagy még küzdő hősök neveit, dicsőség babérkoszorújával fonja közé a kötelesség teljesítés nehéz gondjaitól barázdás homlokot ; eljutott oda, hogy beírja azt a sok kdnyet, jaj j-szót, sóhajt, reménytelen vágyakozást, amik már 3 éve kergetik, űzik egymást. És mi magunk ott állunk, hogy látjuk az emberiség második nagy vágyakozását s várjuk a szentléleknek újra- kitöltetését az egész emberiségre.

E világ zűrzavarából, véres hullámaiból oly jel esik lelkűnknek —ha csak egy pár napra is — kiemelkedni s elmélkedni a szentiélek hatásáról ; ünnepi ruhát ölt gondolatunk s látjuk azt, kinek volt bátorsága oda kiáltani az egybegyűlteknek s ezáltal az egész emberiségnek : »Térjetek meg, mert elközelgett a ti váitsagiok. Szakasszátok el magatokat a gonosz nemzetségTÁRCA. Menekültjeink hazatérése.

Irta: Kályáni Ferenc.

IT.

Félkettőkor érkeztünk Nyíregyházára. Ez volt az első tápálloniásunk. A vármegyei főjegyző és egyik szolgíbiró várták a menekült vonatot. Embereim itt 3 napra való kenyeret és szalonnát kaptak ; a tartaléknak szánt 30 kenyeret és 10 kiló szalonnát a soványabb napokra a kamrának kinevezett szomszédos fülkébe tétettem. Ezalatt a Nyíregyházáig velüak utazó vasúti pénztárosunk jogérvényesen vonatunkhoz csatoltatta a vitás H. osztályú, kényelmesebb kocsit. Debrecen állomását is innen értesítettem érkezésünkről s egyben vacsorát kértem embereim számára. Megköszönve a megyei tisztviselőknek szíves fáradozásukat elhagytuk a nyíregyházai pályaudvart is,

Debrecenben az inspekciós rendőrfel- tigyelő volt a cicerónénk az étkezőhelyiség keresésében ; meleg gulyás várt is menekülttői«-. Még jobban eaik lelkűnknek látni as aradményt, hogy a sokaság hallga* tett a szózatra, mintegy három eseren magtárénak.

Ki olyan marász azt még esak gondolni is, hogy Kekünk, a hadakozó világnak, nincs saükségttnk arra, hogy nekünk is hangozzék a szózat. »Térjetek mag.rr Szakasaaátek ki magatok- hói a háborúság iáikét !

Pádig eoha jobban nem áhitazott ai emberiség a boldogító felhívásra, mint épen napjainkban. Most érzik a küzdők, a szenvedők, az árvák, az elhagyattak, a háború nyomorultjai, hogy milyen saükség lenne egy ilyen felhívásra. Főleg arra, hogy mintegy három szeren hallgassanak reá, mert az első hárem ezer megtéréséhez van kötve a többi millió és millió ember megtérése. Ha ezek hallgatnának egy láng- lelkű világapostoli szózatra, megalakulna a békesség egész világot átható boldog korszaka. Világmegváltók, békesség, szeretet, egyenlőség apestolat emeljétek hát fel ssavatekat s ne csak hivatottnak érezzétek magatokat a népek boidegitására és akkor, mikor arra legnagyobb szükség van, hogy szóljatok, ne hallgassatok s ne űzzétek távol magatoktól a szentlélek szólásra késztető hatalmát ! ! Szóljatok 1 Szóljatok ! S a kettős tüzes nyelvek ne csak a haretereken vessék messze fel-fal lob*

jeinkre. Utazásunk első napján tehál nem éheztünk. Embereim jókedvűik voltak, csak az előttünk levő 700 kilométernyi utat szerették volna rövidebbé tenni. A vágyak repülőgépe, majd az — óhajokat a valóságnál könnyebben teljesítő — álomképek ezt Is megtették. Otthon voltak, lakásukat rendezgették. Néha-néha tompánhangzó égyuszót is hallottak. Alig lehetett őket Nagyváradon — ahova éjfélkor érkeztünk talpraállítani. Nagyvárad ugyan nem zavarta álmaikat, de a meleg teát és bablevest osztogató nő erélyes hangja igen. A nagyváradi állomáet Debrecenből értesítettem, hogy már vacsoráztunk. Ennek ellenére Is éjféli vacsorával vártak. Haeztalan hivatkoztam a konyhátvezető érdemes hölgy előtt embereim jóllakottságára, sok más polgártársunk korgó gyomrára, a pincék konserváló képességére. Mindhiába. Buzgalmában s torkunkat fojtogató jószívűségében annyira ment, hogy az alvókat is fölrázta. így természetesen lassan haladt a munka. Ott is hagytam őket.

Az Expositurában megtudtam, hogy ha 20 percnél tovább időznénk ott (az ételkiosztás miatt), akkor csak nagy©* későre indulhatnánk, az érkező vonatok miatt, "Nagyszalonta-Békéscsaba felé. Megtudtam azt ie a