Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-05-27 / 21. szám
2 ataaffetti* te VMék« 1817, máj. 21. báné fényüket, hanem ai #mb#rak izivébe flieg a három ezer lelkében is, hogy aatán aa üdvözítő békesség lelke közénk is leszállhasson s ne távozzék körünkből soha, hanem elérve aat, miért küldöttünk, meglássék mi rajtunk, hogy Isten fiai vagyunk s egymást, mint testvérek sseressük. Az emberiség renaissance-át várjuk. A nagy megújhodást. Uj eget és uj földet! Vajha a harmadik pünköstkor leszállna már a békesség áldott lelke s e vértől piros pünköst meghozná 3 éves álmunk valóra válását. rygy. Harctéri meghívó. A* olasz fronton levő harezvidé- ken Konstanevica navü remb&lőtt város azélén húzódó raj vonalunkon 1917. év május hó azaz, a ptnkösdi szentünnep második napján zenével egybekötött táncmulatságot rendez a magyar honvéd hadserag. Tehát tisztelettel meghívja rendezőink jótókonycélu mulatságunkra mindazon egyénekat, akik még jó egéeséggel, büszke kitartással és elsőrendű bátorsággal idehaza hősbödnek, de még eiideig harctéri mulatságba részt nem vettek. Tehát fölhívom ezennel figyeimöket nem el halasztani az alkalmat, mert bizony dicső és hősies beszédekkel álhatnak majd elő mindazon egyének, leik e mulatságnak résztvevői lesznek. Sorszámszerint következő táncrend szünetnélküli zenével. t. Lassú csárdás tüzérségi pergőtűz alatt. 2, Gyalogsági fegyvereink ropogása váltja, továbbá gyorstüzelő géppuskáink keríngire váltják. 3, Boszton kést gránátok és bombák dókáiéi alatt. 4, Francia négye# saurenyrohammal meggyorsítva. nagy ón udvarias tiszttől, hogy csütörtökön reggel 8 órára Békéscsabára, pénteken (Í7-e) délutánra Parajára érünk. Óhajomra szívesen közölte a békéscsabai állomással, hogy reggelire forró teát kérünk. Amikor visszamentem a félkilomeíerra ievő vonatunkhoz még mindig tartott a nagyon hajasait ételkiosztás. S s jelzett 20 percből már csak 2 perc hiányzott. Furfang- hoz folyamodtam. Meghagytam a vonatva- zetőnek, hogy 2 perc múlva adjon jelt az indulásra s hogy nagyon lassú tempóban induljunk el. így is történt. A jóságos hölgy mindnyájunktól jól hallható hangon teremtet- tteett s erélyes hangen követelte,hogy csak as ételkiosztás befejezés* után menjünk tovább. Isten fizesse, de egyelőre elég volt belőle ! A sok bableves s a háromemeletes szívesség ügy látszik nagyon megfeküdíe a gyomrunkat; alig tudtunk utána elaludni. Igaz, hogy más oka is lehetett A fütött, de csak « mozdony sziporkázó szikráitól világított tisztikocsiban igen sok utas volt, köztük magam is. A szomszéd fülkében beszélgető székelyeim nyüzsgését még leinthettem : szót ie fogadtak. Elcsendesedtek. De nem így az „Vgy szerettem, majd megettem8 elvét valló, más 8pecisshez tartozó potrohós utititt&im. Hol es arcomon reálisták, hol a 5. Resgő polka 28-as srapnelekkel ajándékozva. 6. Gyors pelka gyor tüzelő ágyuk sárótüsávsl. 7. Tangó lángssóró, mely az embert szénné égeti. 8. Lassumazur 28-as 30 és feles gránátok, levegőt szétverő, hajssálha- segató dudolásai közt. 9. Egy rezgő 28-aa aknák szivet megdöbbentő, felegettépő, kősziklát romboló ereje körében kel vigadeznunk. 10 Egy valezer története« megfojt© gáztámadással, amely elencbe, jél kiképzésünk íojtán álarccal védekezünk. E táncmulatságunk zenéjét a Magyar királyi elsőrendű legkiképzettebb zenekar fogja azolgáltatni. Tudniillik úgymint, első aprimát gyalogsági man- liher fegyvereink, a kontrát tábori ütegeink adják, eimbalo® erődítményünk csengése és melvéd páncéljaink pengése és vaa sisakjain csörgése szolgáltatja. A bőgőt 28. 30 és felesek adják. A nagydobot 42 es ágyuk megmegütik. Táncterünket megrendítő erejével, közbe a tercet a nehéz áo könnyű sebesültek jajveszékelése adja, amin a mulatság lehető idején a sebesültvivők enyhítenek. Eköiben majdcsak este akar lenni, de rakéták s fényszórók fegnak világítani, nem hagynak bennünket az •runkra bukni a golyó záportól egy csepett sem félünk, mert harcias vér edződve van bennünk, kutya taliántól vissza nem rettenünk, mert ha az kel inkább fojon piros vérünk. Egy várva várt percbe a hir elterjedt, hogy a jó szakácsunk étellel rfíeglepett, ami bizony nekünk de nagyon jói esett. Étkezésünk után ojkor bort is iszunk, igaz ám. hogy •be töbször megcsalódunk, mert nem h°8y jó bort, de vizet alig .kapunk, nade eher mégis inkább hozzájutunk, mert hiszen vizet ételbe is kapunk, deha az nemeiég meginni, kapunk tra- j fiköt szeretjük, meg nem válunk toll« jut félpakli dohány pipás embernek hátam hosszét és szélességét méricskélték. Jóidéig próbáltam igen közeli rohamukat visszaverni. Végre belefáradtam ; megadtam magam. Elaludtam. Nemsokára azonban kiabálás, bábeli zür-zavar vert föl álmaimból. „A lámpa leesett“, „összeégtek mindjárt“, »Vigyázzatok» szavakat hallom & nagy zavarban. Kábultan rohanok ki fülkémből. A szomszédos fülkében az öreg Szatmári Ferenc még folyton kiabált és kapkodott ide- oda. Magához térve szepegő hangon mondotta el, hogy nemrégen jött át a fütött kocsiba egy fütetlen teherkocsiból, «holl égő lámpát akasztottak a kocsi oldalára. Uj helyén hamar elaludt. Egy hatalmas zökkenésnél azután álmában leesett a lámpa. Ez álomzavaró incidens után visszatérve fülkémbe ráértem vakok módjára tapogaíással kiolvasni sajgó arcomról hazánk hegyeinek magasságát; dombom glóbusszá alakították uz éhes, hadi poloskák. Reggel 8 órakor Békéscsabán voltunk. A könnyűszerrel kapott debreceni s különösen nagyváradi ellátás után biztoera vettük, hogy kapunk reggelit. De bizony reményünk nem vált valóra. Az állomással kapcsolatos étkező rövid idővel előbb megszűnt. A hatóságok sem gondoekodhattak reggeliről, mert ax éjjel leadott értesítést nem közölhették esőkkel. Előkerült hát e szalonna, nő meg e őiszái cíg&fita intzligens embernek jó csemege lekvárt is, minnyájan szeretjük még az ilyesmiket, mikor a harctéren édesség is lehet, nem felejtkezem el távolról, rumról se, igaz sok nem juthat egyes személyekre, nem is jó ám a rum igen nagy melegbe, többet érünk aval téli hidegekbe, igaz nem tagadom mert mest is jó lenne, hogyha a kulacsba egy deci pezsegne, vannak oly jó napok, hogy bort is osztanak, hogy bajtársi körünk jobban vigadjanak. A jó szalonnáról sem feledkezem meg, mert nagyon jél esik, mikor azt ehetek, ementhali avagy gróer sajt is kerül, ha a fölvételünk olykor úgy sikerül, igazán ezt nagyon föl is kell gondolni, hogy is lehet ennyit előállítani, gond nélkil élhetünk mi itt a narctéren, nem kell attól félni, hogy ha a rezes banda ének véget nem vett, de azt többszörösen már kitapasztaltuk, ha a zenét halljuk, trafikét nem hapjuk, de ezt már megszoktuk, nem is bánt annyira mintha már félkenyér nem volna naponta, de még azt megkapjuk, ád a jó istenünk, gondot visel reánk hadvezetőségünk. Kapunk néha napján jó csokoládét is, hozzátéve még meghalunk éhen, máskülönben csakis azért fáj a szivünk, hogy messze van tőlünk hű családi körünk. Jé tiszturainkat is csak ez bántja, mért is ne» lehet itt hű édes családja: Bizony nem passzió ez élet nékiek, ha a rajvenali kavernába jönnek, jól lehet olykor ám még azt is gondolják, miért is nem szűnik meg már e zene-bonánk. Nade már reméljük, hogy vége fog lenni, ha ellenségünket mind lefogjuk győzni. Legyünk bizalommal a jó Istenünkbe, hogy nem csalódunk meg a jó reményünkbe. Irta: Adorján István őr vezeti, 12. h. gy. ez. I. zászlóalj, III. sz., I. sz. tábori posta sz. 415. »Harctéri >.hivó« c. cikket ar író kivámá- gir* Kórói-szó: közöljük. ■ ■■II l■llll ■ ill 1 III II ■ lim II ill III MII n I * ■ i > I I II ■ I HMM I I !!>'■ I ■ Ml IMII I I I <1 — If —I I IMII IW II H'Mfcl'IHiri iyuwn»wiiHJ8»Bg»tg^^ -- / Váradon kapott, emlékezete« babieve*. Páz- tsíomot nem is ehetik mindig a* ember — mondja az eg>ik — s ezzel napirendre tértek a tea elmaradása fölött. Elindulás «lőtt Aradtól ebédet kértem hangsúlyozva az*, hogy aznap nem reggeliztünk. Másfél órai ottidőzés után Arad felé megnyílott elétlUnk a pálya. Uíköabsn szakértelemmel nézegettük a jobbxa-balra elterülő dús őszi vetéíeket, tava- vaszi munkálatokat. Bővizű tócsáknak felszínre került talajvíznek semmi látható nyoma. Ha jó less az időjárás továbbra is 6 az elemi csapás is elmarad, e vidéknek jó termése lesz. Kétegyházán utitársat kaptam, a bájos máv. pénztáros kisasszonyt, a ki Aradra ment szülői látogatására. A másfél óra néhány percnyi időnek tűnt föl. E vidék terméskilátásainak jóslását ugy-e elengedik kedves olvasóim ?! 2 órára Aradra érkeztünk. Szép utitársamtól búcsút vetítem. Az álloatáson csakhamar megtudtam, hogy a közelben a Vörös Kereszt Egyesülettől fönntartott konyhán ebéddel várnak. Fölkerestem a konyhát. Az elnöknő Öméltósága volt épen sz ügyeletes több urhöiggyel együtt. Ritkaságszámbamenő szívességgel fogadtak bennünket. Szeretettel érdeklődtek menekültjeink eddigi ellátása, megtett útja s otthon
