Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-05-06 / 18. szám
XIX. évfolyam. Nagy kálid, 1917. május 6. 18. szám MŰID I ée ^omgaméLeuiÁgi heéucvp. Előfizetési arak:: SUjéts évre S torom, félévre 4 borona, natjytd évre 2 borona. Egyes szám ára 16 fillér. ífi&dülaptuliijáonos : SARKADY JÓZSEF. Megjden minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarbady József könyvnyomdája ét pmpirtorestodése Nagyhallá. Apróságok. A közügyekben vai® tevékenységet, önzetlenséget nem vesszük ássre, agyonhallgatjuk, ha az a derék ember nem a mi barátaink közül való. Legyen azonban valaki pusai pajtásunk: hajrá ! elő a reklámmal. Csinálunk annál nagyobb lármát, minél kevesebbet cselekedett. — Ne hogy azonban azt hidd jámbor olvasó, hogy ez baj. Szó sinss róla. Az önzetlen munkás nem lesz önzővé, ha hallgatnak róla s a dicséret nem alakítja szorgalmassá a semmittevő. Ki sem léphetünk az utcára, hogy valaki meg ne állítson és «9 magya- rázgassa a háborús helyzetet. Torkig vagyunk már a felvilágosításokkal. S a legnevetségesebb, hogy amit tna nekünk magyaráznak, arról holnapután kisül, hogy egészen másként van. Ebből a tanulság : aki nem tud arabesul, ne beszéljen oroszul. Van megint izzadás. És fogaknak ritmikus vacogtatása. Itt a mumus, a revislé. Jaj Istenem, de jók, de kedvesek, sieretetreméltók lettünk. Hogyan moselygunk mindenkire, keblünkre öleljük most még azt is, kit szivünn nem kíván. Pedig, pádig, ha revízió komolyan sújtani akar, a csapás kivédésére édas mindnyájan kicsinyek vagyunk. F®rradalmi korszakát élünk. Vívják az emberi jogokat. A forradalom felséges, de véres hullámai nélkül hazánkban is nagy átalakulások vannak. Hosszas tűrés és szenvedés után jogaiba lép sok százezer. Szép ez igazán és megható. Da mégis milyen botor az ember. Kitűz néha olyan célt is, melynek elérésére eaíberi voltánál fogva joga van, de különösebb értéke nincsen. Es küzd érette jsbb ügyhöz méltó kitartással. De még oljr^n küzdelmet nem láttam sem én, seas Kiió, mely azért folyt volna, hogy magmondhassuk az igazat, anélkül, hogy a fojünket be vernék. Termelésünk veszedelmes iránya. A nyerészkedés vágya ®ly irányt jelölt az egyes termelik törekvéseinek, mely a mostani rettensz háború már- már mutatkozó sikerének learatásában valósággal gátolni, sőt esetleg végzetszerűen megakadályozni fog bennünket, hacsak idejében a legerélyesebb és legszigorúbb intézkedéssel az egész dolognak elejét nem vesszük. A jelenlegi nagyon lekötött és helyhez bilincseli munkakörönben közvetlenül, bár nem nagy területen, tapasztalhattam est a veszélyes termelési irányzatot, de mivel bizonyos af, hegy ae ország legtöbb helyén hasonló viszonyok vannak, a háborús céljaink sikere érdekében kívánatosnak tartom, hogy a dolog ne maradjon rejtve. A piaci cikkek árainak egymáshoz való viszonya rendes körülmények között eaek használati értékeivel arányos. Különöse# áll ez a nélkülözhetetlen emberi élelemre és állati takarmányra néava : minél táplálóbb valamely élelmiszer, annál drágább. Nagyjában as is szabályszerű, hogy az élelmicikkek előállítási költsége arányos azok táp- lálóértékévd s igy piaci áraikkal is. Például a búza, árpa, tengeri táplálóbb, mint a széna vagy a burgonya ; rendes viszonyok között az előbbiek piaci ára is arányosan magasabb, valamint előállítási költségük is többet tesz ki. Eseket figyelembe véve, világos, hogy annak az élelmiszernek előállítása lesg. a legjövedelmezőbb, mely a többi cikkeknél — tápláló erejéhez képes — jóval drágább. Ha a termelők ilyesmit nemcsak rövid hullámaxerüen, hanem huzamosabban tapasztalnak, érthető dolog, hogy üzleti szempontból a rájuk nézve »favorité termelést fogjak szorgalmazni. Rendes állapotok között nincs Is ebben semmi hibáztatni való, mert ac emelkedett ár okost« többtermslés okozója lesz a nagyobb kínálatnak, es pedig as árra csökkenőiig hat s igy az ér színt® automatikusan a rendes szokott mederbe terelődik. Egészen más viszonyok között vagyunk most a szörnyű háborúban. Ellenségeink kíeheztatéaí politikája minden takarékesságunk mellett is & ke- nyéraaagvak leheti legtSmegesebb termelését teszi szükségessé. Manapság államunk létérdeke azt kivánja, hogy minden körülmények között lehető legtöbb kenyérvágót termeljünk, még ha az magángazdaságilag az egyes termelők érdekében nem is kívánatos minden esetben. A termelést káros, sőt egyenesen TÁRÓ A. Ti t • i jUzajtlé. Ti, akiknek csak öröm volt az éltetek, Kik soha nem tűrtetek, nem szenvedtetek, Kiknek útjában esak rózsa nyílt, semmi más, Kiket sohasem ért fajdalom, csapás, Ti, amit én mondok, azt meg ne értitek: Hogy maga a fájdalom az, ami édes szent, Ha minden álmunk, minden vágyunk elpihent S ha mindent elvesztettünk hát az is valami, Hogy van mit *eggyászolni, van mit siratni. M. S*.-né. (folytatás és vége) Január vége felé beköszöntött a tél méteres hóval és a maga irgalmatlan hidegével. Gyermekkorom óta nem emlékszem ilyen hideg napokra. De eaek nem is napok voltak, hanem hetek. Ha az ember a* utaán végigment, csak pár psronyi távolságra is, valósággal sírva fakadt a borotva éles levegőtől. , És ez a hideg azért volt kétszeresen hideg, mert eszembe jutott, hogy nemsokára visszautazom Nagykállóba és a vonatokat nem fütik. Nem mese az gyermek, mikor a hazaérkező utasok azon siránkoztak, hogy kezük vagy lábuk útközben lefagyott. Aggódva néztem két kezemre. Kifogja irni azokat a kedves „Apróságok“-at, ha lefagy a kezem. Már- már azon a ponton voltam, hogy meglepem az én Mi3ka barátomat egy második orvosi bizonyítvánnyal, melyszerint tavasznak faka dásáig nem hagyhatom el a «kinosss Kolozsvár» városát. De aztán meggondoltam a dolgot. Amilyen kellemesek és kedvesek voltak délutánjaim, éppen olyan halálosan untam magamat délelőtt. És már vágyódtam, ha
