Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-05-06 / 18. szám
e _ ««flOatll* A# WM»............. .. ki sgazdáktól, hogy gabonából csakis aranyit fognak termelni, amennyi saját és üzemük szükségletére kell, a többi földön pedig a nagy állattirak és ta- karmányértékesitéai viszonyok miatt főleg takarményfélét termelnek. Hogy mennyire így van a dolog, «rai *e» bizonyítja jobban, mit néhány környékbeli magkereskedő üzleti tapasztalata, hogy sehasem kerestek és vásároltak oly sok fü- és egyéb szálastakarmány magvat, mint ebben a* övben, s a készletük korántsem volt elég a kereslet födözéséro. Tekintve azt, hegy a szálastakarmány okén kívül a legtöbb ipari' cikk, mely a mezőgazdasági üzemben szükséges, ezintén több száz, sít ezer percenttel, drágább, mint békeidőben, ezzel sraemben a kenyérmagvak ára a békeárnak csak mintegy kétszeresét teszi ki, valóban érthető és reális egyes gazdáknak számításai, melyek szerint egy métermázse búza előállítási költsége a maximális árnál nagyobb s Így ennek termeléséi — érthető — ssükebb korlátok köss akarják szorítani. A veszély elhárítására csakis ai vezethst, ha minden árucikk érát és minden munkabért hivataloaan maximálnak s ennek túllépés# teljes szigorúsággal meggátoltatik. Az összes árucikk és munkabér ármegállapításánál még csak az volna a kívánnivaló, hogy ne áremelés legyen as, hanem az áraknak a kenyérmagvak árához való arányos leszállítása. Kém oszthatjuk azt a nézetet, hogy az ár- leszállítás által az áruk eltűnnek a forgalomból s a munkakinálat megszűnik, igy azt végeredményében maga a fogyasztó-közönség sínylené meg. Az áru, ha mesterségesen kivonódik is a forgalomból, meg nem semmisül, hanem csak eldugják üzleti spekuláciébél, a munkakínálat szintén spekulációból pang, de azért megvan. Rekvirálással, | szigorú hatalommal az áruk előhozha1917. máj. 8. tők, illetőleg a munka kikényszeríthető! Ha minden kiadás arányos a kész termelvény értekével, illetőleg árával, akkor oks. • ü üzemben ráfizetés nem történhetik igaz ugyan, hogy a tiszta jövedelem pénzben kifejezve kevesebb lesz, mintsem a mostani ár faj ellenségben, de még ia nagyon felül fogja múlni a békebeli jövedelmet; aztnkivül j túlságos jövedelemre törekedni állami • érdekek ellenére is, szerény véleményem sierint, nemcsak nem erkölcsös dolog, hanem egyenesen bűntett Agrárpolitikai szempentból ugyan örömmel kell tapasztalnunk, hegy mezőgazdáink anyagilag talpra állottak. Főleg az eladósodott kisbirtokosáig nemcsak kifizette terheit, hanem igen sok célszerű beruházásokat tett, sót készpénze is van, melyet gazdaságában mindig még ezentúl is felhasználhat. Mikor azonban a parasztbirtokosség már perzsaszőnyegekat, ezüstvázakat, gyémántékszereket vesz % a* ismertebb zsúrokat is megszégyenítő uasonna- traktálásokat ad a saomszédaínak (való dolog!), ceupán azon indokkal, mert azt ő „isu megteheti, akkor már a mezőgazdasági politikai kérdés nem jöhet tekintetbe. Dr. P. l: Váitoiás a mtnitreniJbaa. Május, elsejétől kezdve ismét jelentős javulás állt bo a vármegyei vicinális forgalomban, foképen pedig a mátészalkai és nyiradonyi vonalon. így május elsejétől Nyiradony felé vonat indul, este 6 éra 59 perekor, Mátészalka felé pedig este 8 óra 41 perckor, mig Nyiradanjr felől érkezik reggel 7 óra 4 perckor, Mátészalka felől pedig ugyancsak reggel 6 óra 32 perckor. államelleneB irányzatba manapság as élelmezési és takarmányozási eikk teljesen irracionális árviszonyai terelik. Környékünkön jelenleg a jÓHsiraéségü széna ára métsrmázsánkint 60—80 korona ; a leggyöngébb sásos széna, mely máskor csak alom volt, 30—40 korona; burgonyából három darabot adnak 20 fillérért, amely több próbavétel szerint átlag 300 grammot tesz ki, vagyis egy máterraázsa burgonya ilyenformán 66 korona. Ezzel szemben a kenyérmagvak ára átlagosan 40 korona körül van megállapítva máter- mázsánkint. Háború előtt, a békés viszonyokban, a búza ára a burgonyáénál háromszorta veit nagyobb általában, a jóaiinőségü szénáénál szintén, a gyenge minőségű széna ára pádig csak mintegy nyolcad- vagy tizedré- ezét tette ki a búza érának. Táplálóértéküket tekintve (durva számítással) hasonló értékarány van közöttük : a kenyérmagvaknál a széna és burg«ny* legalább 500—600 százalékkal drágább. Érthető, hogy ilyenformán a gazdák figyelme a azálastakarmány éa burgonya termelésére irányul a kalászos kenyértermények rovására. Ennek következtében történnak olyasmik, hogy egyes termelők a gabonatermelést szükebb térre szorítják s helyettük Főleg szálastakarmányt termelnek ; vagyis kevesebb kenyérmag fog termeltetni, mint az előző években. Bizonyos, hogy a tavaszi gabona alá szánt szállás takarmánynyal vetették be, mikor látták az utóbbinak abnormális nagy árát; bizonyos, hogy többen az őszi gabonát kiszántották, hogy helyette burgonyát vagy zabos- bükkönyt termeljenek, s volt eset, hogy az őszi rozsvetést sertésekkel turatták ki, illetőleg legeltették le, egyrészt azért, mert a sertések takarmányát elrekvi- rálták, másrészt, mert az őszi rozs helyett jövedelmezőbb takarmányfélét akarnak termelni. Többszörösen hallottam nem is sok, de legalább egy kis, mondjuk napi 1—2 órai munka után. Ez döndött. Elhatároztam, hogy megyek dolgozni. Ez kellett már nekem. A változatosságnak okáért. Hadd nemesítsen engem is a munka, ne csak azokat, kik eddig helyettem dolgoztak. Fölkészültem tehát az útra. A fütetlen vonaton utazásra. Valóságos haditervet dol- gsztam ki, miként fogok öltözni. A nyájas olvasót megfosztom attól az élvezettől, hogy felsoroljam mindazt, mit magamra vettem. Egy szombaton hajnali három órakor felkeltem s nekiláttam a szibériai Öitözésnek. Mikor már a felismerhetetlenségig vastag voltam. fejemre borítottam plédemet s gyalogosan megindultam a pályaudvarhoz. Ilyen korán még Kolozsváron sem lehet kocsit kapni. János bácsi, állandó (de legtöbbször dülöngél) favágónk egy kézi szánon húzta kofferemet. És igy kettesben, csodás szép holdvilágnál, ropogtattuk a havat az állomásig. Véletlen vélétten folytán vonatom a rendes időben, fél hatkor berobogott. Beszóltam. Egy fülkében négyen voltunk. Mind férfiak, mind hősök ők. Legalább az első percekben azt hittem, hogy nincs nagyobb hősiesség, mint fütetlen vonaton utazni. Hanem azt már annyiszor mondottam, hogy nekem soha semmiben nincsen szerencsém. Egy felóra múlva meggyőződtem, hogy a fülkében nem hősiesség, hanem hőség van. Fütve volt a vonat! Nesze neked Schlesinger! Nagyot fújtam s föláltam. Gondolkoztam, hogy mit vessek le. De semmi kísérlet nem segített rajtam. Végre is magamat vetettem 1« az ülésre éa kínomban elaludtam . . . Este 11 óra felé járt az idő. Dsbiecen- hez közeledtünk. A fülkében ketten voltunk. Egy fiatalember és én. Álmosan beszélgettünk. Nyíregyházára igyekezett ő is. Igen ém, de a vonat Debrecenből csak másnap d. u. 2 órakor indul. Ergo meg kell hálni Debrecenben. S ha már Debrecenben hálok, háljak a hires Bikában, s ha a- Bikában hálok, legyen az olcsó, s hogy olcsó lehessen, két személy kell hogy egy szobát béreljen s ha már ketten vagyunk száljunk együvé. S igy a logika örök törvényei szerint utitársammal egy szobába kerültem. Mint fiatalabb ő a díványt választotta, nekem jutott az égy. De jutott még egyébb is — eázembe t. i. a pasas egy kicsit gyanús volt Azt sem tudtam kicsoda- micsoda. Hátha legyilkol mint egy közönséges csirkét Elhatároztam, hogy lemondok az alvásról és ébren vigyázni fogok. S amint igy vigyázok észre veszeti, hogy ő, a gyilkos, roppant aggódó pillantásokat vet felém. Ifjú, tapasztalatlan arcán olvasható volt: nem merek elaludni, mert ez a gyanús külsejű hátha rám tör és megöl. Mihelyt ezt észrevettem, vidám mosollyal lelkemben, a fal felé fordultam, hagytam őt vigyázni e a másik percben már édesen aludtam . . . Vasárnap estére megérkeztem rendeltetési helyemre. Két napi gyötrő utazás után. A vonat megállóit. A kis állomáson szokatlan fény. Lampionok himbáiództak a levegőben es égy nagy csoport fehérruhás kislány áll a peronon. Mi -ez ? mit jelentsen ez ? Még nem is válaszolhattam magamnak, midén kilép a sorbél egy elbűvölő szépségű barna kisleány, hatalmas csokorral kezében, néhány lépést tesz s előttem megáll. És édes csengő hangon igy szól: Midőn az Istenek megengedték, hogy oly hosszú távoliét ^ után honodba visszatérhess . . . stb. stb. Én álltam ott, hallottam a csengő szavakat, de lelkem el kábult, zsibongott, úgy tetszett fülemnek, mintha valahonnan a magasból angyalok muzsikáját hallanám. Áltam ott némán, nem értve, nem érezve semmit. Csak akkor riadtam fel, mikor a szónok befejezvén az üdvözlő beszédet, a fehérruhás angyalok harsány „éljen“ kiáltása hangzott fel. Oly azép, volt, oly megható, oly meglepő, oly hihetetlen, hogy most már hónapok múltán esküt mernék tenni rá, hogy csak álom volt az egész. Koma léi« ér.
