Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-04-29 / 17. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési árak: Égi** évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed ívre 9 korona. Egyes szám, ára 16 fillér. Si&dólftptulajáoaos : SARKADY JÓZSEF. Meg jelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal'. Sarhady József könyvnyomdája és paj) i-rkereskedése Nagyhallá. f nők választójogának kérdéséhez. • Irta: Or. Vlassics Tibor báró. Maat, hogy az «rósz f®rradalom és Vilmos császár húsvéti r«nd«l«t® megint «xponáltan előtér’®« állította as állandóan felszínen levő választójogi kérdést, kétségkívül helyén való, hogy a magyar nők is újból felemeljék szavukat váiasztéjogi követelésüket hangoztatva. Béáy-Schvimw«r Róisa a női jogok kitűnő előharcossának nagyérdektt előadása vezette be az újabb, tetterős mozgalmat. A magam részéről teljesen magamévá teszem a magyar nők a jeg- szerü éa természetes követelését, a mely a mai kor szükségszerű jelensége s csekély erőmet a legnagyobb örömmel ajánlom fel ezen kiválóan nemes czél szolgálatára. Kétségtelen, hogy a magyar nők a világháború keserves és immár hosz- szura nyúló idejében a nélkülözéaek és sanyaruságok egész sora között minden ; téren sokat dolgoztak, nagy tapasztatott szereztek, az élet vitelében különös gyakorlatot sajátítottak el és szép eredményeket értek el. Egyes magasabb társadalmi osztályok eddig dologtalan eleméből a társadalom hasznos tagjaivá változtak át. Régi szépüket mely a lélektelen tetsnelgósben, túlhajtott öltözködésben és piperezósban marült ki komoly, gondolkodó munkássággal cserélték fel, s igy küzdő harcosai lettek a súlyos terhektől görnyedő arczvonal mögötti Magyarországnak. A had’eavonult proletár felesége, a katona polgár asszonya, a gentry urhölgy és a mágnásnő egyaránt megtette a haza iránti kötelességét. Az anyaság és hitvesseg kettős magasztos feladatának hü betöltése mellett állandó, vállvatett, azorgalmas köztevékenységben találjuk Magyartrazág minden rendű női társaságát. Mindegyik társadalmi osztály nő a maguk módján egyként hozzájárultak ahhoz, hogy a létünkért folytatott, reánk kényszeritstt, rettenetes küzdelemben helyinket becsülettel megálhassuk. Betegápolás, rokkantgyámolitás, a szamaritánus cselekedetek egész sorozatának önzetlen és lankadást neua ismerő teljesítésében buzgóikéivá előtártak főrangú hölgyeink, polgárasszonya- ink egyaránt. E dicső munkálkodás , szorgos végzése mellett az otthon ellátásának egyre nyomasztóbb gondja ón- ' súlyként nehezedett a szegényebb gor- zuak asszonyaira. Az intaligens magyar nő eszel a háborús működésével kétségkívül csak uj érdemet szerzet arra, hogy a háború után végre ő is beleváitót állit ki, melyeket a házasság éveiben kell beváltania. A fiatalasszony aztán várja a csillagokat. Várja, várja, mig végre egyszer csak férjeöskéjét is hiába várja vacsorára. Az óra mát ej félt ütött s az asszonyka még mindig várja üracskáját. Kisirt szemekkel úgy érzi, hogy a párnában rózsalevél helyett tövis van. S másnap, mikor bemutatja, a kaccenjámmeres férjnek a lejárt váltókat, gyöngéden célozva az óvatolás kellemetlenségeire, férjuram kijelenti, hogy moratorium van. Magyarázgatván őnagyságának, hogy a házasság nem egyébb háborúnál. Háborúban pedig, amint tudjuk, moratorium van. — Megjegyzem itt nem az a hiba, hogy a férj, nem váltja be a vőlegény Ígéreteit, hanem az a baj, hogy a mennyasszony mindent elhitt vőlegényének. Amelyik férfi sokat Ígérget, az nem tesz meg semmit. Óvakodjatok lányok a térdepelő, ígérgető férfiaktól. Az asszony ne várjon sokat férjétől, a férfi pedig ne akarjon többnek s jobbnak Ígérkezni, mint a milyen. A kedves, udvarias, mézes szavú férfiakból lesz a leggorombább férj. Házaséletet el sem lehet képzelni apróbb-na- gyobb összekoccanások nélkül. Ez természetes is, ez az igazi emberi. Mindkét félnek vannak gyöngéi. Az egymásiránti elnézés szólhasson sorsával az ország sorsának intézésébe. A véres háborúban természetszerűleg nagy számban pusztul el a férfi lakosság még pedig tanulsági fokra és társadalmai tekintet nélkül. Az ekként támadt fájdalma* hiány bizony érsahe- tové válik majdan a legközelebbi általános választásoknál és hosszú időbe kerül raiajd, mig az uj neuazedók a szenvedett veszteséget kell® módon kiegyenlítheti. Esen sxempontfeál is nem jogosult-e az»n törekvés, a mely ezt az alig pótolható szavazó-elemet legalább némileg helyettesíteni kívánja az arra mindenképetn érdemes női elem bevonásával ? Az elesett hős özvegyétől vajjes ki tagadhatná meg a hősöket jogszerűit megillető választójogot? A birtokát önállóan kezelő nőnek vajjsn elvitatható-e a választói joga ? A magasabb iskolai képesítést szerzett, önmagát tisztességes keresetéből fentarté, müveit nőt vajjen nem illeti-e raeg méltányosan, a szavazati jog ? Éa az anyákat, a kikre a jövőnk raest százszorosán reá vambizva vájjon ki lehet-e rekeszteni az ország életének intézését jelentő választói jog élvezői közül ? Elvileg magam is a minden magyar nőre kiterjesztendő, általános választói jognak vagyok a híve. Ära különleges helyzetünk és kulturális fejvolna az, mely irányadó szellem kellene, hogy legyen minden háznál. De a házaspárok legtöbbször egymás erényeit nézik el. Essz különösen a férfiakra áll. A férfi meg, van győződve, hogy munkát csak ő végez- komoly feladatok előtt csak ő áli, csak ő fárad. A nő munkáját, a háztartás gondjait lekicsinylő Persze persze mit lát ő abból, mennyi gond, fejtörés, vesződség, fárradság kell csak egy egyszerű ebéd összeállításához is. A férj csak leül az asztalhoz, nekilát az ebédnek. Ha éhes, szó nélkül lenyel mindent, de ha a hivatalban villásregelizett, akkor észreveszi, hogy a leves sós. a pecsenye kemény, a tésztába kevés a lekvár. Pedig az asszony az egész menüt férje kedvéért állította össze. Mertha a nagy ur. a férj hivatalos ügyben távol van hazulról, az asszony inkább lemond a saját ebédjéről, megeszik valami csekélységet a kamarából, csakhogy ne kelljen egész délelőtt a plattén mellett állania. S nem elég, hogy a feleség az ebédért fárad, a fenséges úr megköveteli, hogy este, mikor a fáradságos káláber partiból hazatér, akkor is friss vacsora várja. Az ilyen férjet egyszer odaállítanám a platten mellé. Ha kell, süsd, is meg. De hát én nem tudom milyenek az asszonyok. Ők rontják el a férjeket. Hűsegeit. lupin ■ ■ pnjMnimAi'MWPUJi^"». Ü!»M1K» TÁRCA. Milyenek a férjük? (Folytatás és vég«.) Van a férfi világnak egy külön oldala még. Nézzük meg őket igy is. A férfi mint férj. A ház ura, a család feje. Azt hiszem, hogy jobb lett volna ezt a külön oldalt békében hagynom. Mert ha a férjeket szidni fogom, a férfiak haragusznak meg, ha pedig dicsérem őket, akkor az asz- szonyokkal gyűlik meg a bajom. De hát reményem lehet arra is, hogy: az asszonyoknak tetszeni fog, ha férjüket megcsipkedem, - ha pedig dicséretet mondok a férjekről, azok szeretettel fognak keblükre ölelni. Az esküvő előtt a vőlegény ott térdel a drága mennyasszony előtt. A Venus lábainál. Tudniillik minden menny asszony a világ Isgszebb leánya. Ő mondja, a vőlegény, i Ő pedig csak tudja. Ott térdei és beadósodik menyasszonyánál szörnyűségesen : lehozom a csillagokat, tenyeremen hordozlak, rózsalevél lesz a párnád stb. stb, sok ilyenszerü
