Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-04-29 / 17. szám
Markánó és Vidéke Í9Í7. ápr. 29, 2 lettségünknek még nem eléggé általánsa volta arra kényszerítenek, hogy egyelőre megelégedjem a fokozatos fejlődéssel. Egyelőre ki kell emelnünk a tanult nőt s őt kell haladék nélkül felruháznunk emberi jogával. Megadan- dénak velem a választói jogot, még pedig a legközelebbi reform megvalósításával, minden nagykorúságát elért magát tisztességes keresetéből íentartani képes, bizonyos iskolai képzettséget szerzett müveit magyar nőnek. Az iskolai képzettség tekintetében elmennék a legszélsőbb határig (a polgári leányiskola négy osztálya.) Egyelőre tehát az egyetemet végzett doktornők, a kereskedelmi érettségivel rendelkező tisz- viselőnők és a felsőbb leányiskolát járt nők esnének ebbe a kategóriába. Kiterjeszteni kívánnám továbbá a választói jogot természetszerűleg szintén bizonyos alacsonyabb műveltségi kautál felállításával a háborúban elesett hősök özvegyeire, továbbá a* anyákra is, ezzel az anyaság nagyszerű hivatását kívánván külön is jutalmazni. Mindez természetesen még nera általános választói jog volna, csak halaszthatatlan okszerű kiterjesztés, mely épen úgy kívánatos, mint a férfi elemnél. Angliában már az alsóház kiküldött bizottsága másodig olvasásban egyértelműig megszavazta a nők választójogáról szóló törvényjavaslatot, moly ott általános választói jogot jelent. A mit az erőszakos „suifragettek“ nem tudtak elérni a békés időkben elvetendő és helytelen viselkedésükkel, gyakran nyers és brutális fellépésükkel, ima szinte önmagától megvalósult a háború vérss kataklizmájában. És lám az orosz forradalom egyik sen, csaknem alázatosan fejet hajtanuk a zsarnoknak. Biztos, hogy nem tetszik nekik a dolog ilyen folyása, de megtesznek mégis mindent azért a drága, aranyos férfiért. Es a kedves még el sem ismeri, hogy a nő dolgozott — S mit csinál a férfi ? Fölmegy reggel a hivatalba, körmeit rendbe hozza, hivatalos teendőit elintézi, az mindegy, hogy valljon jól intézte-«, a fontos ügyeket holnapra halasztja, mert a mi fontos, azt nem szabad elsietni. Közbe a torony delet üt, ebéd után alszik. Pihenni is kell. S azután beül a kaszinóba vacsoráig. Ha pedig sok dolga között ráér az asszannyal is foglalkozni, csodálkozik neje panaszain. Természetesen az a férfi, aki egész nap lót-fut, fárad, dolgozik, meg is érdslmi, hogy felesége, jó szóval és friss pörkölttel várja. De az ilyen férj nem is molesztálja feleségét. Az ilyen férj megérti és megbecsüli a háziasszony tengernyi gond- ját-baját, munkáját. Mert hát ilyen férj is van. De bizon a legtöbb férj azt hiszi, hogy a aő csinál szsrencsét, ha férjhez megy s megköveteli, hogy a nő meghajoljon akarata előtt S jól is teszik az ilyen férfiak. Ha a nő nem akar arra .ébredni, hogy éppen anyi joga van, mint a férfinak, ha nem akarja az evezredes, bilincset Urázni. hordja hát kezén, lábán. Megérdemli. Szabadságot, jogot csak az élvezzen, aki arra érdemes. Szomorú látvány, hogy annyi tehetségtelen, az élet küzdőterén csúszó mászó, bukdácsoló férfi uralkodik a női nem fellett. Az igazi férfira nézzen csodálattal a nő, legyen boldog, hogy férjének nevezheti, fonja Körül gyöngéd női Síivének, finom lelkének minden melegségé•llő gyümölcse ugyancsak a nők választójogának behozatala volt. így fog •z történni Németországban is, ahol & „Fmi®nrechtler“-ak szorgalma Rzintén erőrekapott a háború alatt. A nőket elnyomni ma wiár végzetes bűn velna a haladásában úgy is évszázadra visszavetett emberiség ellen. A rettenetes világháború borzalmas tragédiájának szomorú szemléleténél önkéntelen is az a gondolatunk támad, hogy mily áldás lett volna, ha a háború kitörésekor már a nők Európa szsrte szavazhattak volna. A háború és béke feletti döntésnél bizonyára nem ment velna oly egyszerűen keresztül a millió és millió élet feláldozását egykedvűen kimondó, háborúra szóló parlamenti határozat. Egyben komoly intelmük szolgálhat a jövőre is. Vegyük be a választójog sánczaiba a nőket, a gyöngéd, a finom lelkű nő két, a kik éberen fognak őrködni majdan az örök világbéke állandó fenma- radásán. gazaiért székelyek köszöneté. A jó Isten megengedte érnünk, hogy megint elénk állt a vonat, mely most már visszavisz hazánkba, ahol nyolc hónapi szomorú hontalanságunk alatt csak lelkünk élt, hogy ©tt, ha csak romjaiban is felkeressük régi fésaj künket. N«m tudunk elvállni addig mig 1 meleg magyar testvéri köszönetét nem | mondunk Nagykálió nemes szivü pel- i gárainak, kik szivük melegével szárival, hűséges, önfeláldozó szerelmével, kísérje végig férjét küzdelmes pályáján, mint mentőangyala, legyen osztályosa jóban-roiszban emelkedjék férjéhez, legyen vele egyforma, de na legyen rabszolgája. Az igazi férfi az ilyen nőt nem is besülheti. A rabszolga lelkű nő önönmagát is le kel!, hogy nézze. De lenézheti, lebecsülheti magát az a nő is, akinek a férje rabszolga, a férje papucshős. Csúf látvány sgy megalázkodott nő, de a legcsúfabb az orjukában karikára fűzött, pisz; szőni sam merő férfi. Lealázott nő a rabszolganő, de pirulnia kell az olyan asszonynak százszorosán, aki férjét az ujjara Csavarhatja. Az idő elérkezett, ütött a 12-dik óra, hogy a nők végre talpra álljanak. Emancipáljak magukat s ezzel egyúttal hassanak nsvelőleg a férfiakra. De amint észre veszem én a férfiakról akartam beszélni s a végén kisül, hogy a női kérdéssel foglalkoztam. Úgy vagyok ezzel, mint Ferencz József kocsisa volt. A szabadságharc leverése után Pesten találkozott F. J. azzal a kocrissal, aki Debrecenben jártakor a király fogatát hajtotta. Készülőben volt éppen az olasz háború. A király ráismerve a kocsisra megszólította: nohát megyünk-e fijam a háborúba. A legény pödört egyet bajusszán: megyünk felséges uram, ütjük a németet. A király elnézően mosolygott: tto-no fijam most az egyszer nem a németekről, hanem az olaszokról lészan sző. — Már én közülük is a németjét válogatom ki. bélelte a legény. tolták fel saemeink keserű könnyeit. Halas köszönetét mondunk szives házigazdáinknak, kik hajlékot adtak nekünk. Hálásan csókoljuk kezüket ezen áldott lelkű Hölgyeknek és Uraknák, kik jótékonyságukkal enyhítették nélkülözéseink fájdalmait. Ezúton is kifejezzük köszönetünket a nagykállói Nőegylet és Népiroda, valamint minden hivatal vezetőségének, kik ittlétünk alatt minden szükségeinkben és ügyeinkben istapoltak. Különös köszönettel tartozunk még Kályáni Ferenc tanár úrnak, kinek jóságát és gondosságát melyet velőnk éreitetett, csak a jé Isten és mi tudjuk. Nem tudjuk eléggé megköszönni neki, hogy minden idejét támogatásunkra szentelte, mindenben tanácsadónk, mindenütt szószólónk volt. Atyánk volt míg itt voltunk, atyánk marad miker hazánkba visszaköltözünk. Neki tehát majd édes sxükebb hazánkban is, Nagykálió polgárainak pedig ezúton kívánjuk mégegyszer, hogy jóságukat az Isten fizesse üreg ! Nagykálió, 1917. április 25. Menekült társaim nevében ti: Bíró Dinas csikdánfalvi lakos. Iskolalátogatás. Oltó József dr. a 1 minisztériumba berendelt főgimnáziumi igazgató f. hó 24 és 25 én a helybéli i főgimnáziumnál hivatalos kiküldetésben a, ternatanitást felülvizsgálta. A konfe- | réncián igen nagy elismeréssel nyilat- között az ifjúság fegyelmezett, katonás kiképzéséről. Kiemelte, hogy fegyelmezés tekintetében a helybeli főgimnáziumban a tornaoktatás minta lehet az ország többi iskolái számára. Szakszerű és jóakaratéi tanáccsal szolgált az ifjúságnak jövőben való testi nevelésére. 25 én d. u. visszautazott Budapestre. Hazatéré székelyek. F. hó 25-én délben 12 érakor tizenhat kocsiból álló vonat szállította haza a községünkbe i menekült csikmegyei székelyeket. A i főszolgabiróság rendelkezése folytán, I hazatérő utjokban Kályáni Ferencz fő- ■ gimnáziumi tanár kisérte el őket. — Községünkben már csupán Csik megy® határszéli lakosai maradtak, mintegy 70 en. Kitüntetés. A magyar királyi pénzügyminiszter . a hadi kölcsönök sikeres keresztülvitele körül szerzett érdemei elismeréséül a felsége 1917. évi március 19-én kelt legfelsőbb elhatározásával nyert felhatalmazása alapján Noz- drovitzky László kisvárdai főszolgabíró, Barkaszy Károly szalókai ref. lelkész és Délczcg Sándor tisz&szentmár- toni ref. tanítót elismerő oklevéllel tüntette ki. Öngyilkosság a nyíregyházi faárakban. Jakabsvits József önkéntes ki a demecseri káposzta gyárban veit alkalmazva, a napokban beretvával elvágt* a nyakát és azonnal meghalt.
