Nagykálló és Vidéke, 1917 (19. évfolyam, 1-25. szám)
1917-03-25 / 12. szám
XíX. árfolyam. Nagykálló. 1917. márczius 25 12. aeáai Wávsa&ahsii ©a RoEgasdafoai ka&iíshf, Előfizetési árak: Égése évre 8 korona, félévre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó Urptoiajdenos : SARKADY JÓZSEF. Mogjekn mmdm vasárnap. SzwlwetStég és kiadóhivatal: Smhady József könyvnymndÁj» és papirl sresltedéee KagyMlló. Apróságok. Szép d^Iog a lelkiisnierstcsség. Da varrnak amfeorsk, kik csak azért Itlkíis- mereíosek, hogy {«ásóknak ártsanak. Ártsanak még akkor is, ha arra »«mmi alapjuk nincson. Az ilysn tulbusgo férfiak áss tán n* csodálkozzanak, ha a* itálel vslünk «saraiban js loikiismerotoa lesz. * * * Különös »§/ ezokásonr. van néksrw. Saereíem a büeskdt játszani, ha a feüsa- keság árát nem én fizetem meg. Ha &s én bőrömről van szó, akkor nem bü«x- kélkedem, akkor kirak, sőt ha keli könyörülik mások közbenjárásáért. Na ja, ami másnak fáj, nekem nem fog fájni Sőt nek®« egyáltaiáb&w nem sajog, ami másnak talán fontos életkérdés. Iiysn vagyok én. Aztán még mondja valaki, hogy sn nem vagyok önzetlen, derék ember. * * * Én szeretek pletykálni, da csak. azt nevezem pletykálkodásnál, ami én rólam szél. Hét nam természetes ee ? Csodálkozik ezen valaki ? Amit én mondok az ne® pletyka, még akkor e®m, ha én rosazindulatulog hazudok) d® amit rólam mondanak az pletyka akkor i$, ha igaz. Hát nem vagyok ón ennivaló ? * * * Nagyon haragszom az időre. Megint havazott. Míg azt megértem, sőt nagy figyelemnek tartottam tőle, hogy a lányok kedvéért a hónap elején egy kis márciusi hóval szolgált De amit most csinál, az mégis nagy tapintatlanság. Mintha azt akarná mondani, hogy a lányoknak még mindig szükségük van márciusi hóra. A háború harmadik évében is akad ember, aki bár itthon lehet, állandóan elégedatlsnksdik. Ha elgondoljuk azt a sok szenvedést, mit mások a lövészárokba átérnek, az elégedetlenkedők vi- silkedésére még enyhe szót használunk, ha azt mondjuk : komiszkodás. Gryásjsbes^éd B. 0. yjfaliussi Ujfalussy Béla felett. Irta: fiörömböi Péter, nkáliéi raf. lelkész, esperes. Sa. H. Gyülekezet! Halandó Társaim ! Egy bavégzett emberi élet, egy azép®n megfutott földi pálya határánál állottunk meg ® gzsmoru alkalommal. Az életről, annak feladata, célja s jelentőségéről sokféle felfogással találkozunk az emberek közöit . . . Keresztyén felfogás szerint azonban az siet az Isten ajandeka, az Istennek adománya, mellyel bölcsen sáfárkodni, melyet okosan használni szent kötelességünk. Az élet kezdetén, a születéskor, a bölcsőnél bizonyos tehetségeket nyerünk, bizonyos erőket öröklőnk, melyeket értékesíteni, az istenképet magunkban kifejtem emberi rendeltetésünk, ama Jézust útssitás szerint: „Legyetek tökéletesek, tntnl a ti menyei atyátok az égben tökéletes /“ És csak aa az ember felel meg hivatásának, emberi rendeltetésének, aki ezeket az erőket, tehetségeket bölcsen értékesíteni, saját maga és a közjó érdekében érvényesíteni tudja. Ss. H. Gy !. így történik aztán, hogy as egyik amber a kötnek él. Nevét saérnyaira vsssci a hír. Száll magasan, mint a saskeselyü s fény, rang, biber, kitüntetés, tisztelet, hódolat osztályrésze! A másik megvonul szerényen, mint A kis ibolya, s megelégedés, szeretet és boldogság osetáiyrósse és eszel meg is elégszik! . . . Az egyik a küzdelemben, az élet zivatarai és viharaiban érzi jól magát; a másik agy szerény hajlék, egy csendes családi élet ölén találja fel as életnek minden boldogságát 1 Egyik olyan, i»ínt egy oszlop, mint egy erős árboc, mely tartani látssik egy íélvilágot, az eget, a földet, — másik olyan, mint a szelíd repkény, mely karjaival a esaládi élet tagjait öleli körül . . . Ez a mi Istenben boldogult kér. testvérünk is előkelő szüleitől örökölt nemes testi és lelki tulajdonokat, erőket, tehetségeket! Növelte is, gyarapította is azokat busgé tanulmányozással, éles Ítélettel, tiszta jellemével. Volt ugyan magasra vívó gerjtdelme! El is indult a közpályán, hogy as öröklött és szerzett tulajdonokkal, tehetségekkel használhasson embertársainak, hogy hasanáraa lehesen a köznek . . . Törekedett! Vágyott! El is Indult. . . 1868—1872 közt aielgabíró volt. S talán kiváló tehetségei, kiváló egyéni, TÁRCA. fim. Az éjjel megint csak- ő róla álmodtam.. . Ketten ültünk újra régi kis szobámban. Gyöngéd szókat súgott a fülembe nékem, Megfogta a kezem, úgy mint akkor régenReggel felébredve azon gondolkoztam Mily jó, hogy e földön jótékony álom van. Mert ha az életből már semmi sem maradt, Legalább az ember szépeket álmodhat. KI. Sz.-aé. jfaajelé. Irta: Kozma Béta dr. IV. “ . . . f,.;.. , . t Kint as utcán nyirkos a levegő, a járda bokáig érő hólével teii. As embernek ebben a nedves levegőben még a csontja is átfázik. Egészen más a világ egy kicsiny szobában. A kályhában vigaa pattog a tűz. Ismerős, meleget sugárzó bútorok. Egy kig tea asztalka körül ülünk. Hárman É* kártyázunk. A játék pufra megy, da azért mind- ahárman szörnyű odaadással élvezzük. Ram- nuslit játszunk, ribivel. Minden párti után szakértő vélemények hangzanak el. Aki kívülről hallgatná, azt hinné, hogy odabent epi- lerek vasinak. Partnereim hölgyek. Aa egyik kilenc, a másik tíz éves. Vastag, dús hajuk omló fürtökben borul vállukig. Egy renitens tincset ízlésesen megkötött csokor fékez. És jaj annak a vakmerőnek, aki azt a szalagot kimerné bontani. A merész vállalkozó a tízéves urhölgynek nemcsak körmeivel ismerkedne meg, hanem pergő, hegyes nyelvével is. A kilenc évet csendesen üldögél helyén. A
