Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-04-20 / 16. szám

XY. árfolyam.

Nagy kalló, 19io. április 20.

16. szám.

láTscLcLalini ée 2$Bzga,*áLa*£gi Ji#6xZap.

Slofizstési árak ;

Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona.

Egyes szám ára 16 fillér.

Kiadó laptulajdonos :

SARKADY JÓZSEF.

Megjelen minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája és papirkereskedése. Nagy kálié.

DuDinszky Imiltié.

Korunk egyik legfontosabb jelszava : a humanizmus. Ezen eszme szolgálatába állam’, ezért önzetlenül harcolni minden intellectual is embernek szent kötelessége volna. Sajnos ez nem mindig és nem mindenütt van így. Az a mélységes szakadék, amely az embertársakat egymástól elválasztja, nemhogy kisebbednek, hanem folytonosan nagyobbodik. Társadalmi, politikai és sok más ok választja el egymástól az emberi társadalom tagjait, az az egyetlen láncszem, amely igazán és tartósan összekapcsolná az egy városba, egy életközösségbe tartozókat: a szeretet hiányzik valahogyan az emberekből, vagy legalább is nincs meg oly mértékben, amennyire kellene, hogy meg legyen. Sivár köz- és társadalmi életünkben — mint a fáradt beduin az oázison teszi — jól esik megpihennünk egy-egy olyan momentum mellett, egy-egy olyan munkásság szemlélete közben, amelynek rugói nem a nagy- ravágyás, az önzés, hanem az embertársak iránt való mélységes szeretet. Ilyen kedves momentum, Dudinszky Emilné úrnő kitüntetése. Auguszta királyi hercegnő őfensége, Dudinszky Emilné úrnőt a jótékonycélú egyesület érdekéi e.i kifejteit buzgó tevékenységéért, megbecsülése és elismerése zálogául, aranyéremmel tüntette ki. Dudinszky Emilné, mint a József királyi herceg Szanatóriumi Egyesület nagy- kállói fiókjának Elnöknője, méltán rászolgált a fenséges asszony kitüntetésére. Hisz az ő zajtalan, csendes és az ünneplést kerülő munkálkodása szemeink előtt folyt le. Nemeslelkű asz- szonyaink, leányaink s az egész társadalmunk elé egy szent célt tűzött ki : megmenteni a tüdőbetegeket, visszaadni őket az életnek, rendes mindennapi foglalkozásaiknak. Aki ilyen irgalmas samaritanus mód ára cselekszik és esküszik fel a humanizmus szentelt zászlójára, annak a szivében mélységes szeretet lakozik sok-sok'elesett és szenvedő embertársa iránt.

A nagy Icái lói társadalom megértette a nemeslelkű úrnő intencióit és követte őt rendületlenül. De eltekintve az ő Szanatóriumi Egyesületi szereplésétől és Elnökségétől — amely tisztet mindenkinek osztatlan elismerése mellett tölt be évek óta — bárminő társadalmi mozgalom is legyen az, ahol a szegények, a nyomorultak segítéséről, vagy az embertársak általános javainak előmozdításáról van szó : D u- d i n s z k y Emilnél, a jóságos lelkű úrnőt mindenütt ott találjuk ; buzdít, lelkesít, agitál, mert az ő humanitárius érzésű intellectualis lelke úgy parancsolja. Hisszük és reméljük, hogy az a fénysugár, amely legfelsőbb helyről a nemesidkű nőt érte, a mi Szanatóriumi Egyesületünket is érinti, mert az ünnepelt úrnő kitüntetése és öröme elsősorban a tisztviselőtársak kitüntetése és öröme, de a fénysugár és elismerés az egész nagykállói társadalomra nézVe is méltó jutalom. Az ünnepelt nő lelkét pedig töltse be a megelégedés érzése és az a tudat, hogy valahányszor magasra fogja emelni azt a vezéri zászlót, amelyet mindnyájunk örömére és teljes megelégedésére a kezében tart, — mi követni fogjuk, követni azért, mert tudjuk, hogy önzetlenül — irgalmas szive szavát követve — lépett egy szent és nemes eszme szolgálatába. A fenséges királyi hercegnő aranyérmének átadása ünnepség keretében történt. Ez alkalommal, a József királyi herceg Szanatóriumi Egyesület nagykállói fiókja, folyó évi április hó 13-án (vasárnap) délelőtt 11 órakor a községháza nagytermében díszközgyűlést tartott, melynek lefolyását következőkben adjuk:

TÁRCA.

Pásztor István.

1848—1849-iki honvéd 50 éves református lelkész. *)

Irta : GÖRÖMBEi PÉTER.

A középszabolcs' reform, egyházmegye legközelebb (április 15 — 16.) Nyíregyházán tartott gyűlésében Görömbei Péter esperes időszaki esperesi jelentésében az alábbi élet- és jellemrajzi adatokkal emlékezett meg Pásztor István 1848—1849-iki honvéd és 50 éves kállósemjéni református lelkész érdemekben gazdag félszázados működéséről.

»A mi tiszteletünk s szeretetünk tárgya, kedves lelkésztestvérünk s barátunk Pászt-u- István született Kemecsén az I831.évfebr. 15. Elemi iskoláit ugyanott végezvén, szülei az 1844 iskolai év kezdetével a sárospataki anyaiskolába Íratták be, hol már az első félévi vizsga után kitűnő osztályzatot nyert, így érte el a történelmi korszakalkotó 1848*) A mennyiben a mi lapunk nem csak kálói, hanem kállóvidéki lap is, mcl‘.ányó>nnk torijuk, hojiy az esperes jelentésnek ezen közérdekű részét leközöljük. Szerk.

dik esztendőt. Az ifjúság lelkesedése mellett őt is megihlette a hazaszeretet géniusza s a megalakított nemzetőri csapatba, mint 17 éves ifjú ő is belépett. Midőn az iskolai év elteltével a nyári nagy szünidőre Kemecsére haza ment, meglepetéssel tapasztalta, hogy a községéből már több, mint 20 intelligens fiatal ember elutazott a déli harctérre a szabadság és a megtámadott haza védelmére. Nem gondolkodott, hanem felkerekedett s bement Nagykállóba és bevétette magát az akkor alakúit 43-dik zászlóalj kötelékébe, hol — mint már némi némi gyakorlattalbiró ifjú — szakaszvezetőül azonnal alkalmaztatott. Majd Nyíregyházára, innen némi fegyver nélküli gyakorlatozás után Miskolczra, onnan pedig a Mészáros Lázár vezénylete alatt álló kassai csatába indult. Ennek a csatának szerencsétlen kimenetele után a hegyaljai csatatérre Klapka György vezérlete alá került. Itt — megnevezetten - Kisfaludnál — érte a zászlóaljat az a rettenetes katasztrófa emlékezete szerint 1849. jan. 4-én, melynek a zászlóalj nagy része áldozatul esett, sőt Pásztor István is súlyos sebektől borítva a csaratéren maradt. Hogy aztán Kisfaludnál 18—20 fokos hidegben, életveszélyes sebével milyen keservesen s milyen szenvedélyek között jutott haza Kemecsére, ez már jegyezi meg szerényen — részletkérdés; de

mégis hazajutott. Otthon aztán szüleinek gondos és szeretetteljes ápolása s Dusóczky Károly vármegyei főorvos lelkiismeretes kezelése folytán április közepére felépült any- nyira, hogy további katonai szolgálatra csapatához, az akkor Tiszafüreden állomásozó zászlópljhoz már bevonulhatott. Innen csakhamar Eperjesre Dembinszky táborába ve- zényelteltek. Itt érte őket a leverő hir, hogy az orosz sereg nyakukon van. Ettől kezdve sorsuk már elszomorító volt; mert a visszavonulás a magyar alföldön keresztül óriási hőségben, szomjúságban Szegedig egy valóságos kálvárid vala. Csak is itt bocsátkozhattak ütközetbe a már mindenfelől összevont osztrák és haderővel, s bár halálmegvetéssel harczoltak is, annyira, hogy az ütközetet még a holdvilágnál is fojytatták, hiába volt minden ; a túlerő s a vezéi karban már akkor beállott egyenetlenségnek eredménye, más nem lehetett, mint a leveretés! Innen Temesvárra, onnan csüggedten és folytonosan hátrálva Lúgosra értek, hol a vélt nagy tábor helyett annak már csak hült helyét találták s ott érte őket a leverő hir, hogy Görgei lerakta a fegyvert ; de itt jöttek arra a szomorú tapasztalatra is, hogy a tiszlek közül is már csak néhányat! lézengenek köztük. Következett a vég legszomorúbb vége, hogy t. i. pásztor nélkül elszé-