Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-03-23 / 12. szám
XT. árfolyam. Nagy kálid, 1913. március 23. 12. szám. ^cupacbcLalmi é@ Ifesgajséiasági AoiiZap. Slofizstssi árak : Egész évre 8 korona, fél évre 4 korona, negyed évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Kiadó laptulajdonos : S&RBCADY Jé^SEF. feltámadáskor... Miért él az ember, mi léteiének célja ? — Oly régi e kérdés, mint maga nz emberiség. E nehéz kérdést a világ üa oly könnyen elhailgattatja, de akiben Isten lelke él, az töpreng rajta. Töprengek rajta én is. Vizsgálgatom, nézegetem az emberek életét. Látom a világfit, amint fut lázasan az örömök után ; amint elégedetlenség kél szivében a gyönyörök élvezete alkalmával. É zreveszem a szorgalmas munkást, ki még a nappalt is éjszakává szeretné varázsolni. Majd hallom koporsója mellett elhangzani e pár szót: »Szegény eddig mindig küzdött, most mikor már nyugton élhetett volna, elragadta a halál k Ott a hir, dicsőség után vágyakozó, ki meghódítani szeretné a világot ; de egyebet nem tud, mint lángba, vérbe borítani azt. Feltűnik a tudós, ki elméje jármába szeretné hajtani a világot s mi a vég ? Keserű csalódással felelik : „Annyit tudok, hogy semmit sem tudok !“ Elvonul szemem előtt a hír- koszorúzott, kit a tömeg ma újjongás- sal fogad. A felelet? Holnap ugyanaz a tömeg keresztfát farag számára. E szomorú képbe, e siralmas életbe esendül bele ma ama tisztább világból az angyali szó : »Feltámadott a Krisztus ff s nyomában kél a megnyugvás hangja: »Áldott legyen az Isten, ff Van már célja az életnek haladni a feltámadott után, hogy hozzá hasonlók legyünk! Ha Krisztus fel nem támadt; kérkedketik á bűn: »E1- tiprom az igazakat, mert enyém a világ !ff — De, ha feltámadt, biztosítva van a szellem diadalma ; jutalmat kap a munkás szorgalmáért; érdemes küzdeni az igazságért, mert az a koporsóból is kitör és eget kér ! A Nagvpéntekre husvét jön, a jövő a küzdőké, az elnyomottaké ! E hitben fordul meg minden az emberiség- életében. Az életben hiába van hiza; mam, ha a halál országa mindé' t magába zár. »Ne kérdd e titkot, mit jótékonyan Fedez el Istenkéz vágyó szemed ől ! Ha tudnád bizton, hogy mulékonyan Ét itt csak lelked s fenn örök idő vár, Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha tudnád ; a por lelkedet felissza, Mi ösztönözne nagy eszméd után, Hogy értök a perc" élvéről lemondj ! Mig most jövőd ködön csillogva át, Ha földi léted súlyától legörnyedsz, Fölemel a végeden érzete ; S ha ennek elragadna büszkesége, Korlát közé vet ez arasznyi lét, Hogy biztosittassék nagyság, erény ! Ember, küzdj és bízva bízzál !« ünnepi beszéd. Elmondotta : Dr. SŐRÉS JÁNOS, Nagykálló város közönségének március 15-i ünnepélyén. Egy év lepergett a végtelen idők peremén és együtt vagyunk újra. Magyar szivünk reményeinek, vágyainak forrásához fordulunk; annak a forrásnak a tiszta vize hívogatva int felénk ma,-mi •mikor egy korhadt politikai és társadalmi korszak szeny- nyes árnyadata ellan küzdve keli falüdülni, új erőt meriteni, újra talpra állni ! Az a forrás táplálja hittel, reménnyel lelkünket ma, mikor látjuk, hogy a Rákóczyak hazáján hogyan gázol durva erőszakkal az önkénykedés hatalmi őrülete, — az a forrás üdíti fel, újítja meg a mi erőnket ma„ a mikör a nemzet miliőit megzsibbasztja egy szabadon hagyott fenevadnak szuronyok százezreivel védett garázdálkodása, — annak az örök forrásnak az ihlete állít talpra bennünket ma, hogy síkra szálljon minden becsületes ember azok ellen, akik vagy bemo- hosult agygyal, vagy rongygyá mállott lelkiismerettel sorvasztják, emésztik a magyar nemzet anyagi és erkölcsi erőit. A nemzeti erőnek, ez a soha ki nem apadó forrása 1848 március Í5-ik napjának a szelleme, — azoknak a nagyoknak, azoknak a lángszellemeknek dicsőséges emlékezete, % kik ezt a napot, az egyenlőség, testvériség, szabadság napját megteremtették. Tisztelt Polgártársak ! Megrendít bennünket a jelen szégyenletes valósaga és mi a múltnak tündöklő napjához fordulunk, hogy annak a szabadságfénye hevítse szivünket. Elborult az ég is felettünk A legzül- löttebb párturalom elvetemült gazsagai, mint sötét felhók sűrűsödtek meg felettünk, a vészmadarak undok csapatja prédái, zsákmányol — és mi elf’oj" >tt keserűséggel, a honfiúi bátrat gy szávai lékünkben ünnep 1 jük azt m ír dús n po , <>m ly.n z ün/.et- 1 ti ti-zta iia/.a-zer let c.-mJá-at mivnt. Most elvadulva tómról a aaácook bandája, kezükben az trolim; 1 mi mind n gyilokja. esztelen düh á< f keveszt tun töri- zúzza, rombolja a nemzeti és polgári szabad Ságnak erődjeit, a mezeket a hazaszeretet sok szabadságharc vertengerével biztosított és törvényekben felépített. És mi, szabadon szárnyaló sasoknak ivadékai szárnyaszegettan, túzokmódra,gyáván lehajtjuk fejünket a földnek- porába —• és Megjelen miftden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sarkady József könyvnyomdája ás papirkereskedése. Nagy kálié. ■WMtt.ll rfWi'l irr 1-1Ti TIinÜÉ mint a mesebeli elátkozott orazágnak megdermedt lakossága némán türjük azt az anyagi és erkölcsi rombolást, a melyet a romlott közélet egy romlott választási rendszer vásári tallérjaival pnsztitó árvízként reánk szabadított. Mi a szerencsétlen jelennek gyáva tanúi, Mi a szabadsághősöknek elkorcsosult utódai, tekintsünk a márciusi nagyokra, akik akartak, akik tettek, a kik a hazáért éltek — és a mikor a vész napjat jöttek, a hazáért haltak. 1848 márciusában ts voltak labanezok, voltak a császári hatalomnak konczleső bérencei, a kik a nemzeti szabadság gyenge hajtását nem óvni, fejleszteni, hanem annak letörésével az osztrák ház mindenhatóságát úrrá tenni igyekeztek. De hova lettek ezek a márciusi szellő fuvallatára 1 Elnémította őket a nemzeti függetlenség riadója. Milliók kebléből fakadt a szabadság vágya. így lett a márciusi szellőből tisztitó Vihar. Megtisztult a levegő. Kártevő rovarait elsöpörte a nemzti akarat vihara Tisztelt Polgártársak ! Más nemzetnek is van szabadságünnepe. Ámde azoknak a napja vérrel, polgárvérrel van beírva történelmükbe. De március 15-lk napján nem hullott a vér. Nem polgár polgár ellen, hanem polgár a polgárral együtt, egy ssivel-lélekkel állott talpra. Nem volt osztrák lakájnad, nem volt kishitűség, nem volt gyávaság. Csak a bátor honszeretet hangja zengett: a hazáért élni-halni ! Ezek voltak a szabad szittyák saslelkü ivadékai! Az egy, az osztatlan nemzett akarat a Botond bárdja volt, áttörte az önkény- uralom órckapuját, győzelmi zaj zúgott át a hazán: szabad polgárok szabad hazában ! A nemzetnek felébresztett lelkiismerete, az életre keltett nemzeti öntudatot szabaddá tette a jobbágyot, egyenlővé a magyart a magyarral, a független felelős minisztériummal együtt megalkotta a függetlenség alapvető intézményeit. Petőfi Sándornak, a nemzet költőjének a Talpra Magyarja volt ennek a napnak az indulója, — a márciusi ifjak, Irinyi, Vasváry Pál és a többiek voltak ennek a napnak szónokai, leventéi, daliái. Voltak ! Van-e ma a szabadságnak költője i Vannak-e márciusi ifjak ? Hol vannak, nogy felráznák tespedt közönyéből ezt az elárvult nemzetet ? Ma a költők, hires iró-társaságok vezérei fizetett bér, osztott konc mellett szolgai tollai fedezik a nemzettipró hatalmat. Hova lett a honszeretetnek az a lángja, mely í perzselte a középkor törmelékeit, cihámv -ztott * a t köteleket, mely a jobba- g\ot rabszolgává alj asm itta ? Ti obiéit Polg rtarsak ! Ménnél si -árabb a jelen, annál rajo"- góbb csodálattal adózunk a márciusi nagyok leg agvohbjának Kossuth Lajosnak. Ő a magyar függetlenség eszméjének a Messiása ! A Magyarok Istenének választottja ! Próphetai szavára ezrek.' százezrek vitték a szabadság lobogóját diadalról diadalra.
