Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1913-03-23 / 12. szám

V * , * Nagykáló és Vidéke mérczius 23. Ékszerek, órák, arany és ezüst neműek, alkalmi ajándéktárgyak nagy választékban,legolcsóbban Sándor RGZSŐ elsőrangú ékszerésznél NYÍREGYHÁZA, YítoMh. 3: sz. Telefon sz. 252. Óra-és ékszer javítások, vésések. Telefon sz.252. És ma, mig a függetlenségi eszme fáján csapás csapásra sújt, hol vannak Kos­suth Lajos honvédő katonái ? A gyámol­talan mai nemzedék ernyedten dideregve rejli-óvja azt a puszta hitvány létet, a melyet az idegen hatalom gvarmatositó vérebei még számárá meghagytak. Tisztelt Polgártársak ! Sokan vannak, akik a márciusi eszmé­nyek ünnepi hangjáról azt szokták rikol- tozni, hogy az frázis, szóvirág. Frázisnak hazudjék azért, mert lelkűkben megrongyo- lódott, szétfeslett az emlékezet. Elfelejtik, hogy a függetlenségért száz­ezrek küzdöttek. Nekik frázis az, hogy a nép milliói szolgasorból szabadokká váltak. Nekik frázis az, hogy a különböző vailásuak nemcsak a hit szabadságában, hanem a pol­gári egyenlőségben is testvérekké tettek. Ne­kik frázis a hősöknek szabadságért hullott vére. Csak egy nem frázis, nem szóvirág nekik, az az aljas bér, a mit az osztrák igának ezek a szolgalelkü mételyei, ez a labanezfajzat áruló vakondok munkájáért kisarczol. Tisztelt Polgártársak ! Körülöttünk ínség, szükség, nyomor. Felettünk a kormánykereket kezében tartja egy lelketlen horda, a mely az inség köny- nyeiből sajtolja ki a száz- és százmilliókat, hogy nagyra táplálja vele és hatalmasabbá erősítse függetlenségi küzdelmünk legnagyobb, legveszedelmesebb ellenségeit. Nincs előttük kegyelem a honszeretetnek, pozdorjává tépik a tisztességet és a meghibbant agy tébolyá­val nem kegyelmeznek saját becsületüknek sem. Megvetik a tízparancsolatot, mert abban meg van írva, hogy ne imádj idegen Istene­ket, — de meg van írva az is, hogy ne lopj ! Vágyva várjuk a Krisztusr, aki kor­bácscsal verje ki a kufárokat a nemzet templomából! Tisztelt Polgártársak ! Ti, az igába hajtott országnak gyönge népe, — ti, a kikből!; egy fojtó gaz politikai áramlat minden eszményt, a szabadságnak, a függetlenségnek, minden vágyát ki akarja ölni, — ti, egy hit, remény nélküli élet lelki koldusai jertek ide, Kossuth Lajos emlékeze­téhez, — jertek, itt vezekeljétek le azt a sarat, a melyet a felfordult köznapi élet dur­vasága, hitványsága rátok kent, — ^jertek Kossuth Lajos szine elé, tanuljatok Ő tőle, a ki egész magasztos életét áldozta a ma­gyar szabadságnak, a magyar független­ségnek ! Ha minden igaz magyar leborul Kos­suth Lajos szelleme előtt, akkor újra maga­san fog lengeni a szabadság lobogója, visz- szük újra diadalról-diadalra — és akkor : lesz még egyszer ünnep a világon ! (■»»»»»Issels lárcins 15. Nagykállóban. A felkelő nap sugarai már zász­lókkal feldíszítve találta városunk köz­épületeit, a magánházakon is különö­sen a főbb ucákon ott lengett a nem­zeti szinü trikolor. Az utca szokatlan mozgalmas volt, iskolás gyermekek nemzeti szinü kokárdát viselve szivük felett, siettek az iskolába, a felnőttek pedig a templomba. A tanulók a saját felekezetűk templomába mentek, hálát adni a magyarok Istenének, hogy adott a nemzetnek szabagságszerető, vitéz hősöket ama nagy napon, március 15-én. A reform, templomban: Kollonay László segédlelkész, internátusi fel­ügyelő, — a róm. kath. templomban; Ragány Bertalan h. lelkész, — a gör. kath. templomban pedig Szitovszky Antal lelkész főesperes tartott igazi hazafias érzéstől áthatott magasztos imát. Istenitisztelet után mindenik isko­lában a tanítók saját tanítványaik fel­fogásához mérten méltatták a szabad­ság évforduló napját. Ezek között leg­kiemelkedőbb ünnepély számba ment Kálmánczy Erzsiké ref. tanítónő osz­tályában, hol a IV. V. VI. leányosztály növendékei öszhangzatos énekeket s alkalmi szavalatokat adtak elő több szüle jelenlétében. A főgimnáziumban 10 órakor vette kezdetét a hazafias ünnepély, melyüel- jesen a tanulók közreműködésével zaj­lott le. Az ünnepélyt a főgimnázium ének­kara nyitotta meg és zárta be a Him- nus, illetőleg a Szózat eléneklésével. Szavaltak: Balogh Dezső és Molnár Béla VI. o. tanulók. Az ünnepi beszé­det Véghseő István VI. o. tanuló tar­totta. Hazafias dalt énekelt Huszák Ferenc III. o. t. Meglepetésszámba ment Véghseő István beszéde úgy tar­talmánál, mint előadásánál fogva. Az énekkar, valamint a szereplők mind­egyike harmonikusan működött közre a mély, benső, hazafias áhitat felkel­tésében. • Délben a Kaszinóban a nagy nap emlékére bankett volt, melyen a szo­kottnál kevesebben vettek részt, hogy mi volt ennek az oka ? nem kutatjuk, csak mint szomoritó tényt megemlít­jük, pedig az a tartalmas, szép beszéd, mely szeretett hazánk nagygyá, hatal­massá tételére vonatkozólag irányt jelző eszmékkel Szegváry Gyula főgimná- zinmi tanár, alkalmi szónok ajkáról elhangzott, társadalmunk minden szá­mot tevő egyénének méltó lett volna a meghallgatására. A város által rendezett hazafias ünnepély 5 órakor vette kezdetét, a Kossuth-téren levő milléniumi emlék­oszlop mellett ezerre menő közönség jelenlétében. A Polgári Dalárda hazafias dalokat adott elő, közben Nemes István debreceni főiskolai tanuló ifjúi lelkese­déssel elszavalta Petőfi Sándor Nemzeti dalát: a «Talpra magyart« . . . Majd Dr. Sőrés János ügyvéd, tömör, zeng- zetes irályról tanúskodó, mélyen át- érzett, önzetlen hazafias érzéstől duz­zadó beszédben korbácsolva hazánk mai politikai életét kapcsolatba hozta a 65 év előtti március 15-kével, az azt megelőző s követő napokkal, s e napok önzetlen lelkű, szabadságért élő, küzdő, haló hőseinek méltatásával, ezek leg­nagyobbikának : Kossuth Lajos esz­méinek követésére, megvalósítására hív­ta fel a lelkes hallgatóságot. E beszé­det lapunk mai számának előbbi rova­tában hozzuk. Végül Szabó Antal ref. tanító szavalta el ez alkalomra irt ver­sét, mely egy igazi hazaszeretetnek megnyilatkozása volt izzó hévvel tol­mácsolva. Ezután a lelkes közönség fáklyás körmenetet tartott a város kivilágított utcáin. Este fél 9 órakor a Polgári Da­lárda ünnepélye volt a főgimn. torna- csarnokában : Az estélyt a dalárda a Himnusz eléneklésével nyitotta meg, utánna Ne­mes István a debreceni ref. főiskola Il-od éves hittanhallgatója szavalta el Ábrányi E. egyik hazafias költéményét nagy hatással. A dalárda magyar nép­dalokat adott elő ftnom hangárnyala­tok betartásával, oly sikerrel, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsára kénytelen volt egy másik szép magyar dalcsokorral válaszolni. —Ezután Gerb- r.er Árpád főgimn. tanár olvasott fel figyelmet lekötően ; tartalmas, szép fel­olvasását a közönség zajos tapssal ju­talmazta. — Majd a dalárda kuruez- dalokat adott elő nagy precizitással, s a közönség óhajára ismét kénytelen volt előadni egy másik magyar dal­csoportot. A lelkes hangulatban levő közönség elé ekkor élénk taps között Kiss József ref. s. lelkész lépett, Ka­tona J. KOLDUS cimű költeményét szavalta el. A drámai fordulatokban gazdag költemény minden részletét ki­tűnő alakítással s hanghordozással láttuk általa bemutatva. Végül igen nagy temperamentummal a Kossuth- indulót énekelte el a dalárda, mely után a közönség ismét egy magyar dalcso­port előadására kényszeritette a dalárdát. Általában elmondhatjuk, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents