Nagykálló és Vidéke, 1913 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-04 / 18. szám
XV. év id Y kin. Nagy kálid, 1913. május 4. 31äff&rUeI árak : Egész érre 8 korona, fél évre 4 korona, nogyad évre 2 korona. Egyes szám ára 16 fillér. Se l^ozccuscLasági hotílag. Kiadó laptulajdonos : SARKADY JÓZSEF. Megjelen minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadéhiraéal: Sarkady József könyvnyomdája ó papirkareskedésa. Nagy kát!6. es A magyar gazda jövője. I. Magyarország gazdáinak nagyobb és a nagykáliói gazdaközönségnek is igen jelentékeny része, az t. i., amely gabonatermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, néhány év óta örömmel tapasztalhatta, kogy gabonáját és hizó- barmát sokkal jobb áron adhatja el, mint régebben. A búza métermázsájáért 4—61/2 koronával többet kap, a levágni való állatért pedig legkevesebb 507o-al [többet, mint azelőtt. Valószínűleg nem mondunk újságot nekik, ha itt megírjuk, hogy ennek az áremelkedésnek, ami nekik vagyonszaporo- dást, a vásárló közönségnek azonban drágulást jelent, két oka van. Az egyik a gabonavám. Az, aki az osztrák-magyar monarchia területére gabonát akar behozni külföldről, minden métermázsa után hét korona vámot tartozik fizetni. Ha tehát külföldön, például Oroszországban vásárolt volna gabonát, métermázsáját 12 koronáért, mire hazahozná, a gabona métermázsája szállításon kívül 19 koronájába kerülne. A magyar gazda itthon termett búzája tehát akkor, mikor talán világszerte (de mindenesetre Amerikában és Oroszországban) tizenkét koronáért kel el métermázsánként, a gabonavám behozatala óta legalább is tizennyolc és fél koronáért adható el, mert a külföldi olcsóbb búza a határon átkelve drágább lesz. A magyar gazdák igénybe is veszik azt az előnyt, amit ez a vám nyújt és a monarchiában valóban sokszor négy-hat és fél koronával drágábban adják el a gabonájukat, mint a külföldön. Ez a méterrnázsánkénti 4—6V2 korona a magyar gazdaközönségnek a gabonavámból következő tiszta haszna. A másik oka a gazdaközönség vagyonbeli gyarapodásának az, hogy a balkán államoknak régente igen nagy husbehozatalát kereskedelmi szerződések korlátozzák azzal, hogy igen magas vámot mérnek a behajtott állatra és megállapítják — még pedig kis meny- nyiségben — azt is, hogy mennyit szabad behozni. Ennek Ivvetkezménye természetesen az, hogy az itthon tenyésztett állatok ára felszökik, mert, miként a gabonánál, itt se kell félni attól, hogy a külföldi kupec olcsóbb állatot hoz, és a gazdák hallgatag megállapodással fel- rugtathatják az árakat, amint azt meg is tették. A magyar vásárlóközönségnek nem szabad irigyelni a gazdakózönségtől a gyarapodást, amihez a gazdák e két vám védelme alatt az árak felrugtatá- sával jutnak, és pedig azért nem, mert a magyar gazdák vagyonosodása ez időszerint Magyarországon országos nemzeti közérdek. Nehány sorban kifejtjük, hogy miért. (Folytatjuk.) Adóvallomások benyújtása. Tudjuk mindnyájan, hogy az 1909. évi adótörvények életbeléptetését a kormány elhalasztja. A halasztást kimondó 1913. évi VI. törvénycikk most lépett életbe s annak a közönséget érdeklő részeit, úgyszintén az adóvallomások rendjét az alábbiakban ismertetjük. Azok, kik az 1912. évben III. osztályú kereseti adóval már meg voltak róva (kereskedők, bérlők stb)az 1913. évben ugyanazon összegű egyenes adót fogják fizetni, mint 1912-ben fizettek. Ujjonnan létesült kereskedelmi vállalatok s bérletek stb. után 1913. évre a múlt évi adókivető bizottság fogja az adót kiróni. Az országos betegápolási adókulcsa 5°/o lesz. Azok, kik üzletük, vállalatuk vagy egyébb haszonhajtó foglalkozásuk után eddig bármely okból III. osztályú kereseti adóval megadóztatva nem voltak, kötelesek az adóévet megelőző három évre, vagy ha a foglalkozás annyi év óta még fenn nem állana, az annak megkezdetésétől számítandó idejére eső kereseti vagy üzleti tiszta nyereTÁRCA. Bírta Péter dalárdába megy. Irta : Elek András. A szekér már elindulhatott volna, de valamelyik cselédnek valami motoszkálni" valója akadt a széna tetején. Péter a lőcsöt fogta és onnan beszélgetett a kocsissal. Kissé szégyelte magát és a hangján érzett, hogy a torkát amolyan félelem-féle futotta be, mint az olyan emberét, aki nem biztos benne, hogy okos-e, amit akar. Babrálgatotí is a lőcsvason, húzogatta a kötélcsimbókot, sőt még le is sütögette a tekintetét, de azért, mint akiben az elmondanivalónak valami bő, mély, rejtett forrása eredt meg, csendesen de szaporán eregette a szót, félig a kocsisnak, félig maga elébe. »Mert úgy van, hogy a kocsma, az nem nekem való. Nem hogy a pénz miatt... de azt a bárgyult?ágot nem tudom bírni. Meg azért otthon lenni, azt se tudok. Meg mindent kiuntam. Már néznem kellene valamit, meg látnom . . . Hát a Szekeres Fer- kótól hallottam az este . . . akkor nekem is úgy kívánatosnak tetszett . . . hát azért lesz, hogy holnap este elmegyek . . .« »Hová mégysz, te?« hangzott a széna tetejéről. A gazda kiabálta. »A dalárdába, gazduram . . . »Mégy a fekete fenébe, te bagó. Hát oszt mitt keressz te ott ? Nagygazdáknak való az ! Ötvenholdasoknak!« »Nem a gazduram ............ a Csikós Mi ska is jár oda • . . aki a Szántó Mihály- nál van,« >No aligha nagy tisztességre. Osztán még ő fizet érte !« »Má mindegy az . . . »No ha megbolondultál ! Menjünk, Jóska!« A szekér elcammogott. Péter ott ma" radt az utón, és a dalárda járt az eszébe. Persze, pénz is kell és az nem sok van. Nyolc kell haza a kommencióból, kettő kell dohányra . . . épen csak az marad, ami rá kell. De mindegy, meg kell próbálni. Biz a ködmöny ... az se nagyon nagygazdás..,. ahol legszebb, ott fényes ... a pityke is horpadt ... no de nem az kell oda. Hogy a Teca is vár ... no igaz, a Teca .... aztán, ha hiába vár . . . megint nem fog kijönni két napig ... az árgyélusát ennek a soharendes világuak . . . hát azért csak ki kell az embernek kecmeregni ebből azegyre- való vakondtúrásból . . . Meg ha még ezt se lehet neki megmagyarázni, miféle asszony lesz belőle ? Mert ő feleségnek akarja a Te- cát, hacsak el nem romlik a dolog. Ha meg ura akar lenni neki, akkor annál feljebb kell lennie férfi létére, férfi dologgal, semmi közöd hozzá dologgal . . . mert máskép római papának fogja hinni magát. El kell menni ! Aztán keményebben odaverte a sarkát a poros úthoz, és úgy ment hazafelé. Otthon megvacsorált a kásásfazékból, aztán várt kicsit a szürkülésig, aztán lekanyarodott a m
